A tanítás az őrzés témájával foglalkozik, különös tekintettel a „őrzés a tulajdonossal” speciális esetére. A hetiszakaszban a Tóra egy különleges kivételt ír le: amikor a kölcsönkérő nemcsak a tárgyat, hanem a tulajdonosát is kölcsönkéri, hogy együtt alkossanak.
A második kivétel: Munka közben bekövetkezett halál
A kivétel különlegessége
Érdekes módon ez nem az egyetlen kivétel. Van még egy kivétel, amit a Tóra nem ír le explicit módon, mégis kivételként kezelik. Ez a „métá machmat melacha” – amikor az állat meghalt a munka miatt.
A példa: aki régen ekével szántott, kölcsönkért egy állatot, amely ekevasat vitt maga után és felszántotta a földet. Ha az állat ilyen komoly megbízatást kapott és a munka közben meghalt, akkor a kölcsönkérő mentes a fizetési kötelezettség alól.
Miért meglepő ez a kivétel?
Ez azért különösen érdekes, mert a kölcsönkérés a legszigorúbb kategória – „kol hánáá selo” – minden haszon a kölcsönkérőé. Egy fillért sem fizetett az illető, így elvileg valamiféle felelősséggel mégiscsak tartozna.
A tórai forrás hiánya
A Talmud nem hoz erre tórai forrást. Ez egy „szvárá deorájtá” – tórai erejű, kizárólag a logika alapján álló érvelés. Olyan dolgok ezek, amik logikusak, és akkor is logikus csinálni őket, ha a Tóra nem írja le explicit módon.
A Talmud elemzése
A tágabb kérdés
A Talmud valójában egy tágabb kérdést vizsgál: lefogyott a munka miatt. A kérdés: vajon ki kell-e ezt fizetnie?
A logikai érv: azért kértem az állatot, hogy dolgozzon, hogy használjam. Ha azért halt meg, mert csinált valamit, akkor miért lenne ez a kölcsönkérő hibája? Nem azért kérte el az állatot? Miért lenne probléma, hogy dolgoztatta az állatot, amikor pont ez volt a kölcsönkérés célja?
Összehasonlítás más esetekkel
A kérdés: miért mentes a kölcsönkérő ebben az esetben? Ha nem munka közben halt volna meg, hanem csak úgy meghalt volna (például éjszaka, amikor két napra kölcsönkérték az állatot), akkor a kölcsönkérő fizetne.
A többi őrzőt tudnánk mentesíteni, mert ez egy onesz – olyan váratlan esemény, amire tényleg nem tehet az illető, biztosan nem tehet róla. De itt olyan eseményről van szó, ami még durvább, mint az összes többi váratlan esemény.
A rabbinikus magyarázatok
Nachmanidész (Rambán) magyarázata
A Rambán azt mondja: olyan munkára adta oda az állatot, amit az nem tud elvégezni, ezért a kölcsönadó hibás.
Ez egy fordított helyzet. Eddig mindig a kölcsönkérőt hibáztattuk bármi történt, most pedig a kölcsönadót. Ez „gondatlanság” (psiá) a kölcsönadó részéről – nem mérte fel, hogy milyen munkára lesz az állat.
A kölcsönadó gondatlansága több szempontból is értelmezhető:
-
Saját magával szemben volt gondatlan
-
Az állatával szemben volt gondatlan
-
A kölcsönvevővel szemben volt gondatlan, mert megrabolta az idejét – a kölcsönvevőnek fel kellett szántania a földet, adott ideje volt rá, és egy alkalmatlan állatot kapott
Fontos megkülönböztetés
Ha a kölcsönkérő túldolgoztatta az állatot – az állat megbetegedett a kölcsönkérés után, látszott rajta, hogy nem oké, mégis dolgoztatta, akkor természetesen köteles fizetni. De ha nem lehet rákenni a kölcsönadóra a felelősséget, akkor nem lehet fizetésre kötelezni a kölcsönkérőt.
Rásba magyarázata
A Rásba szerint: a kölcsönadó tudta, hogy lehetséges, hogy el fog gyengülni az állat a munkától, és mégis hozzáegyezett, hogy odaadja neki.
Ez olyan eset, mint amikor valaki kölcsönkér egy autót, amelyről a tulajdonos tudja, hogy instabil az állapota, de vonakodás után a presszióra enged és mégis kölcsönadja. Ilyen esetben a kölcsönadó tényleg gondatlan volt – tudta, csak engedett a pressziónak.
A Rásba nem tesz különbséget aközött, hogy az állat részben hal meg (elgyengül, lefogy, lesoványodik) vagy egészben.
Jerucham Fischel Perlow kritikája
Rav Perlow-nak nem tetszett a Rásba magyarázata. Feltette a triviális kérdést: mi a különbség a két eset között? Ha egy picit legyengül, az érthető – majd utána táplálják. De ha teljesen meghal, az már nem ugyanaz a logika.
Ez felveti a kérdést: mi van, amikor már előbb egy legyengült állatot ad oda a gazda, és az mondjuk megbotlik a gyengeségétől, kitöri a lábát és meghal? Egy jó erőben lévő állattal ez nem fordulhatott volna elő. A Rambán logikája szerint úgy tűnik, hogy igen, ez is a kölcsönadó felelőssége.
A valószínűség kérdése
Meg kell nézni, hogy mekkora valószínűséggel következne be az adott esemény. A gondatlan őrzés fogalma olyan helyzetet jelent, amely nagy valószínűséggel be is következik. Tipikus példa: járkál egy állat, és nyitva hagyod neki a karám előtt az ajtót.
Gyakorlati példa: A serpenyő esete
Rav Zilberstein hozott egy érdekes példát: valaki kölcsönkért egy serpenyőt, de mind a kettő fél gondatlan volt – egyik sem mondta, hogy tejes vagy húsos. A serpenyő tejes volt, és húst csináltak benne.
A kérdés: ki fizet? Látszólag mind a kettő vétkes volt.
A Sáár Hámelech véleménye szerint „munka közben halt meg” (alkalmatlanná vált). A sütőnek a „munkája” a sütés, tehát a serpenyő sütés közben „meghalt” – eltréfliződött. Ez kapcsolódik a hetiszakaszhoz, ahol először említik a tejes-húsos tilalmat is.
Érdekes, hogy a kölcsönadó butasága a Sáár Hámelech logikája szerint úgy látszik, mintha mentesítené a kölcsönvevőnek az ezzel egyenértékű butaságát.
Az ellenérv
Mondhatná a kölcsönadó: „Ami a tiéd, az neked fontos.” Ugyan tanultunk egy ilyet, hogy „legyen olyan fontos a másiknak a vagyona, mintha a sajátod lenne”, de mégis mindenek előtt saját magadnak legyen fontos a saját vagyontárgyad.
Ha a tulajdonos nem mondta, hogy tejes vagy húsos, akkor lehet, hogy azért nem mondta, mert:
-
Új volt és még nem használta semmire
-
Tudta, hogy schnitzelre kérik kölcsön
-
Látszott rajta
A kölcsönkérő könnyebben tudna kihúzni magát azzal, hogy gondatlansága abból állt, hogy nem kérdezett.
Rav Shlomo Zalman Auerbach kritikája
Rav Shlomo Zalman Auerbach visszautasítja ezt a logikát, mondván, hogy ez egy „mazik” – károkozó. Itt nem egy tárgy magától ment tönkre, hanem az ember tett valamit, ami kárt okozott. Ez logikus: ha csak az állat magától meghal, akkor az az állat egy rossz állat volt. De itt a másik oldalon is volt gondatlanság, és ez inkább hasonlít egy károkozó emberre.
Kitekintés: A hazugságtól való távolodás
A tanítás végén említésre került egy további téma, amely szinte minden nap kapcsolódik az aktualitásokhoz: „hazug beszédtől távolodj el” – mi számít hazugságnak?
A Talmud példái erre megdöbbentőek: nem azok, amiket várnánk, hanem teljesen mások. Mindegyik bírósági helyzet, és soha nem egyszerűen arról szól, hogy „ne hazudj”.
Érdekes, hogy a Tízparancsolatban sincs benne az, hogy „ne hazudj” – csak az van benne, hogy „ne tégy hamis tanúbizonyságot”.