Az áldozathibáztatás egy modern fogalom, nem tórai kategória. A Tóra egyértelműen követeli, hogy mindig az áldozatot védjük és az elkövető felelősségét hangsúlyozzuk. Ugyanakkor a modern társadalom hajlamos a zsidó önkritikát is áldozathibáztatásnak nevezni.
A tórai önkritika legitimációja
Van-e tórai alapja a közösség önkritikájának? Igen, többféle formában is:
Jom Kippur példája: Ezen a napon bevalljuk közösségileg, hogy bűnöztünk, és megvizsgáljuk útjainkat.
A profétai hagyomány: A próféták éppen akkor kritizáltak a legerősebben, amikor a nép áldozat volt. Nem azt mondták, hogy az ellenség gonosz vagy antiszemita, hanem azt hangsúlyozták: „A ti bűneitek miatt történik ez veletek.”
Jób barátainak esete: Ez viszont a tréfli (nem kóser) áldozathibáztatás példája, amikor azt mondják Jóbnak, hogy biztos valami rosszat csinált, ezért sújtja őt a szenvedés.
Izraeli kontextus és önvizsgálat
Az izraeli hadsereg erkölcsi vizsgálata önmagában tórai érték, nem árulás. A Tóra nem ad felmentést háborús túlkapásokra. Fontos megkülönböztetés: a strukturális felelősség és a megelőzés vizsgálata nem menti föl a terroristát és nem hibáztatja az áldozatokat.
Az időzítés kérdése
Van egy fontos tórai elv: akinek a halottja előtte fekszik, annak nem mondanak bizonyos dolgokat. Ez a Misnából származó fordulat hangsúlyozza, hogy bár a felelősség az idő múlásával nem változik, létezik egy emberi és erkölcsi szempontból helyes időzítés a kritikához.
Dina esete – példa az önkritikára
A Tóra így ír: „Kiment Dina, Lea lánya, akit szült Jákobnak, hogy megnézze a földnek a lányait.” Rási magyarázata szerint azért hívják Lea lányának (és nem Jákob lányának), mert ő is „kimenős” volt, akárcsak Lea. „Olyan az anyja, mint a lánya.” Ez abszolút kritika, amely az áldozatot is említi.
Ez különösen izgalmas modern szemszögből, hiszen a modern tudomány megfigyelte, hogy a szexuális abúzus áldozatai gyakran önmagukat hibáztatják. Rási szerint valóban volt szerepe Dina viselkedésének.
A Hanuka csodájának hirdetése
A központi kérdés: kinek kell hirdetnünk a hanukai csodát? Zsidóknak vagy nem zsidóknak is? Nyilvánosan vagy magánban?
A gyertyagyújtás helyének szabályai
A Talmud tanítása szerint: „Nér Hanuka micvá l’haníah ál pétah bészó mibáhuc” – a hanukai gyertyát az ajtó bejáratánál kell elhelyezni kívülről. Ha valaki magasan lakik, tegye az ablakba, ami a közterületre nyílik. Veszély idején pedig elég az asztalra tenni.
Ez a Sulhán Árúkhban is megjelenik: veszély idején nem feltétlenül követjük a Makkabeusok útját.
A három tilalom és kivétel
A Rambam tanítása szerint három dolgot nem szeghetünk meg még életveszély esetén sem: bálványimádás, paráznaság, gyilkosság. Ezeket inkább áldozzuk az életünket, csak ne szegük meg őket. A Rambam hozzáteszi: bármi más is bekerülhet ebbe a körbe, ha azt azért csinálják, hogy a vallás ellen hassanak. A Makkabeusok háborújában pontosan ezt tették.
Simon Sofer véleménye
Simon Sofer, a Hátám Sofer unokája (az egri ortodox zsidó hitközség és jesiva alapítója) írja: „Van pírszumá nissza lagóyim” – a csoda hirdetése a népek között nagy dolog. Szerinte az, aki a népek között lakozik, köteles az ajtajánál gyújtani „Bén há góyim” – a nem zsidóknak, hogy ők kérdezzék meg, és tudassuk velük a csoda történetét.
Ez a tanítás Jeremiás próféciájára vezethető vissza: „nagyszerűvé és szentté válok a népek között”.
Ellenvélemény – Mose Sternbuch
Fontos hangsúlyozni, hogy van ellenvélemény is. Mose Sternbuch kifejezetten azt mondja, hogy nem kell a nemzsidóknak hirdetni a csodát. Ezt a témát egy ideig egyáltalán nem vetették föl, csak viszonylag késői időkig.
A lubavicsi rebbe újítása
Az utolsó lubavicsi rebbe kezdeményezte a köztéri gyertyagyújtásokat, amely nagy forradalmi újítás volt, de nem volt minden alap nélküli, hiszen Simon Sofer is beszélt erről korábban.
Fontos tisztázás: a Rebbe valószínűleg nem azt mondta, hogy hirdessük a csodát a nem zsidóknak. Ő azt mondta, hogy a zsidóknak hirdetjük – azoknak a zsidóknak, akik nem vallásosak, akik otthon nem gyújtanak. Ezért kell nekik a különleges esemény, hogy őket bevonzzuk. A nem zsidók is jöhetnek, de a rendezvény elsősorban nem nekik szól.
Záró gondolatok
Az áldozathibáztatás témája és a Hanuka csodájának hirdetése két fontos, egymással összefüggő kérdés. Mindkettőnél láthatjuk, hogy amikor modern fogalmakkal operálunk, természetes egy vallásos ember számára feltenni a kérdést: vajon a hagyományunkban van-e erről szó, és ha igen, milyen kontextusban? A rabbinikus funkcióban benne van a kritika szerepe is, nem csupán az empátia és a vigasztalás – ez a profétai hagyomány folytatása.