Ez a tanítás a minján nélküli ima kérdésével foglalkozik, amelyhez eddig már 24 forrást sikerült összegyűjteni. A soron következő forrás Ráv Mose Sternbuch responzuma.
Ráv Mose Sternbuch bemutatása
Ráv Mose Sternbuch 1926-ban született Londonban, és száz éves korában is aktív. Jeruzsálemben, a Har Nof negyedben van zsinagógája, amelynek ő a rabbija. Az Edah HaCharedis bét dinján is komoly pozíciót tölt be. Responzumai a Hebrew Books oldalán is elérhetők, szép betűkkel és gondos szerkesztésben. Bár általában az ultraortodox közösséghez sorolják, ő maga is megjegyzi bevezetőjében, hogy a kérdések, amelyekkel foglalkozik, nem csupán az ultraortodox közösség kérdései: számos olyan problémát tárgyal, amely a galutban élő, kevésbé vallásos közösségekben is felmerül.
A gyakorlati kérdés: minján nélküli ima vidéki közösségekben
A tanítás alapkérdése egy valós, mindennapi helyzet: kisvárosokban és vidéki közösségekben sokszor egyáltalán nincs minján. Mit tegyenek ilyenkor? Ne imádkozzanak? Ha valakit fizetnek azért, hogy elővételezőként (chazánként) jöjjön hozzájuk, és csak 5–6 ember gyűlik össze, érdemes-e ez az erőfeszítés? Megéri-e az összehívás energiáját – a telefonálgatást, a szervezést –, ha végül sem minján nem lesz, sem tórát nem lehet felolvasni?
Ráv Sternbuch a következő kérdést vizsgálja: van-e előnye annak, ha kevesen – minján nélkül – mégis együtt imádkoznak, vagy, ahogy a talmudi kifejezés mondja, „szétesett a kéve”, és hiábavaló az összehívás?
Ráv Sternbuch érvelése: a sokaság imájának értelmezése
Ráv Sternbuch két forrást hoz fel amellett, hogy már kisebb létszám esetén is van értelme a közös imának.
„Magasztáljátok az Örökkévalót velem, és tegyük naggyá a nevét közösen.” (Zsoltárok 34:4)
Ráv Sternbuch értelmezése szerint ez a vers nem követel meg tíz főt. A „velem” szó egy egyes szám első személyű alany, és a megszólított „ti” egy többes szám, amely minimálisan kettőt jelent. Ha a megszólaló is hozzáadódik, az összesen három fő – és ez már alkothat valamifajta „sokaságot”.
A másik idézett vers – amely a Bráchot traktátus 8. oldalán is szerepel:
„Íme, az Örökkévaló a sokaságot nem veti meg.” (Jób 36:5)
A Talmud Bráchot traktátusának 8. oldalán Rabbi Jochánán nevében áll:
„Én imádkozom hozzád, Örökkévaló, a jóakarat idején.”
A kérdés: mikor van a „jóakarat ideje”? A válasz: amikor a közösség imádkozik. A Talmud hozzáteszi a fent idézett verset a Jób könyvéből, amely megerősíti, hogy az Örökkévaló nem veti meg a sokaság imáját.
Ráv Sternbuch ezt a hármas minimumot fogadja el, részben a Gitin traktátusból vett párhuzam alapján is, ahol egy nyilvánosan tett fogadalomnál (például dohányzásról való lemondásnál) már három tanú előtt elfogadottnak tekintik a nyilvánosságot.
A Pirké Ávot forrása
A tanítás során szóba kerül a Pirké Ávot is, amelyben hasonló logikával sorolják fel, hogy az Örökkévaló jelenléte miként kapcsolódik a különböző létszámú gyülekezésekhez: tíz főhöz, ötöhöz, háromhoz, kettőhöz, sőt egyhez is. Ez a forrás szintén alátámasztja, hogy a kisebb létszámú imának is van értéke és isteni figyelme.
Bánét rabbi újdonsága: ketten is elegendők a közös imához
A tanítás egy további érdekes forrást is tárgyal: egy újabban kiadott kommentárt a Bráchot traktátushoz, amelyet a Bánét rabbi neve fémjelez.
A talmudi szövegben arról van szó, hogy aki halottat őriz, köteles imádkozni. Ha ketten őrzik a halottat, felválthatják egymást: az egyik ott marad, a másik imádkozik, majd fordítva. A Talmud szövegében azonban egy apró különbség rejlik: az egyik eset a Smá elmondásáról szól, a másik az imáról (Smóné Eszré). Miért különböző a két eset?
Bánét rabbi ebből a kis talmudi incidensből vezeti le, hogy ha ketten vannak együtt, akkor is érdemes közösen imádkozniuk – ez már egyfajta „sokaság imájának” számíthat a Smá vonatkozásában. A három fő esetében ezt még inkább nyilvánvalónak tartja.
Ez az értelmezés vitában áll a Máharam Bánét álláspontjával, de mint lehetséges vélemény fennáll, és elegendő alapot nyújt ahhoz, hogy ketten – minján hiányában – is együtt imádkozzanak.
Összefoglalás
A tanítás konklúziója szerint több forrás is alátámasztja, hogy a minján nélküli közös ima nem értéktelen:
- Már három fő együttes imája „sokaságnak” tekinthető bizonyos szempontból.
- Két fő esetén is van halachikus alapja a közös imának.
- Az Örökkévaló „nem veti meg a sokaság imáját” – és a bölcsek értelmezése szerint ez a „sokaság” akár kisebb csoportra is vonatkozhat.
A vidéki közösségek számára tehát érdemes az összehívás fáradságát vállalni, még akkor is, ha teljes minján nem jön össze.