A tanítás fő témája Jákob fogadalma, amelyet akkor tett, amikor Beérsevából Háránba indult. Jákob azért kellett, hogy menekülnie kelljen, mert Ézsau megharagudott rá az áldások megszerzése miatt. Egy érdekes kérdés merül fel: ha Rifka (Rebeka) mondta Jákobnak, hogy lopja el az áldásokat, akkor miért Jákobot érte a büntetés?
Jákob aggodalmainak megvalósulása
Jákob kifejezésre juttatta aggodalmát anyjának: „Én meg sima vagyok. Meg fog tapogatni talán. Olyan leszek a szemében, mint egy megtévesztő ember. És ezzel viszont átkot hozok magamra és nem pedig áldást.”
Jákob attól tartott, hogy Izsák megátkozza majd, ha leleplezi. Ez azonban nem következett be. Izsák ugyan felismerte a csalást, de nem átkozta meg Jákobot. Sőt, a végén még jól meg is áldotta az Ábrahám áldásával. Izsák szólt Ézsauhoz: „Jött testvéred Mirmóval (ravaszságal, becsapással).”
A Mirmó szó jelentése: álnokság, ravassság és becsapás ötvözete, hasonló a kígyó ravaszságához. Egy próféta feddésében ugyanez a szó szerepel: „Shift Mirmó” – „a ti lakóhelyetek a hazugság közepében.”
A Rechilut kérdése
Izsák ezzel tulajdonképpen Rechilutot követett el – két embert veszített össze azzal, hogy elmondta Ézsaunak, mit tett Jákob. Ez különösen érdekes, hiszen senki nem számított arra, hogy Ézsau mérges lesz. Sem Jákob, sem Rebeka nem gondolta, hogy az Ézsau – aki egykor olyan könnyen eladta elsőszülöttségi jogát – haragra fog gerjedni.
Rebeka próféciája és felelőssége
Amikor Rebeka tudomást szerzett arról, hogy Ézsau azt mondta: „közelednek atyám halálának napjai, és akkor meg fogom ölni testvéremet Jákobot”, így szólt Jákobhoz: „Miért veszítenélek el kettőtöket egy napon?”
A Talmud szerint ez prófécia volt: Jákob és Ézsau ugyanazon a napon halt meg. A hagyomány szerint amikor Jákobot temették a Makpéla-barlangba, Ézsau megpróbálta megakadályozni a temetést, de az egyik unoka megölte Ézsaut, akinek a feje begurult a barlangba. Ez a Nedarin traktátusban található.
A Pésát szintjén azonban egyszerűbb magyarázat is van: nem Jákobról és Ézsauról van szó, hanem Jákobról és Izsákról. Ézsau ugyanis korábban azt mondta, hogy majd akkor öli meg Jákobot, amikor apjuk meghal – tehát egy napon veszítené el Rebeka mindkettőjüket.
Rebeka felelőssége
Rebeka azt mondta Jákobnak: „Lakozz nálam néhány napig” – ami végül 21 évet jelentett. Hozzátette: „Amíg testvéred haragja lecsillapodik, és elfelejti, hogy mit cselekedtél ellene.”
Ez első pillantásra úgy tűnik, mintha Rebeka rá fogta volna Jákobra a hibát, holott ő maga bíztatta őt. A mentségére azonban elmondható, hogy Rebeka vállalta a felelősséget azért, hogy Izsák nem lesz mérges – és valóban, Izsák nem is lett mérges. Azt azonban, hogy Ézsau haragra gerjed, ez nem volt benne a „megegyezésben”. Rebeka nem számított arra, hogy Izsák fölmérgesíti és fölbosszantja Ézsaut, és ezzel Jákob ellen uszítja.
Jákob fogadalma
Amikor Jákob elindult Beérsevából Háránba, fogadást tett:
„Ha az Örökkévaló velem lesz és megőriz ezen az úton, amelyen megyek, és ad nekem kenyeret enni és ruhát viselni, és békében visszatérek atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz nekem Istenem. És ez a kő, amelyből oltárt készítettem, az Örökkévaló háza lesz. És mindennek, amit nekem adsz, a tizedét neked adom.”
A hagyomány szerint ez a kő valóban a későbbi Szentély alapköve lett. Remélhető, hogy ez már nem Jákob fogadalmának része volt, hiszen a Szentélyt végül csak Salamon, Jákob ük-unokája építette fel Jehuda leszármazottjaként.
Az isteni ígéret rejtett üzenete
Az Örökkévaló ezt ígérte Jákobnak: „Én veled leszek, kiviszlek, visszahozlak. Nem foglak téged elhagyni, amíg meg nem cselekedtem azt, amit mondtam neked.”
A Netziv magyarázata
Jákob így reagált: „Milyen félelmetes ez a hely!” A Netziv szerint Jákob azért ijedt meg, mert felismerte az ígéret rejtett üzenetét: „Nem foglak elhagyni addig” – de utána elhagylak.
A Netziv világosan kimondja, hogy ebbe a kedves ígéretbe egy fenyegetés is be van csomagolva. Jákob most megjárta a számüzetést – elment Háránba és visszatért. De mi lesz utána? Utána majd megint elmegy – és valóban, később Egyiptomba került.
Galut és Izrael földje – két különböző védelem
A Netziv tovább fejti a gondolatot: „Veled leszek mindenben, amit jársz” – ez kétféleképpen érthető. Az egyik értelmezés szerint mindenhová, ahova a Jákob leszármazottai kerülnek.
De van egy radikálisabb értelmezés is: csak akkor, amikor számüzetésben lesznek. A számüzetésben van őrzési felügyelés és védelem. Ez mindaddig tart, amíg vissza nem térünk Izraelbe.
Izraelben viszont ez a védelem megszűnik. Ott már attól függ, hogy a nemzedék hogyan cselekszik. Izraelben más az üzemmód, mint a galutban.
Az üldözött védelme
A Netziv hasonlattal él: amikor két gyerek rosszalkodik, és az egyik pofont ad a másiknak, az ovónéni mindig a síró, üldözött gyereket védi – még akkor is, ha valójában ő is hibás volt.
Ugyanígy a galutban: „Az Örökkévaló mindig az üldözöttet védi. Akkor is, hogyha nincs igaza igazából az üldözöttnek, mert tett azért, hogy üldözött legyen.”
A galutban a zsidók az üldözöttek. Még ha nem is tartják a vallást, nem esznek kósert, nem tartanak sábest – akkor is őket kell védeni, mert ők húzzák a rövidebbet. Az Örökkévaló azért nagy, hogy védje a kicsit és a szerencsétlent.
Izraelben azonban más a helyzet
Izraelben nem mindig üldözöttek vagyunk. Ott felelősséget kell vállalni a döntésekért. Mi határozzuk meg a politikát, mi választjuk a kormányt. Izraelben bizonyos értelemben mi is üldözők lehetünk.
„Ott már nincs, ott már nem te vagy a védett. Attól függ, hogy milyen a nemzedéknek a cselekedete.”
A Tórában ez így fogalmazódik meg: „Az Örökkévaló szeme rajta van (a földön) az év elejétől az év végéig.” Ez azt jelenti, hogy figyeli, mit csinálunk, és attól függ, mi történik. Felelősségre lehet vonni minket.
A Netziv konklúziója: „Ha vétkeznek, elmehetnek. De az Örökkévaló gondoskodni fog, hogy visszavigye őket.”
Nincs garancia arra, hogy Izrael „a zsebünkben van”. A Hanuka utáni időszak példája is mutatja: zsidó uralkodás volt egy ideig, de amikor nem viselkedtek megfelelően, elveszítették.
Összegzés
A Netziv tanítása szerint Izraelben el vagyunk hagyva olyan értelemben, hogy a saját cselekedeteinkre vagyunk hagyva. Az isteni figyelem másfajta: figyeli, mit csinálunk. A galutban viszont azt figyeli, nehogy bajunk essék.
Ez a különbség van Jákob fogadalmának szavaiban a galut zsidóság és az Izrael zsidóság között.