Ez a hetiszakasz egy új fogalmat vezet be, talán a modern ember számára az egyik legnehezebben emészthetőt: az emunász cháchámim, a bölcsekbe vetett bizalom fogalmát.
„A tanítás szerint, amire tanítanak, és a döntés szerint, amit mondanak neked, cselekedj, ne térj el a dologtól, amit mondanak neked jobbra és balra.” (17:11)
Rási: „Még ha azt is mondják a jobbra, hogy az bal, a balra, hogy jobb.”
Rabbi Dovid Gottlieb megmutatja, hogy ez a fogalom csak első látásra tűnik számunkra idegennek. A felületes szemlélő ugyanis azt gondolhatná, hogy egyfajta vakhitről van szó, amelyik gondolkodás nélkül mindent elfogad. Egy könnyen vezethető nyáj képe sejlik fel előttünk, ami sok mindennek nevezhető, csak zsidónak nem. A zsidóság alapja a kérdezve-vitatkozva tanulás. Természetes, hogy a gondolkodás nemcsak lehetséges, hanem szükséges is!
Képzeljük el, hogy valaki azt mondja nekünk: két végtelen létezik, az egyik nagyobb mint a másik. Reakciónk attól függ, ki az, aki ezt mondja. Ha egy egyszerű, számunkra ismeretlen ember mondja, nem valószínű, hogy hiszünk neki. De ha történetesen egy egyetemi matematikai logikáról szóló előadáson mondja a professzor, akkor el fogjuk neki fogadni. Igaz, ha megkérdeztek volna az előadás előtt, akkor meg mertünk volna esküdni, hogy egy végtelen van, hiszen a végtelen azt jelenti, hogy végtelen sok, nincs vége, bármennyit is adunk hozzá, ugyanannyi marad: végtelen. Akkor hogy tudhatnánk annyit „hozzáadni”, hogy több legyen? Nyilvánvaló, hogy sehogy. Ehhez képest a professzor elkezdi az előadást, levezeti, és az előadás végére pontosan fogjuk érteni, hogy neki volt igaza, mi pedig valamiben tévedtünk.
A józan és logikus reakció ebben az esetben az, ha képesek vagyunk egy pillanatra félretenni kétségeinket és nyitott elmével hallgatni. Mivel tudjuk, hogy a professzor ért ahhoz, amit csinál, bízunk benne, hogy nem fog minket félrevezetni. Ugyanezt a viselkedést várja el tőlünk a Tóra a rabbikkal kapcsolatban: lásd be, hogy ő ért jobban a Tórához, és ha azt mondja, hogy ez a törvény, akkor hidd el neki! Még akkor is, ha neked az ellenkezője a logikus, annyira, mint az, hogy a jobb kezed a jobb, a bal pedig a bal! Ez persze nem jelenti azt, hogy a rabbikat tévedhetetlennek kell tekintenünk. Ők is tévedhetnek - de mi az esély arra, hogy egy nem hozzáértő fog rájönni arra, hogy miben tévedtek? Ezért a Tóra azt mondja, amit praktikusan el lehet várni: hagyatkozzunk rájuk.
Sokszor nem a képzetlenségünk, hanem a személyes érdekeltségünk az oka annak, hogy egy kívülálló bölcs véleményére hallgatunk. Egy ilyen eset történt nemrégiben a vallásos világban, amikor néhány népszerű haszid énekesnek egy iroda egy nagyobb ívű koncertet szervezett. A koncert előtt megjelent egy hirdetmény, melyben több, igen neves rabbi felszólítja a közönséget, hogy ne vegyenek részt a rendezvényen, mivel az ilyen típusú tömegrendezvényeken gyakran kikerül az irányítás a szervezők keze alól, könnyelmű viselkedéshez, szellemi visszaeséshez vezethet a részvétel. A koncertet végül le kellett mondani. (Azóta az iroda megszervezett és megtartott egy kisebb szabású, „kóser” változatot, immár rabbinikus ellenvetés nélkül.)
Sokan zsigerből ellenkeztek, mondván, hogy ez csak zenehallgatás, a dalok vallásos tartalmúak, a férfiak és a nők elválasztva ülnek, stb., tehát bizonyára a rabbik tévedtek. Akik így érveltek, 100%-ig meg voltak győződve saját igazukról. Nos, az emunász cháchómim tórai parancsolata pontosan egy ilyen esetről szól. Képesnek kell lennünk felülemelkedni saját érzéseinken és érdekeinken, és rá kell tudni bíznunk magunkat arra, aki magasabb szemszögből képes szemlélni az egész ügyet.