Az előző tanítás során megbeszéltük, mi a cicesz, miért fontos, és mi a helyzet a techélettel — azzal a kék fonállal, amelyet a Tóra előírása szerint a cicesz egyik szálának kékre kell festeni. Megállapítottuk, hogy ha valakinek nincs techéletje a ciceszen, az önmagában még nem számít a micva megszegésének.
Felmerül azonban a kérdés: mi van akkor, ha valaki tudja, hogy mi a techélet, és mégsem viseli?
A vita: kell-e techéleszt viselni?
A válasz — mint oly sok más kérdésre a zsidóságban — vita tárgya. A Halachipediában a techélet ügyének külön szócikke van. A Misna még azt mondja, hogy ha nincs techélet, az nem baj. A Talmud (Gemara) idejében azonban a techélet-fonál előállítása még megvolt.
A Radziner Rebbe és a techélet újjáélesztése
A modern korban elsőként Gershon Henoch Leiner, a Radziner Rebbe élesztette újjá a techélet viselésének szokását. 1839-től 1890-ig élt, és három könyvet írt a témáról: Sfunei Tmunei Chol, Ptil Techelet és Ein HaTechelet. Igyekezett minél szélesebb körben terjeszteni a gondolatot.
A Bét HaLévi levele és a mászóra-érv
A Radziner Rebbe kutatásaira nem az volt a nagy rabbik reakciója, hogy másnaptól mindenki viselje a techéletet. Az egyik legismertebb ellenérvet Ráv Joszef Dov Szoloveicsik, a Bét HaLévi fogalmazta meg, aki a Szoloveicsik rabbinikus dinasztia egyik kiemelkedő tagja, és kortársa volt a Radziner Rebbének.
A Bét HaLévi azt mondta: nincs mászóra — nincs hagyomány, amelyet nemzedékről nemzedékre adtak volna át arról, hogy melyik élőlényből kell a techéleszt kinyerni. Ebben az esetben szerinte nem az érvelés számít, hanem a hagyomány: azt kell csinálni, amit az őseink csináltak.
Ez az érvelés azonban több szempontból is megkérdőjelezhető. A zsidóság addigra már több ezer éves hagyomány, és korábban soha nem merült fel az a kérdés, hogy kell-e mászóra az ilyesmihez. Ráadásul van egy tórai kötelezettség a techélet viselésére, és tudjuk, hogy a Talmud idejében viseltek techéletet — hogyan lehet ezzel szemben a mászóra hiányát felhozni?
Ráadásul maga a Radziner Rebbe leírja saját könyvében a Bét HaLévi ellenérvét — a saját maga ellen szóló érvelést. Az a tény, hogy valaki a saját álláspontja ellen szóló érvet is közöl, épp a hitelességét erősíti.
A Bét HaLévi érve a techélet mellett — a Radziner-verzióban
A történetnek van egy további rétege. A Radziner Rebbe által idézett változatban a Bét HaLévi azt mondja: ha létezne egy olyan élőlény — például egy csiga —, amelyet nem ismerünk, és amely nem volt elérhető, azt nagy örömmel megvizsgálná, és használná is.
Ez lényegében azt jelenti, hogy a Bét HaLévi saját logikája szerint az általunk ma használt techélet-forrás (a murex csiga) mellett szól, hiszen ez az állat valóban nem volt ismert és elérhető a korábbi generációk számára.
A „szafék deorájta lechumrá” érv
Egy másik alapvető érv a techélet viselése mellett a talmudi elv: szafék de-orájta le-chumrá — tórai kétséget szigorítunk. Ha valaki nem akar techéletet viselni, azt kell mondania, hogy kétséget sem hagy afelől, hogy az nem techélet. Hiszen ha csak talán jó, akkor is kellene hordani — a tórai kétségeket ugyanis szigorítjuk.
Aki a techélet ellen akar érvelni ezzel az elvvel, annak végig kell mennie a Talmudban szereplő kritériumlistán, és minden egyes pontra azt kell mondania, hogy „még mindig kétkedem” — egészen addig, míg az összes érv után az azonosítás valószínűsége 50% alá süllyed. Ez nehezen védhető álláspont.
Ellenérv: valóban érvényes-e a szafék de-orájta le-chumrá itt?
Ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy a szafék de-orájta le-chumrá elv itt valóban kötelezővé teszi a techélet viselését.
Elképzelhető ugyanis, hogy ez az elv csak akkor érvényes, ha a szigorítás után biztosan betartjuk a micvát. A techélet esetében viszont az a helyzet, hogy megvásárolod, felrakod — és még mindig kétséges, betartottál-e egyáltalán valamit. Lehetséges, hogy az elvégzett és kifizetett cselekedet után sem teljesítettél egyetlen micvát sem.
Amikor végiglapozták az egész Talmudot, nem találtak olyan esetet, amely ehhez hasonlít: hogy valaki megtette a dolgot, és utána még mindig kétséges marad, betartotta-e a micvát.
Ezt az érvet a Rán (egy késői Rison-kori rabbi) hozza fel: ő döntött úgy, hogy szükséges bizonyos dolgot elvégezni szafék de-orájta le-chumrá alapján, de ezt a Talmud maga nem mondta ki — a Rán alkotta meg ezt a döntést. Ebből látszik, hogy a Talmud maga nem döntötte el egyértelműen ezt a kérdést.
Ha valaki azt mondja, hogy nem akarja viselni, mert sem a Talmud, sem a Sulchán Áruch, sem a Rán nem kötelezi rá explicit módon — ez valójában érvényes érv.
A techélet azonosításának kritériumai a Talmudban
A Talmud (Brájtá) a következő ismérveket sorolja fel a „chilazon” nevű élőlényről, amelyből a techéletet kinyerik:
- Színe olyan, mint a tengeré
- Alakja olyan, mint egy halé (vagy más tengeri lényé)
- Hetven évente egyszer jön fel (ezt valószínűleg nem kell szó szerint érteni — inkább költői túlzás arra, hogy nagyon ritkán)
- A techéleszt félévente kell vele festeni
- Drága — nagyon költséges eljárással állítható elő
A kék festék hamisítását a Talmud büntetéssel sújtja. A hamisításhoz használt anyag a kala ilan (indigó), amelyről a Misna maga mondja, hogy nem lehet megkülönböztetni az igazi techélettől. Ugyanakkor a Talmud szerint a rabbik tesztelték és meg tudták különböztetni egymástól a kettőt.
A fehér szálak (laván) kérdése
Fontos megjegyzés: a laván — a fehér cicesz-szálak — bármilyen fehér szín lehetnek. Ha kiderülne, hogy a kék fonál mégsem techélet, az sem baj: a Talmud mondja, hogy ami nem techélet, az is laván (fehér), és ezzel az ember nem veszíti el a micvát. Ugyanakkor a Rámbán szerint igenis elveszíti — ezt a kérdést érdemes még alaposabban megvizsgálni.
Ráv Hershel Schechter álláspontja
Ráv Hershel Schechter a Ráv Szoloveicsik (akit „The Rav”-ként is ismernek, az amerikai modern ortodoxia egyik legkiemelkedőbb alakja) fő tanítványa. Ráv Schechter rendkívül határozott álláspontot képvisel: gyakorlatilag kötelezőnek tartja a techélet viselését, és nagyon kevés indokot fogad el annak mellőzésére. Megállapítása szerint aki techéleszt visel, az mindenféleképpen helyesen cselekszik. Különösen figyelemre méltó ez annak fényében, hogy mestere, a Bét HaLévi-vel rokon Szoloveicsik-dinasztia egyik tagja éppen az egyik legismertebb ellenérvet fogalmazta meg a techélet ellen.
Ráv Schechter fő tanítványa Ráv Aryeh Lebowitz, aki szintén visel techéleszt (korábban nem viselt). Tőle számos rövid, részletes hálákhai előadás érhető el.
Hány szál legyen techélet?
Az egyik kevés kérdés, amelyet a Misná Brúrá egyértelműen eldönt, az, hogy két szál techéletnek kell lennie. Ráv Schechter is ezt az álláspontot vallja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy körülbelül kétszer annyiba kerül, mintha csak egy szálat rendelne az ember.