Bevezetés
Talán a legtöbb halachikus kérdés Szukot ünnepe kapcsán tehető fel. Ezek közül sok a szukkára vonatkozik: mekkora legyen, hány fala legyen, milyen hézagok megengedettek, milyen geometriája legyen, és hogyan készüljön a teteje. Van azonban egy kérdés, amely a szukkával kapcsolatban talán a legzavarbaejtőbb az egész Sulchán Áruchban: az áldás, amelyet a szukkában való üléskor mondunk.
Áldott vagy Te, Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és megparancsoltad nekünk, hogy üljünk a szukkában.
Miért olyan különös ez az áldás?
Érdemes megnézni, mit mondanak a források erről az áldásról, mert két okból is furcsa a helyzet.
A Sulchán Áruch: néhány sor
Az első furcsaság az, hogy a Sulchán Áruch milyen kevés információt ad. A Sulchán Áruch Orách Chájim 639:8 azt írja: úgy szokták, hogy akkor mondják el, amikor étkeznek . Tehát szokáshoz kapcsolja az időzítést, nem pedig parancshoz.
Ezután van még egy rövid, érintőleges megjegyzés arról, hogy ünnepnapon a kidus is szóba kerül, de az más, ünnepnapi és hétköznapi összefüggésről szól, és nem magának az áldásnak a mondásáról.
A Sulchán Áruch elődje a Tur, de ott ebben a témában egyáltalán nincs semmi. Ezért mondom, hogy a lésév báSzukká talán a legfurcsább áldás az egész évben azok közül, amelyeket mindig kötelesek vagyunk elmondani. Tórai micvához tartozó áldás, mégis szinte semmi sem szól róla a forrásokban.
A Talmud: sok szó, de nincs végkövetkeztetés
A következő forrás, amelyhez természetesen rögtön szaladnunk kellene, a Talmud. A Talmud terjengősen, vitatkozósan beszél a szukkáról, de amikor a vonatkozó talmudi szakasz véget ér, nincs odaírva, mit csinálunk. Azt, hogy ezt az áldást hivatalosan hogyan kell mondani, gyakorlatilag a Risonimra, a korai magyarázókra bízta a Talmud.
Ezek a rabbik aztán hasonló áldásokat keresnek, például a tfilinre vagy a Tórára mondott áldást, összevetik a szabályaikat, elveket fogalmaznak meg, és ez alapján fogalmaznak meg különböző döntéseket.
A Misna Berura: a szabály, amelyet elengedünk
Nézzünk bele a Misna Berurába a Sulchán Áruch 639:8-hoz. Felmerül a kérdés, hogy ha valaki kimegy a szukkából, majd visszatér, kell-e ismét áldást mondania.
Tegyük fel, hogy bementem a szukkába, elmondtam az áldást, kimentem, majd megírtam egy cikket vagy összeraktam egy előadást, azaz teljesen más tevékenységet végeztem, amely nem kapcsolódik a szukkához. Ilyenkor megszakad a figyelem, a tudat elvonódik, és az általános áldásszabály szerint új áldást kellene mondani. Mi ezt is tesszük, noha a Talmudban szereplő vélemények szerint erre nem lenne szükség.
Ha azonban valaki éjszaka is alszik a szukkában, egész nap bent van, ott imádkozik, és semmi más célra nem megy ki, csak a legszükségesebb ügyeket gyorsan elintézni, szükségleteit elvégezni, dolgokat hozni-vinni, az az egész héten csak egyetlen áldást mond el.
Pontosan milyen ételre mondhatjuk a lésév bászuká áldást?
Az áldás gyakorlatának egyik lényeges eleme, hogy milyen ételre mondhatjuk el ezt az áldást. Ez a kérdés a Misna Berurában szinte csak a sorok között bukkan fel: az ötféle gabonából kell enni valamit, valamivel többet, mint egy tojásnyit.
Ez azért érdekes, mert tudjuk, mennyi kenyeret kell ennünk ahhoz, hogy bencsolhassunk: egy olívabogyónyit. A tojás nagysága két olívabogyónak felel meg. Ezért itt kétszer annyit kell enni, mint amennyi a bencsoláshoz szükséges, sőt még többet is.
Ebből következik egy érdekes gyakorlati dolog: szukkán kívül nem alszunk, még ideiglenesen sem. Enni viszont lehet szukkán kívül is Szukkot napjaiban, ha kevesebbet eszünk egy tojásnyinál. Az olívabogyónyi fölötti mennyiségnél már bencsolhatunk is, és semmi rosszat nem csináltunk. Aki szigorít magára, az dicséretes.
Egyedül vagy többen?
A Misna Berura szerint más az eset, ha egyedül eszünk, és más, ha többen. Ha többen vagyunk, például reggeli ima után, bemegyünk a szukkába, eszünk egy kis sütit, ott üldögélünk, és elmondjuk a lésév báSzukká áldást, az helyes.
Ugyanezt azonban egyedül nem tehetjük meg, csak akkor, ha nagyobb mennyiséget fogyasztunk el a süteményből. Ilyenkor vagy kenyeret kell ennie, vagy annyi sütit, hogy már bencsolnia kelljen – de ezt a gyakorlatot a rabbik egyáltalán nem ajánlják, más halachikus megfontolások miatt.
Összefoglalás
A lésév báSzukká áldást akkor mondjuk, amikor a szukkában az ötféle gabonából eszünk, vagy egyedül nagyobb mennyiséget, vagy kenyeret.