A hagymás tojás (másnéven zsidó tojás) az egyike a szombati asztal közkedvelt csemegéinek. Mesélik, hogy többen is megkérdeztek egy haszid rebbét, aki mindig maga készítette a tojását, hogy mi az oka annak, hogy nem hajlandó másra bízni ezt a látszólag banális feladatot? Amikor egy egyszerű zsidó kérdezte, a rebbe azt felelte, hogy mindenki nagyon elfoglalt,
Kívánom, hogy senkivel ne történjen ilyesmi, de azért időnként előfordul. Személyes tapasztalatból mondom, hogy szép dolog megélezni a kenyérvágó kést hétközben, hogy minél gördülékenyebben vágjon, de az ujjakat tartsuk minél távolabb! Ha vérzik a seb, akkor igyekezzünk alaposan lemosni vízzel, mielőtt tapaszt teszünk rá, mert különben a vér „megfestené” a tapaszt. Utána azonban szabad egyszerű
Ha a növény egy vágott virág, ami még szombat bejövetele előtt elő lett készítve, akkor szabad mozgatni, szagolni, sőt, ha teljesen kinyíltak a virágjai, akkor elvileg a vizet is szabad kicserélni benne. Szombaton ugyanis tilos az ültetés (zoréá), és ültetésnek számít minden, ami elősegíti a virág növekedését. Nem beszélünk azonban növekedésről akkor, amikor a virág
A szombat elmúltával, a csillagok feljövetele után hávdálát mondunk, azaz elválasztjuk a szentet a hétköznapitól. Egy pohár teli bor, illatos fűszer és lehetőség szerint több kanócból álló gyertya („fáklya”) fénye felett elmondjuk az imakönyvben található szöveget. Amíg nem mondtuk el, addig nem szabad enni-inni (kivéve vizet), és munkát se végezzünk. Szabad viszont munkát végezni, ha
A szombati és ünnepnapi gyertyagyújtás a zsidó családban hagyományosan az asszony privilégiuma. De nem feltétlenül: ha az asszony valami oknál fogva nem tud gyújtani, bárki más is gyújthat helyette. Sőt, helyes, ha a ház ura is részt vesz a micvában, például a gyertyák előkészítése által. Ha egy férfi egyedül él, akkor neki is kell gyújtania.
A Szentélyben végzett 39 főmunka egyike a dás, azaz cséplés. Ide tartozik minden olyan tevékenység, amivel egy természetes dolognak a használható belsejét kinyerjük belőle. Narancsot, banánt azonban szabad hámoznunk, egyesek szerint azért, mert a héja közvetlenül hozzátapad a gyümölcshöz, ezért a gyümölcs részének számítható, mások szerint azért, mert a héjuk védőrétegnek számít, melyet nem távolítunk
A mostani hetiszakaszban olvassuk: „És őrizzétek rendeleteimet és törvényeimet, amiket az ember megcselekszik, hogy éljen általuk” (Mózes 3., 18:5) – és ne haljon meg általuk (Jomá 85b). Innen tanulják Bölcseink, hogy az élet védelme felülírja a szombat szabályait. Ezért ha egy beteg élete veszélyben van (pl. szélütés, mély seb, ételmérgezés), nem szabad tétovázni, rabbit kérdezni,
A szombaton tiltott 39 főmunka közül az egyik a gozéz, azaz nyírás. A Szentély építéséhez is szükség volt erre a munkára, mert a birkák gyapjából állították elő a Szentély függönyét. A munka pontos definíciója: magától növő dolgot levágni. Meglepő módon a mai világban ez a munka gyakrabban előfordul, mint gondolnánk. Például ha a hajunkat, körmünket,
Peszáchkor és Szukotkor a két ünnepnap közötti hét chol hámoéd, azaz az „ünnep félünnepe”, vagyis félünnep. Ilyenkor a munkavégzési tilalmak nem a 39 Szentélyben végzett munkából vezetődnek le, hanem mindenféle más szempontok alapján. A cél, hogy az ünnepnek valóban megmaradjon az ünnepi jellege, és ne silányuljon hétköznappá. A Talmud több ponton is szigorúan kritizálja azokat,
Alapszabály: Ha nincs lehetőség a tökéletes megoldásra, az még nem ok, hogy ne igyekezzünk a lehető legjobb módon eljárni. A legjobb persze az, ha van külön peszáchi étkészletünk, de ha nincsen, az alábbi jótanácsok segíthetnek, hogy minél nagyobb bizonyossággal elkerüljük Peszáchkor a chomecos edényből történő fogyasztást. A legegyszerűbben a különböző fémedények kóserolhatóak, amikben nem fordulnak