A tanítás előtt érdemes röviden szólni a Bechukotáj hetiszakaszról is, amelyet dupla hetiszakaszként olvasunk. A Tórában két úgynevezett tocháhá (feddő) rész található. Az első éppen ebben a szakaszban szerepel — ez az enyhébb változat —, a második, súlyosabb rész pedig a Ki távo szakaszban olvasható. A Talmud szerint a feddő részeket mindig magunk mögött kell hagyni: „fejeződjön be az év, fejeződjenek be az átkai” — így vezette be Ezrá az olvasást, hogy ezeket a szakaszokat mindig a Sávuot, illetve a Ros Hásáná előtt olvassuk el.
A szakasz nyitómondata így szól:
„Ha törvényeim szerint jártok és parancsaimat megtartjátok és azokat megcselekszitek, akkor kapjátok az áldást, kapjátok az esőt.”
Erre a versre Rási egy kulcsfontosságú megjegyzést tesz. Felmerülhet ugyanis a kérdés: ha már megvannak a micvák, minek még a „rendeletek szerint járni”? Rási magyarázata szerint a „rendeleteimben jártok” azt jelenti: „hogy fáradozzatok a Tóra tanulással.” A Tóra tanulással fáradozni kell. Ez az a pillanat a szövegben, ahol Rási ezt az alapvető gondolatot megfogalmazza.
Ehhez kapcsolódóan az Or háCháim magyarázza, hogy miért áll a „rendeleteimben” szó többes számban: a Tórát összesféle lehetséges módon kell tanulni, több magyarázatot kell megvizsgálni, nem elegendő megelégedni egyetlen értelmezéssel. Ha valaki azt mondja: „már megvan egy magyarázatom, az elég lesz”, az nem tekinthető igazi fáradozásnak. Az igazi erőfeszítés az, amikor valaki nem elégszik meg az első értelmezéssel, hanem tovább keres, több szempontból vizsgálja a kérdést.
A felebarát sanyargatásának tilalma és az „amitecha” fogalma
A tanítás középpontjában a mijád ámitechá témakör áll. Korábban már szó esett az onáát dvorim (szóbeli sanyargatás) és az onáát mámon (pénzbeli sanyargatás) fogalmáról. A tárgyalt vers így szól:
„Ha eladtok valamit az embertársatoknak, vagy vesztek az embertársatoktól, akkor ne sanyargassa egyik a másikat.”
A versben szereplő „embertárs” kifejezésre három különböző héber szó szerepel a Tóra különböző részeiben: ámitecha, reécha és áchicha — azaz „néped fia”, „felebarátod” és „testvéred”. Az ámitecha szóban felismerhető az ám (nép) szó. A Savuot traktátus ezt így értelmezi: „a nép, amely veled van a Tórában és a micvákban” — vagyis ez a megszorítás szigorú értelmezés szerint csak azokra vonatkozik, akik a Tóra és a micvák közösségéhez tartoznak.
A zsidó kereskedőtől való vásárlás kötelezettsége: Rási és a Szifra alapján
A vers egy másik olvasata szerint — amelyet Rási a Szifra midrásból hoz — ha eladsz, zsidónak adj el, és ha veszel, zsidótól vegyél. Ez egy olyan gondolat, amelyet a Talmud és a Rambám nem említ expliciten, és a Sulchán Áruch sem szól róla. Az előírás tehát a midrási hagyományból ered, és Rási közvetítésével vált ismertté.
Ennek a szabálynak fontos gazdasági háttere van: a zsidó életmód anyagi áldozatokkal jár. Kóser ételek vásárlása, a Sábát megtartása, a smitá (szombatév) betartása — mind-mind komoly pénzügyi vállalást jelent. Éppen ezért fontos a zsidó közösségen belüli kereskedelem támogatása, egyfajta ”protekcionista” gazdaságpolitika: védjük a belső piacot, részesítsük előnyben egymást mint vevőket és eladókat.
A Toszfot azonban egy fontos megszorítást tesz: a preferencia csak akkor érvényes, ha a zsidó kereskedő ugyanolyan áron kínálja az árut, mint a nem zsidó. Veszteséget senkinek sem kell vállalnia azért, hogy a zsidó eladótól vásároljon. Ez persze csak az egyik vélemény — mások nem értenek egyet ezzel a feltétellel.
A Dina de Bar mecrá: az elővásárlási jog
A Bava Meciá traktátus 108. oldalán tárgyalt Dina de Bar mecrá (elővásárlási jog) intézménye szorosan kapcsolódik a témához. Ha valaki eladja a szomszédos földjét, köteles azt először a szomszédjának felajánlani. Ha az eladó egy nem zsidónak adja el a földet, az eladót kiátkozzák — hiszen ezzel a szomszéd zsidónak bajokat okozhat az új, esetleg ellenséges szomszéd.
A Remo hallgatása és a velencei Talmud-égetés
Rendkívül érdekes, hogy sem a Rambám, sem a Sulchán Áruch nem rögzíti törvényként a zsidótól való preferenciális vásárlás kötelezettségét — noha a Remo (Rabbi Móse Isszerles), aki a Sulchán Áruchhoz glosszákat írt, éppen ezeket az eseteket szokta kiegészíteni. A Remo hallgatása azonban nem véletlen — ehhez egy drámai történelmi esemény adja a hátteret.
Körülbelül tizenöt évvel a Sulchán Áruch publikálása (1560 körül) előtt a Remo rokonát, Meir Katzenellenbogent (aki Maharam Padua néven vált ismertté) egy hatalmas irodalmi-gazdasági vita középpontjában találjuk. A Maharam Padua kinyomtatta a Rambám teljes Misné Tórájának egy annotált kiadását — ez úttörő vállalkozás volt. Egy velencei nem zsidó nyomdász azonban lemásolta a kiadást, kis módosításokkal, és olcsóbban árulta, ezzel jelentős anyagi kárt okozva a zsidó kiadónak.
A Remo ekkor kifejtette: a Rási alapján tilos a nem zsidó nyomdásztól vásárolni, és a Maharam Padua kiadását kell előnyben részesíteni. A sérelmet szenvedett nem zsidó nyomdász erre a pápánál tett feljelentést — nem azt állítva, hogy hátrányos bánásmódban részesítik, hanem azt, hogy a zsidók Talmudja és egyéb kiadványaik istenkáromlást és eretnekséget tartalmaznak. Vizsgálóbizottságok alakultak, és az ügy végül az 1553-as római Talmud-égetéshez vezetett: az inkvizíció egész Itália-szerte összegyűjtötte és nyilvánosan elégette az összes Talmudot.
Elképzelhető, hogy a Remo azért nem emelte be ezt a halakhikus szabályt a Sulchán Áruchba, mert — bár responzumaiban (tesuvot) egyértelműen leírta, hogy zsidótól kell vásárolni — a tragédia után nem kívánta, hogy egy ilyen nyilvánosan normatív törvénykönyvben rögzítve legyen az a szabály, amely korábban ilyen horderejű következményekhez vezetett.
A halakhikus helyzet összefoglalása
A mai napig, amikor ezt a kérdést vitatják — kötelező-e a zsidótól való preferenciális vásárlás, és milyen feltételek mellett —, a Remohoz nyúlnak vissza forrásként: a Sulchán Áruchba ugyan nem írta bele, de responzumaiban három különböző érv alapján foglalt mellette állást. A Remo az egyetlen nagy halakhikus tekintély, akinél ez a szabály explicit formában a legkorábban megjelenik.