Ki Távo: Egy kosár gyümölcs nagysága

És most, íme, elhoztam a föld gyümölcsének elejét, amit adtál nekem, Ö-való.” (26:16)

A „föld gyümölcsének eleje” nem más, mint a bikurim, azaz az első termés micvája. Ezt kellett bemutatni a Szentélyben a kohén előtt, ezzel a micvával kezdődik a hetiszakaszunk. Első ránézésre egy figyelemreméltó népszokás, a midrásból (Berésit Rábá 1:4) azonban megtudjuk, hogy többről van itt szó: 3 micva érdemében teremtetett a világ: a chálá (tésztából adott papi ajándék), máászer (papi tized), bikurim (első gyümölcs). Honnan tudjuk? Ezzel kezdődik a Tóra: „berésit bárá Elokim” - kezdetben teremtette az Ö-való, de azt a szót, hogy berésit (kezdetben), bölcseink úgy magyarázzák, hogy a résit, azaz a kezdet kedvéért - és valóban, ha megnézzük, ezt a szót a Tóra ebben a három szövegkörnyezetben használja elsősorban.

Első pillantásra nem látható, mi olyan nagy dolog egy kosár gyümölcs felajánlásában, hogy bölcseink szerint ennek érdemében az egész világot érdemes volt megteremteni. Az érthető, hogy akkoriban a lakosság nagy része a mezőgazdaságban dolgozott, termelt, idejük nagy részét ott töltötték el. Természetes, hogy ha az ember valamire sok időt fordít, azt a magáénak érzi. A kosár gyümölcs láttán ez juthatott emberünk eszébe: megdolgoztam érte. Talán arra is gondolt, hogy nem jár nagy lemondással, de a tiszteletét kifejezi, ha ezt az Ö-valónak ajánlja fel.

A nagy dolog még csak ezután következik. Nézzük meg a felajánlás pontos szövegét: „amit adtál nekem, Ö-való”. Nem „amiért megdolgoztam, amiért fáradoztam”, hanem „amit Te adtál nekem”. Próbáljuk meg mai nyelvre lefordítani: írunk egy könyvet, éveken keresztül dolgozunk rajta, megjelenik, és a könyvbemutatón ahelyett hogy nekünk gratulálnának, hogy milyen szép könyvet írtunk, még mi legyünk hálásak?

Nyissatok nekem egy akkora kis résnyi megtérést, mint a tű foka, és én kinyitok nektek egy akkora kaput, hogy megrakott szekerek átmehessenek rajta” (Sir HáSirim Rábá 5:2). Elul hónapban vagyunk, az őszi nagyünnepek előtt, és a hagyomány szerint ez az idő ét rácon, a jóakarat ideje, amikor a tesuvá (megtérés) különösen jóakarattal találkozik és elfogadtatik. Ha most megteszünk egy icipici lépést az Ö-való felé, akkor ő azt sokszorosára nagyítja. Tanulunk egy mondatot a Tórából és száz másikat fogunk megérteni. Minden történés, ami történik velünk, inspirációval fog elárasztani. Nekünk csak az első lépést kell megtennünk hozzá.

Aki az első gyümölcseit bemutatja és a fenti szöveget teljes megértéssel mondja, az megértette ezt. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy ő fáradozott sokat a gyümölcsével, de valójában az igazán nagy lépéseket az Ö-való helyette megtette. Megtanulta gondozni a gyümölcsfáit, de ki segítette a tanulását? Használja a tehetségét, de kitől kapta? Ki adott erőt neki napról napra, hogy elvégezze a munkáját? Kiderül, hogy nem ő ad az Ö-valónak (hiszen Neki nem hiányzik semmi), hanem fordítva, ő kap tőle nap mint nap, rengeteget. Ettől kezdve nem várja, hogy az Ö-való megköszönje neki, hogy ennyit munkálkodott, hanem éppen fordítva, ő érzi azt, hogy mekkora hálával tartozik, hogy mennyi jót kapott.

Aki ezt a szintet eléri, azért valóban érdemes volt megteremteni a világot.