Rabbi Jochánán megkérte az öt tanítványát, hogy válasszanak olyan utat, amin járjon az ember. Olyan egyetlen dolgot válasszanak, ami alapján az egész életét tudja élni.
Az egyik azt mondta, hogy a jó szem, a másik azt mondta, hogy a jó szív.
Az egyik azt mondta, hogy a jó barát, a másik azt mondta, hogy a jó szomszéd.
Az egyikük pedig direkt nem olyat mondott, mint a többiek: azt mondta, hogy aki látja a jövőt.
Most a jó szemről szeretnék beszélni.
Azt mondják, hogy „ítéld meg mindig a másikat előnyös oldaláról”. Hogyha úgy látod, hogy csinált valamit, ami gyanús, akkor ne mindig a rosszat feltételezd. Mondta egyszer nekem egy jó tanácsadó, hogy sose mondj olyat, ami félreérthető, mert ha félreérthető, akkor mindig félre fogják érteni – és mindig rosszul.
Erről szól a jó szem: hogy ne te legyél az, aki rosszul ért félre. Talán mondhatjuk, hogy a világon lévő összeveszések elsöprő többsége abból származik, hogy ez a bizonyos jó szem hiányzik. Nem jól ítélem meg, amit a másik mondott, hanem rögtön feltételezem, hogy beszólt nekem, rosszat akar nekem, áskálódik ellenem, és nem feltételezem, hogy valami egészen más dolog áll a háttérben, amire nekem történetesen nincs rálátásom.
A másik, amit a jó szem tud, az az, hogy belelátja a potenciált a másikba.
A Lubavicsi Rebéről mesélik, hogy ő ilyen ember volt. Nemcsak azért lett nagyon híres, mert nagy rabbi volt és sok Tórát tanult. Bárki, aki jött hozzá, azt érezte, hogy a Rebe meglátja benne, hogyan lehet belőle valaki.
Rabbi Lord Jonathan Sacks, Nagy-Britannia főrabbija, úgy lett főrabbi, hogy egyszerű, érdeklődő ifjú volt, és mondták neki, menjen el a Rebéhez. A Rebe pedig meglátta benne a potenciált, és elkezdte presszionálni. Ő maga mesélt róla, hogy mennyire ösztökélte őt, hogy ne csak úgy tanulgasson, hanem kezdje el komolyabban belevetni magát a dologba. Annyira komolyan vetette bele magát, hogy végül ő lett a főrabbi.
Természetesen ezt nem tudja mindenki a Lubavicsi Rebe után csinálni: meglátni, hogy kiből lehet főrabbi. De a haszid mesterek a Zsoltárok könyvéből magyaráznak egy mondást, a 37. zsoltár tizedik mondatát:
„Már csak egy kicsi idő, és nincsen gonosz. Ha elmélyedsz az ő helyén, már el is tűnik.”
Mit jelent az, hogy elmélyedsz az ő helyén? Azt jelenti, hogy képes vagy belelátni a potenciált. Hogy meglásd: ha mélyen belenézel, nem is olyan rossz az az ember. Tudna ő valamit jól és szépen csinálni. És ez a te jó szemed, a jó látásod az, ami az ő mi voltát képes megváltoztatni.
Ez a jó szem útja. Ez Rabbi Eliezer életstratégiája, ami megóv a konfliktusoktól, és segít abban, hogy másokat is naggyá tegyen az ember.
Rabbi Eliezert abban is segítette, hogy mindent megjegyzett, amit tanítottak neki. A tanára azt mondta róla, hogy ő olyan, mint egy „kimeszelt gödör, amely egyetlen cseppet sem veszít el”. Mert minden, amit lát, minden, amit érzékel a világból, azt a jó szemével nézi, és magába szívja.