A mai tanulmány témája a Sáár Hábitáhon, a „bizalom kapuja”, mely a Chovot HaLevavot (Szívek Kötelességei) című mű része. Ezt a művet Rabenu Bahye ibn Paquda, egy tizedik századi nagy bölcs írta, és tíz kapuból áll, melyek a szívek kötelességeit gyűjtik össze. Közülük a Sáár Hábitáhon vált a leghíresebbé és legszélesebb körben tanulttá.
A mű háttere és jellege
A Chovot HaLevavot alapvető mondanivalója, hogy nem csak a testrészeknek vannak kötelezettségei, hanem a szíveknek is. A tizedik században íródott mű jellegzetesen analitikus megközelítést alkalmaz – minden dolgot részekre bont, és módszeresen végighalad minden részleten. Egy rabbi megjegyzése szerint: „Az analitikus gondolkodást csak a Chovot HaLevavot könyvből tanultam meg.”
A szerző bevezetőjében – a zsidó könyvek hagyományának megfelelően – szabadkozik, amiért könyvet ír. Elmondja, hogy alapos kutatást végzett, hogy létezik-e már ilyen mű, és csak azután döntött az írás mellett, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem létezik még ilyen könyv. Ő volt így az első úttörője a musszár (zsidó etika) irodalomnak.
A bitahon helyes értelmezése
A Sáár Hábitáhon a bizalomról szól a Teremtőben. Fontos tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy csak bízzunk a Teremtőben, ő majd mindent megcsinál, és mi semmit sem teszünk. Ez nem fér bele a zsidó gondolkodásba.
Sajnos a kifejezés kissé devalválódott – találkozni lehet olyan emberekkel, akik azt mondják, nagyon bíznak (bitachon), és valami csoda történik körülöttük. Éppen ezért fontos ezt a fogalmat helyesen megérteni.
Látszólagos ellentmondások a forrásokban
A tanulmány során három talmudi forrást vizsgáltunk meg, melyek első pillantásra ellentmondanak egymásnak:
Első forrás: Gittin traktátus
A Gittin traktátusban egy megdöbbentő tanítás található: „Ha az ember látja, hogy megélhetési lehetőségei szűkösek” – akkor is adjon tzedakát (jótékonysági adományt). Ez teljesen kontraintuitív: ha kevés pénzed van, akkor még azt a keveset is add el belőle?
Ebből látható, hogy nem a histadlut (erőfeszítés, igyekezet) mennyiségén múlik a siker. Nem az a megoldás, hogy ha valaki szegény, akkor még több erőfeszítést tegyen, még jobban keresse a munkalehetőségeket.
Második forrás: Nida traktátus
A Nida traktátusban Rabbi Jehosua Alexandria bölcseivel vitatkozik. Megkérdezik tőle: „Mit csináljon az ember, hogy meggazdagodjon?”
A válasz: „Csináljon bizniszt.” De van egy fontos apróbetűs rész is: „becsületesen kereskedjél”. Ahogyan a Sabbat traktátusban is szerepel a hat kérdés közül az első, amit a túlvilágon kérdeznek: „Becsülettel adtál-vettél-e?”
A görög bölcsek válasza erre: sokan így csinálták, és mégsem lettek gazdagok. Mire Rabbi Jehosua azt mondja: „Kérjen irgalmat attól, akié a gazdagság. Ahogyan írva van: enyém az ezüst, és enyém az arany, mondja az Örökkévaló.”
Harmadik forrás: Sanhedrin 92a
Rabbi Elazar tanítása szerint: „Minden ember, akiben van dea (tudás, tudat)” – és itt a kérdés, hogy miféle tudásról van szó. Dea Hashem, az Örökkévalóban való tudás?
A Sanhedrin 92a végig a dea (tudás) sugyjáját tárgyalja. Rabbi Elazar többek között azt mondja: „Ha van benne dea, akkor olyan mintha felépülne számára a Szentély. Gazdag lesz. Ha nincs benne tudat, akkor tilos könyörülni rajta.”
A Mahársá feloldása
A Mahársá (aki a Talmudban az aggadákat magyarázza) felvet egy kérdést. Koheletben (a Prédikátor könyvében) Salamon király azt mondja: „Visszatértem és láttam a nap alatt: nem a gyorsaké a futás, nem az erősöké a háború, és nem a bölcseké a kenyér, és nem a megértőké a gazdagság, mert mindenkit végül megtalál a maga ideje és a tragédiája.”
Ahogy az egyik rabbi megjegyezte: ha valakinek túl vallásosnak tűnik az a tanítás, hogy csak bízz az Örökkévalóban és attól leszel gazdag (nem pedig attól, hogy minél több energiát pumpálsz a bizniszbe), akkor elég körülnézni a világban. Látható, hogy mennyi ember van, aki óriási energiákat fektet abba, hogy valamit összekaparjon, és mégsem működik nekik. Ez a szemmel látható tapasztalat – ha már a Tórának nem hiszünk, legalább a szemünknek higgyünk.
Felmerül tehát a kérdés: miért mondta Rabbi Elazar, hogy akiben van tudás, az végül meggazdagodik?
A Mahársá gyönyörű választ ad: az, aki tudással rendelkezik, valóban meggazdagodik, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Először csinál egy bizniszt, de a tudás nem azért jó, mert nagyon jó bizniszben. A tudás pont azért jó, hogy rájöjjön: mennyire nem ér semmit az ő erőfeszítése.
Az igazi bitahon
Ez a Mahársá magyarázata két legyet üt egy csapásra. Megválaszolja az eredeti szöveget is: az eredeti szövegben az volt a megdöbbentő, hogy dolgozzál, aztán meg imádkozz. Mi ebben a terv?
A Mahársá szerint az a terv, hogy igazán szívből fog működni az ima, ha igazán szívből imádkozol. És mikor fogsz tudni igazán szívből imádkozni? Ha látod, hogy tehetetlen vagy. Ha látod, hogy az óriási, Isten adta tehetséged mégsem hozza meg a kívánt végeredményt. Akkor igen jól fogsz tudni imádkozni.
Összegzés
A Mahársá tehát három talmudi részt hangolt össze, és a bitahonnal kapcsolatban alapvető dolgokat tanított:
Mibe teszed bele a bizalmadat? Van, aki azt mondja: „Van egy nagy biznisz ötletem, ez most bejön, megütjük a főnyereményt” – tehát abban bízik. Elvileg az Örökkévalóban kellene bízni. És el kellene jutni arra a pontra – hosszú gyakorlás és megértés eredményeképpen -, hogy van egy eszköz a kezemben, de ez csak formalitás, amit itt csinálunk. Amikor ez tudatosul, akkor nagyobb az esélye a sikernek.