A mai tanítás az Emor hetiszakaszhoz kapcsolódik, méghozzá két szálon is. Az első szál a kohénok tisztasági törvényeivel függ össze, a második a Kidus Hasem — az Örökkévaló nevének megszentelése — fogalmával, amelyről a szakasz szintén explicit módon rendelkezik.
A kohénok és a halotti tisztátalanság
A Tóra azt mondja Mózesnek:
„Mondd meg a kohénoknak, Áron fiainak, és mondd meg nekik: Egy léleknek ne tegyék magukat tisztátalanná a népében.”
A következő vers pontosítja ezt: kivételt képez a közeli rokon — anya, apa, fiú, testvér —, akinek eltemetésekor a kohén megtisztátalaníthatja magát.
Az alapkérdés tehát: miért tilos egyébként a kohénnak halotti tisztátalanságot szereznie? A válasz az, hogy a kohénnak tisztának kell lennie ahhoz, hogy a Szentélyben szolgálatot végezhessen. Aki tisztátalan, nem végezhet áldozati szolgálatot.
A „népében” kifejezés értelmezése
A vers azt mondja: „a népében ne tegye magát tisztátalanná.” Mit jelent ez pontosan? A Talmud magyarázata szerint nem csupán arról van szó, hogy zsidó temetőbe temessen — ezt magától értetődőnek veszi. A kulcskifejezés arra utal, hogy aki „a nép útjain jár”, azaz a közösség életmódját követi és annak része. Abáje erre vonatkozó megállapítása szerint ez akár olyan valakire is vonatkozhat, akinek szülei „eltávolodtak a közösség útjaitól” — ami a talmudi szépítő nyelvezet szerint azt jelenti: elhagyták a vallást, áttértek.
Ez önmagában is figyelemre méltó gondolat: a Tóra nem azt mondja, hogy „aki az Örökkévaló útján jár”, hanem azt, hogy aki „a néppel van együtt” — a közösséghez való tartozás az, ami számít.
A halál mint engesztelés
Ezen a ponton a tanítás a Szanhedrin traktátus 47. oldalához fordul, amely részletesen tárgyalja azt a mélyen filozofikus kérdést:
engesztelés-e a halál önmagában, akkor is, ha az illető nem tért meg?
A kiindulópont: a korbán esete
A szugja egy látszólag technikai halachikus kérdéssel indul. Ha valaki véletlenül evett egy darab tiltott zsiradékot, köteles korbánt — áldozatot — hozni. Tegyük fel, hogy az illető el is különített erre egy állatot. Másnap azonban elhagyta a vallást, harmadnap visszatért. Rabbi Jochánán szerint ebben az esetben a korbán „kiesett” — nem mutatható be többé, mintha az egynapos hitelhagyás megszakított volna valamit.
Az eltévelyedett város (Ir Hanidahat) esete
Ehhez kapcsolódik egy párhuzam: a Tóra rendelkezése szerint ha egy egész városról kiderül, hogy rossz útra tért (mindenki bálványt imád), kardélre kell hányni az egész várost. Felmerül a kérdés: mi a sorsuk az ott talált áldozati állatoknak? A tanítás felvetése szerint az Ir Hanidahat lakóinak erőszakos halála maga is egyfajta engesztelésnek tűnhet — de az áldozat mégsem mutatható be, ugyanazon okból, mint a fenti esetben: mintha a bűnösök egy pillanatra „kiléptek volna” a közösségből.
Abáje és Ráva vitája: engesztel-e a gonosz halála?
Ezen a ponton csap össze a két nagy talmudi álláspont.
Abáje azt kérdezi: lehetséges-e egyáltalán, hogy valaki gonoszságában hal meg, és ezzel megkapja az engesztelést? Szerinte nem: „Aki gonoszságában halt meg — nem igaz, nem létezik, nem fogadunk el egy ilyen dolgot.” Bizonyítékként hozza fel a kohén esetét, aki nem temetheti el bűnös apját: ha a halál önmagában elegendő engesztelés lenne, akkor természetesen eltemethetné. Tehát a halál nem elegendő engesztelés.
Ráva ezzel szemben különbséget tesz a halál módja szerint. Az Ir Hanidahat esetére azt mondja: ez nem hasonlítható össze azzal, aki „ágyban, párnák közt”, száz évesen, kényelmesen hunyt el, egyetlen jó cselekedet vagy teshuvá nélkül. Az erőszakos, Tóra által elrendelt halál — ahol a kivégzésre váró bűnösnek egyébként vidujt, bűnvallomást kellene mondania — más kategória. Ráva álláspontja szerint még akkor is, ha az illető valóban súlyosan bűnös volt és nem tért meg, az erőszakos halál engesztelést jelent számára.
Érdemes megjegyezni, hogy az Ir Hanidahat esetében — az egyébként érvényes halálbüntetéssel ellentétben — nincs előzetes viduj, nincs felhívás a teshuvára: a kardélre hányás egyszerűen megtörténik. Ráva éppen ezért tartja ezt jó bizonyítéknak: még ebben az esetben is fennáll az engesztelés lehetősége az erőszakos halál által.
A Kidus Hasem kapcsolata
A hetiszakasz másik vezérfonala a Kidus Hasem, az Örökkévaló nevének megszentelése. A Tóra ebben a szakaszban mondja:
„Szenteljétek meg a nevemet, és ne gyalázzátok meg a nevet.”
A klasszikus értelemben vett Kidus Hasem az a helyzet, amikor valakinek azt mondják: borulj le a bálvány előtt, különben megölünk — és ő inkább a halált választja. Ezzel megszenteli az Örökkévaló nevét, mert azt mutatja meg, hogy a Tóra számára drágább az életénél.
Ugyanebben a Szanhedrin 47-es sugján — és ez a tanítás egyik legizgalmasabb pontja — felmerül az a gondolat, hogy akár azt is lehetne szentnek tekinteni, akit nem kérdeztek meg, csupán azért öltek meg, mert zsidó volt.
Nyitott kérdések és folytatás
A tanítás azzal zárul, hogy Ráva döntő bizonyítéka a következő alkalomra marad. A vita lezáratlan, a kérdés nyitva áll: milyen feltételek mellett számít valakinek az erőszakos halála engesztelésnek, és hol húzódik a határ a mártírhalál és a bűnös halála között?