Tavaly is tanultunk egy kört az első parancsolatról, első mondásról. Magyarul úgy hívják, hogy tíz parancsolat, de héberül nem úgy hívják, hogy ászeret a micvot, hanem ászeret hadibrot. A dibrot, a dibrá kifejezés a széder este olvasott Haggadában is szerepel: a tíz mondás, a tíz dolog.
Az első mondás szövege
„Én vagyok az örökkévaló, aki kihozott benneteket Egyiptomból, a rabságnak a házából.”
Sokan kérdezik, hogy ez vajon egy parancsolat-e, hogy tudja róla, vagy hogy bemutatkozik. Sokféle válasz van erre a kérdésre.
Az Anokhi kifejezés különlegessége
A szó használata
Az Anokhi egy furcsa szó. Héberül az „én” szó általában Ani, de néha Anokhi van. Van, aki azt gondolja, hogy az Örökkévaló saját magára azt mondja, hogy Anokhi, és ez egy külön szava neki, míg mindenki más az Ani-t használja. Ez azonban nem egészen pontos, mert ha megnézzük, akkor egy csomó helyen a Tórában szerepel Anokhi, ami emberre vonatkozik, amikor ember mondja saját magára.
Kapcsolat a szombati törvényekkel
A Talmudban, a Sabat traktátus 104-105. oldalán, a szombati törvényekről van szó. Az írás az egyike a főmunkáknak szombaton. Aki két betűt leír egy lendülettel, az hájav – ez egy különleges kategória a szombati törvényekben, ami elvileg halálos bűn lenne, de véletlenül követte el az ember, ezért elég, ha egy hatát áldozatot hoz.
A tórai tilalom írás szempontjából az a két betű. Az írás tilalma a harminckilenc melacha egyike, ami a Miskán készítésével kapcsolatos tevékenységekből ered, ahol az alkatrészekre kellett írni betűket és számokat az összepasszoláshoz.
Rövidítések a Tórában
Ha olyan dolgokkal írunk, amik nem fognak megmaradni (mint a hóba, homokba, vagy az ablak párájába írás), az nem számít munkának szombaton, mert az alkotó munka kritériuma a megmaradás.
A Talmudban vita van arról, hogy ha csak egy betűt írunk le, de az az egy betű rövidít valamit (mint például az R betű a Rabbi rövidítése), akkor az vajon tórai tilalom-e. Erre a kérdésre azt vizsgálják, hogy vajon a Tórában vannak-e rövidítések, és több választ találnak arra, hogy igen, a Tóra is használ ilyeneket.
Az Anokhi mint rövidítés (notarikon)
Rabbi Jochánán magyarázata
Az Anokhi kifejezés valójában egy arámi mondatot rövidít: „Ana nafsi katvis yahvis” – Én magam írtam és átadattam.
A bölcsek magyarázata
A bölcsek így mondják: „Amiro naimo kesivo jehivo” – Egy kellemes mondás írva lett és átadva.
A szerző neve a könyvében
Van egy szokás, hogy a könyvet úgy hívják, hogy a szerző a nevét beleírja. A Rokéách szerint minden embernek benne kell utalnia a nevére a könyvébe. Nem mondja, hogy minden ember írjon egy könyvet, de úgy látszik, hogy az magától értetődik, hogy mindenki ír egy könyvet.
Példák a Talmudból
Több példát is találunk erre a gyakorlatra:
-
A Taná deBé Eliyahu úgy kezdődik, hogy „vajiragé, vajgarés” – ha összeadod a betűket, pont megérsz és a gematria megegyezik a „Taná deBé Eliyahu” értékével
-
Rabbi Pinchas ben Jáír neve is megtalálható gematria útján művében
-
Pirké deRabbi Eliezer Matrilben: „Mi je maliel guraj szasém” (Ki fogja elmondani az Örökkévaló nagyságait) ugyanaz a számértéke, mint Eliezer ben Hurkanosz, a szerző neve
Az Örökkévaló példája
A legnagyobb bizonyíték erre az, hogy maga az örökkévaló, amikor a Tórát írta, a Tóra azzal kezdődött, hogy „Anokhi” – Én vagyok az örökkévaló Istened. Ez a tízparancsolat kezdete, a kinyilatkoztatás kezdete.
A Talmud magyarázata szerint ez azt rövidíti, hogy „én magam írtam és adtam át”. Ha az örökkévaló így csinálta, akkor nekünk is így helyes csinálni.
Kitérő: Az api tlata kérdése
A tanítás végén szó esett arról, hogy most az Arakin traktátusban az api tlatáról szóló résznél tartunk. Az api tlata azt jelenti, hogy ha már hárman hallották egy információt, akkor már publikus, és látszólag mondhatod tovább – amikor mindenkiről mondják, hogy milyen buta, gonosz vagy aljas, akkor te is mondhatod tovább. Azonban a Choféc Cháim ezzel az egyszerű olvasattal nincsen kibékülve.