A tanítás két érdekes bibliai részlet kapcsolatát vizsgálja, amelyeket a Neciv kommentár is összeköt.
A sötétség csapása és a fényesség
Az egyik passzus a sötétség csapásáról szól, amikor Mózes kinyújtotta a kezét és leszállt a sötétség. Három napig tartott ez az állapot, amelyről azt írja a Tóra: „Nem látta egyik ember a testvérét, a másikat. És nem kelt föl az ember maga alól a helyéből három napig.” Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy „Izrael mindenfiainak volt fényessége a lakóhelyeiken” – a sötétség idején mindenkinek volt fénye.
Az elsőszülöttek csapása és a kutyák
A másik passzus az elsőszülöttek csapásánál található: „És Izrael minden fiainak nem fogja kinyújtani a kutya sem a nyelvét, sem emberre, sem állatra.” Ugyanazok a szavak szerepelnek mindkét helyen, ami kérdést vet fel: miért állnak ugyanazok a szavak?
Miért kellene ugatniuk a kutyáknak?
A bölcsek magyarázata szerint az elsőszülöttek csapásánál mindenhol holttestek voltak, és ez normális esetben a kutyák ugatását váltaná ki. Amikor éjszaka mennek az emberek – amikor a zsidók kivonultak –, akkor a kutyák ugatnak. Még inkább így van ez, amikor pusztulás van a városban. A bölcsek tanítása szerint ha a kutyák ugatnak, az azt jelzi, hogy a halál angyala van a városban.
A Neciv kérdése
A Neciv érdekes kérdést tesz fel: nem úgy volt, hogy a zsidóknak nem is volt szabad kimenni? Akkor hogyan tudták volna megugatni őket a kutyák, ha az Örökkévaló azt mondta, hogy ki sem mehetnek? Aki otthon van, azt nem ugatja meg a kutya.
A válasz: a kutya különleges képessége
A magyarázat szerint a kutya akkor ugat, amikor olyan valakit lát, akit nem ismer, és aki belép a területére, az udvarba. Ugyanakkor a kutyának különleges képessége van arra is, hogy megérezzen valami szellemi dolgot.
Itt találjuk meg annak a forrását, amit korábban tanultunk: amikor a kutyák ugatnak, akkor jön a halálangyal a városba; amikor nevetgélnek, akkor pedig próféta jön a városba.
A gonoszok kérdése
Kétség nem fér hozzá, hogy a kutyák érezték, mi történik azon az éjjelen, hogy megnyilvánult az Örökkévaló jelenléte a Földön. Ugyanakkor voltak a zsidók között olyan emberek is, akik nem teljesen voltak makulátlan természetűek, de ők is kijöttek közülük.
A sötétség csapásában meghaltak
Sokan kérdezik: ha a sötétségben meghaltak a gonoszak, akkor miért nem haltak meg mind? Például Dátán és Avirám – akik mindig csak bajt kerestek és ártani akartak Mózesnek – hogyan élhették túl a sötétség csapását?
A Neciv válasza szerint nem az összes gonosz ember volt az, akit a sötétség csapása sújtott, hanem csak azok, akik nem kívántak kijönni. Ha valaki ki kívánt jönni, de attól még volt másfajta agendája, akkor ez kijöhetett.
Miért nem ugatták meg őket?
Ezért nagy csoda volt, hogy őket miért nem ugatták meg a kutyák. Helyes lett volna, hogy ugatnak, de mivel Izrael tisztelete miatt az Örökkévaló csodát csinált, nem ugatták őket meg.
A fényesség kettős jelentése
A fényesség, amely Izrael fiainak volt, kettős értelmet hordoz. Egyrészt arra utal, hogy fényesség volt nekik a sötétség idején. Másrészt arra is utal, hogy amikor a nemzedék gonoszai meghalnak, akkor világosság jön az igazaknak, az egyeneseknek. Az is fényesség volt nekik, hogy nem látták ezt a dolgot az egyiptomiak, és ezért dicsérték az Örökkévalót, hogy nem látja Izrael pusztulását, nem látják az egyiptomiak.
Rási megjegyzése szerint gonoszak voltak abban a nemzedékben, akik nem akartak kimenni, és meghaltak a sötétség napjaiban, hogy ne lássák ezt. Átfutatta az edényeiket – amikor az egyiptomiak mondták, hogy nincs semmijük, és a zsidók kértek tőlük értékeket, akkor látták a házukban, és megmondták pontosan, hogy hol találhatóak.
A Fáraó áldása
Amikor a Fáraó elküldte őket, így szólt: „Kerekedjetek fel, menjetek el népem közül. Szolgáljatok az Örökkévalót, juhaitokat, marhaitokat is vigyétek. Áldjatok meg engem is.”
Miért kell megáldani a Fáraót?
Miféle áldást várt a Fáraó? Imádkozni kell a Fáraóért, vagy megáldani? Van ezek között különbség?
Van egy hasonló eset Avimelekhnél: amikor mindenki meddő volt, miután elrabolták Sárát – mert ez volt az Örökkévaló büntetése –, azt mondta Isten: „Most pedig add vissza annak a férfinak a feleségét, mert egy próféta ő. És imádkozzon érted, és élni fogsz. Ha meg nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meg fogsz meghalni, te is, és minden, ami van neked.”
Itt azt mondja, hogy imádkozni fog Ábrahám Avimelekért, hiába hogy nincs mit viszonoznia. Nem ugyanaz volt a kettejük között a viszony, mint Mózes és Áron között, de van benne hasonlóság. „Imádkozott Ábrahám az Örökkévalónak, és meggyógyított Avimeleket,” mert minden méhet elzárt Sára miatt.
Miért kell imádkozni a Fáraóért?
Rási szerint: „Imádkozzatok, hogy ne haljak meg, mert én is elsőszülött vagyok.” Rási automatikusan lefordítja azt, hogy „áldjatok meg” arra, hogy „imádkozzatok értem.”
A Ramban másképp magyarázza: ti fogtok majd imádkozni. Ez érdekes dolog, mert Mózesnek furcsa érve volt a Fáraó felé – egy furcsa teológiát prezentált neki. Azt mondta, hogy azért kell áldoznunk, mert ha mi ezt nem csináljuk, akkor meg fog minket ölni az Örökkévaló, amiért nem áldoztunk. Valójában az Örökkévaló ki akar minket onnan menteni, de ez elterelő szöveg volt. Rási erre mondta, hogy valójában az volt, hogy „ti fogtok meghalni, ha nem engedtek el” – csak ezt nem szép mondani.
Egy másik értelmezés szerint tényleg áldják meg őt és a királyságát, mert ha a királyt megáldják, akkor az egész királysága meg lesz áldva. A Mechilta szerint: „Imádkozzatok értem, hogy véget érjenek rólam az átkok, hogy ne kapjon még büntetést.”
Érdekes, hogy a Fáraó még mindig hihette ezen a ponton, hogy ezek a csapások csak azért jönnek, mert el van átkozva, és csak jön rá sok csapás – nem azért, mert nem engedi el a zsidókat. Azt gondolhatta, hogy akár elengedi, akár nem engedi el a zsidókat, akkor is jönnek a csapások.