Most olvastunk József testvéreiről. Józsefet eladták a testvérei Egyiptomba. József alkirály lett. A testvérek nem ismerték meg őt. József kitalált egy érdekes leckét nekik. Gabonát jöttek venni. Elrejtette a zsákjaikba a gabona mellé az összeget, amit fizetni kellett érte. Visszakapták. Visszaértek a szálláshelyre és meg voltak döbbenve, hogy létezik ez ilyen. Ki tette ide ezt? Miért történik velünk ilyesmi? Nem tudták, hogy mit csináljanak.
Visszamentek, és hosszú ideig nem mertek ismét visszajönni, ismét gabonát kérni, de nem tudták, hogy tovább tart az éhínség, mert attól féltek, hogy mi lesz majd, ha lebuknak, hogy ők magukkal vitték a pénzt, az árát. Amikor visszajönnek, exkluzálják magukat, hogy mi ezt nem tudjuk, és nyugtatgatták őket, hogy nyugodjatok, meg nincs semmi baj, minden rendben van, a számla ki van egyenlítve.
Számomra ez azt üzeni, hogy mennyire megéri jót tenni, és mennyire megéri becsületesen viselkedni. Ha ott és akkor visszavitték volna ezt a pénzt, hogy nekik köszönjük, nem kérjük, vagy mégis mi ez itt, akkor nem lett volna rajtuk ez az egész stressz. Akkor könnyen visszamentek volna, akkor könnyen kértek volna. Az emberek azt hiszik, hogy trükközni éri meg, és becsületesnek lenni nem éri meg. A hosszútávú tapasztalat ennek az ellenkezőjét mutatja.