Arról olvasunk a Tórában, hogy ez a bizonyos negyvenéves pusztai vándorlás hogyan jött létre. Ha megnézitek a Google Maps-en, hogy mi volt az az út, amit bejártak, hát ahhoz negyven napra is elég volt. Sőt, maga a Tóra is írja, hogy a kémek negyven nap alatt megjárták oda-vissza, és feltérképezték a földet.
Csakhogy nagyon megijedtek. Azt mondták, hogy nem tudjuk meghódítani ezt a földet, nem tudjuk legyőzni az ellenséget. Akik ott laknak, nagyon erősek. A nép pedig azt mondta, hogy nem is akarunk menni. Erre az Örökkévaló azt mondja: akkor ne is menjetek. Itt szépen meghaltok, vándoroltok addig, amíg az egész nemzedék el nem pusztul, és majd jön egy új nemzedék. Az tisztább lesz, és az majd be fog menni.
A kérdés az, hogy ha ezt az Örökkévaló parancsolta, hogy menjenek a kémek, akkor hogyan sülhetett el ennyire rosszul?
A bölcsek azt mondják, hogy igaz, az Örökkévaló mondta, de nem úgy értette, hogy ez egy kötelező parancs. Hanem úgy, hogy majd Mózes eldönti. Én nem parancsolom meg neked; ha akarsz, küldj, ha nem akarsz, ne küldj. Furcsa dolog, hogy lehet így parancsolni.
Erre hallottam egy nagyon jó magyarázatot. Azt mondja, hogy valóban fontos feladat volt feltérképezni a földet, de nem mindegy, hogy mikor. Azonnal, vagy majd egyszer, amikor közelebb leszünk, amikor jobban benne leszünk a helyzetben, amikor több eszköz áll rendelkezésünkre.
Szóval nem kellett volna azonnal feltérképezni a földet.
Ebből pedig azt tanuljuk meg, hogy nem kell mindent elsietni.
Valaki egyszer azt mondta nekem: amit holnap is megtehetsz, azt ne tedd meg ma. Néha a halogatásnak is vannak előnyei.
A Talmud beszámol a régi jámbor emberekről, akik nagyon sokat imádkoztak. Minden ima előtt egy órát pihentek, és utána is egy órát pihentek. Felkészültek az imára, és lecsillapodtak az ima után. Ha ennyit imádkoztak, és képzeljük el, hogy ez csak a felkészülés és a lecsillapodás volt, akkor mikor dolgoztak, miből éltek?
Azt mondja a Talmud, hogy olyan jámborok voltak, hogy a munkájukat megcsinálták mások.
Sokszor mi is azt tapasztalhatjuk az életben, hogy azt mondjuk: valamit meg kell csinálnunk. Aztán elhalogatódik, elkenődik, és mire odaérünk, addigra már valaki más megcsinálta.
Természetesen nagyon fontos tudni, hogy mi az, amit elhalogassunk, és mi az, amit ne halogassunk el. Lehetőleg minél értékesebb egy dolog, annál kevésbé halogassuk.
Még a rossz tulajdonságokat is használhatjuk jóra. A lustaságunkat is használhatjuk jóra. Ha lusták vagyunk olyasmit csinálni, amiről tudjuk, hogy necces, akkor inkább halogassuk el. Ki tudja?
És ha nem is olyan rossz dolog az, csak éppen időrabló, akkor is lehet, hogy érdemes halogatni. Ha van rá mód, és elegendő érdemünk van, jámborak vagyunk, akkor lehetséges, hogy mire odaérünk, már megcsinálja valaki más.