Két micva áll hozzám különlegesen közel (érzelmileg): a cicit és a szuka. A Talmud is megemlíti, hogy az egyes rabbiknak megvoltak a maguk kedvenc micvái, tehát ez teljesen elfogadott hozzáállás. A tóratanulás és az imádság ezektől különálló kategória: nem pusztán micva, hanem kommunikáció – az imádságban az ember szól az Örökkévalóhoz, a tóratanulásban az Örökkévaló szól az emberhez.
A szuká szimbolizálja az ideiglenes, minimális hajlékot, amelyben mégis az Örökkévaló oltalma alatt élünk, és ezzel relativizálja a lakáshoz, a vagyonhoz való ragaszkodást.
A cicit: galut-zsidóként, asszimilált családból érkezve nőttem fel, ahol a zsidóság olyasmi volt, amit nem volt szabad nyilvánosan vállalni. A cicesz ennek az antitézise – a büszke, látható zsidóság jelképe. Bár a kipa is ilyen jelkép, a kipa nincs benn a Tórában, míg a cicesz viselésének kötelezettsége egyértelműen Tórai micva.
A techélet felfedezése
A tékhelét hordásának szükségességére egy másik felfedezéshez hasonló logika mentén jutottam el. Arról tanultam, hogy mit hoznak fel azok, akik a tékhelét megtalálása ellenére sem tartják kötelezőnek a viselését? Az ellenérvek annyira gyengék voltak, hogy ebből számomra az következett: ha nincs meggyőző érv a tartózkodás mellett, akkor hordani kell.
A cicesz Tórai alapja
A Tóra szövege (Bamidbar, a Slách hetiszakasz végén) így szól:
„Készítsenek maguknak ciciszt ruháiknak sarkaira, nemzedéken keresztül. A cicisz sarkok rojtjaira tegyenek egy égszínkék rojtot.”
Ebből két kérdés következik:
- Kötelező-e egyáltalán ciceszt viselni?
- Kötelező-e a kék (tékhelét) rojt?
A Misna tanítása – Menahot 4. fejezet
A tékhelét témájának fő talmudi helyszíne a Menahot traktátus (a lisztáldozatokról szóló traktátus) negyedik fejezete, amelynek első misnája kimondja:
„A kék nem akadályozza meg a fehéret, és a fehér nem akadályozza meg a kéket.”
A Misna ezzel párhuzamosan tárgyalja a tfilint is:
„A fejre való tfilin nem akadályozza meg a kézre való tfilint, és a kézre való tfilin nem akadályozza meg a fejre való tfilint.”
Ez azt jelenti: ha valaki csak fehér ciceszfonalakat tesz, de kéket nem, az nem mulasztott el egy micvát – csupán egy részleges micvát teljesített. Fordítva is igaz. A Misna szerzői számára ez inkább elméleti kérdés volt, a két eset egyformán valószínűtlennek tűnt. A mai valóságban azonban teljesen szétváltak: a tfilin tekintetében senki sem teszi fel csak az egyiket, a cicesz tekintetében viszont a zsidó közösség túlnyomó többsége fehér rojtokat visel tékhelét nélkül.
A cicesz nem kötelező, de nagy micva
Technikailag a cicesz viselése azzal kerülhető el, hogy az embernek nincs négysarkú ruhája – a Tóra, a Talmud és a Sulchán Áruch egyike sem minősíti bűnnek, ha valaki nem vesz ilyen ruhát. Nem teljesít ugyan egy Tórai micvát, de bűnt sem követ el.
Ezzel összefüggésben ismertek a Vilnai Gáon halálos ágyán tett szavai: megfogta a ciceszét, és elmondta, mennyire sajnálja, hogy el kell hagynia ezt a világot, ahol csekély összegért ilyen nagy micvát lehetett teljesíteni, mint a cicesz micváját.
Ez az összeg azonban drámaian megnő, ha valaki tékheléttel viseli a ciceszét: a fehér cicesz-fonalak néhány dollárba kerülnek (4–14 dollár), míg a tékheléttel ellátott változat közel 98 dollárba kerül – körülbelül tízszeres különbség.
A tékhelét elvesztése és újrafelfedezése
A Talmud idejében a tékhelét viselése általános volt, semmiféle panasz vagy nehézség nem merül fel ezzel kapcsolatban a szövegekben. A tékhelét egy különleges tengeri csiga véréből nyert festék volt, amelyet egy tengerparti kisvárosban gyártottak. Egy háborús folyamat – a Talmud kora utáni időkben – leállította ezt a gyártást, és a festési hagyomány végleg elveszett. Ettől fogva évszázadokon keresztül fehér rojtokkal viselték a ciceszt.
Az Örökkévaló gondviselésének jeleként értékeli az előadó, hogy a Misna megőrizte számunkra azt a szabályt, amely szerint fehér rojtokkal is érvényesen teljesíthető a micva – így a tékhelét elvesztése nem tette teljesen megüresedett micvává a ciceszt.
A Radziner rebbe és a tékhelét újjáéledése
A tékhelét újrafelfedezésének kísérlete a Radziner rebbe nevéhez fűződik, aki világhírű tóratudós volt, rendkívüli intellektussal. Életének egyik legfontosabb célja volt, hogy megtalálja és újraélessze a tékhelét hagyományát. Úgy értette, hogy ez a micva ott vár a sarokban, és a zsidóságra vár, hogy ismét magáévá tegye. Rengeteg energiát fektetett a kutatásba. Az általa azonosított festékanyaggal kapcsolatban később problémák merültek fel, de az ő lelkesedése és munkája nélkül nem jutottunk volna el a ma ismert tékheléthez sem. Az előadás a következő napra ígéri ennek részletes tárgyalását.
A heti szakasz és a cicesz összefüggése
A cicesz micváját tartalmazó tórai szakasz elbeszélői kerete a kémek történetéhez kapcsolódik: miután a kémek visszatérnek, és hitetlenségükkel letérítik Izraelt az Ígéret Földjére való bevonulásról, a Tóra ezután tér rá a különböző áldozati előírásokra, majd a cicesz parancsára. A cicesz funkciója a Tóra szövege szerint az, hogy emlékeztessen az Örökkévaló összes parancsára, és hogy az ember ne a szíve és a szeme után járjon – ami éppen az volt, amiben a kémek elbuktak.
A Smában ezt a szakaszt reggel és este elmondják, és a cicesz funkciójaként három dolgot sorol fel: emlékeztetés a micvákra, az egyiptomi kivonulásra való emlékezés, és annak elkerülése, hogy az ember a szíve és a szeme után „paráználkodjon”.