A héberben két fogalom létezik a hit és bizalom kifejezésére: az emuná (hit) és a bitachon (bizalom). Bár mindkettő hitet jelent, lényeges különbség van közöttük. A hit azt jelenti, hogy hiszem, hogy van Isten. A bitachon azonban azt jelenti, hogy bízom benne, és emiatt én is más vagyok. Hinni lehet elméletben, de a bitachon azt jelenti, hogy konkrétan máshogy élünk, gondolkozunk és cselekszünk, mert bízunk az Örökkévalóban.
(Technikai megjegyzés: a mai tanulás videofelvétele véletlenül kitörlődött, sajnálom! A képernyőmegosztás és a hozzá tartozó hang azonban megmaradt, így azt töltöttem fel.)
A Bitachon klasszikus forrásai
A Hovot HaLevavot (Szívek kötelezettségei)
A bitachon témájának fő forrása a Saar HaBitachon (A bizalom kapuja), amelyet Ibn Pakuda rabbi írt a X. században. Ez a mű a Hovot HaLevavot (Szívek kötelezettségei) része, amely egyike a négy nagy középkori zsidó filozófiai műnek, melyek arabul íródtak.
A négy nagy mű:
-
Rambam: Moré Nevuchim
-
Saadia Gaon: Emunot VeDeot (Hitek és vélemények)
-
Rabbi Yehuda Halevi: Kuzari (A kazár király konverziója)
-
Ibn Pakuda: Hovot HaLevavot
A Hovot HaLevavot úttörő mű volt a muszárirodalom terén, az első ilyen jellegű alkotás. A könyvnek tíz kapuja van, és közülük messze a legnépszerűbb a Saar HaBitachon.
A Saar HaBitachon tanítása
Ibn Pakuda munkássága néptanítói jellegű volt ezen a területen, hasonlóan ahhoz, ahogy a XX. század elején a Chofetz Chaim népszerűsítette a lashon hara (rossz beszéd) törvényeit.
A Saar HaBitachon azt tanítja, hogy aki bízik az Örökkévalóban, annak sosincs problémája. Mindig nyugodtan él, mert nem aggodalmaskodik semmin, hiszen mindent az Örökkévaló irányít, tehát jó kezekben vagyunk.
A mű részletezi, milyen haszna van annak, aki bízik az Örökkévalóban:
-
Nem fél semmitől
-
Nem fél emberektől
-
Nem hízeleg az embereknek
-
Meri őket szidni
Alapvető kérdések
Miért félt Jákob?
Két fő kérdés merül fel a bitachon témájával kapcsolatban:
Első kérdés: Mi van Jákobbal? Jákob félt. Követeket küldött, ajándékokat küldött, imádkozott és háborúra is készült. Úgy tűnik, nem mondta azt, hogy „minden jó lesz, az Örökkévaló vigyáz rám”, pedig az Örökkévaló kifejezetten megígérte, hogy vigyázni fog rá.
Egy magyarázat szerint: „Igaz, az Örökkévaló megígérte, hogy vigyázni fog rám, de ki tudja, hogy én mit csináltam azóta. Lehet, hogy amikor megígérte, akkor nagyon rendes ember voltam, de lehet, hogy azóta csináltam valami rossz dolgot, és már nem érdemlem meg.”
Második kérdés: A Chazon Ish értelmezése. A Chazon Ish azt mondja, hogy az emberek félreértik ezt a dolgot. A bitachon nem azt jelenti, hogy mindig minden jó, hanem azt jelenti, hogy mindig minden az Örökkévaló kezében van. Még ha rossz is történik, az is jó – vagy legalábbis az is az Ő akarata szerint történik.
A Zsoltárok könyve mint forrás
A bitachonról Dávid király beszélt a legtöbbet a legkorábban, a Zsoltárok könyvében.
Zsoltár 118
„Ha Shem li lo ira, ma yaase li adam” – „Az Örökkévaló velem van, nem félek. Mit tud tenni nekem az ember?”
Ez felveti a kérdést: tud-e az ember csinálni olyasmit, amit az Örökkévaló nem akar? Vagy csak akkor nem tudnak velem semmit tenni, amikor az Örökkévaló kifejezetten velem van, de máskor talán igen?
Zsoltár 55
„Libi yachil bekirbi” – „Retteg a szívem bennem” „Ve’emat mavet naflá alai” – „Halál félelem esett rám” „Yir’a vara’ad yavo vi” – „Félelem és rettegés jön belém”
Ez a zsoltár a gyakori sémát követi: szomorúan indul, majd a végén mondja: „Hashlech al Hashem yehav’cha, vehu yechalkelecha” – „Vesd az Örökkévalóra a te terhedet, és Ő fog téged táplálni.”
Nem mondja, hogy meg fog menteni az ellenségtől, de táplálni fog. „Lo yiten la’olam mot latzadik” – „Soha nem engedi az igazat meginogni.”
Talmudi forrás: Berakhot 6
Zsoltár 112 a Talmudban
A Talmud a 112. Zsoltárt használja fel: „Mi shmu’a ra lo yira” – „A rossz hallomástól nem fél.”
A zsoltár folytatása: „Nachon libo batuach ba’Hashem” – „A szíve helyes, stabil és bizakodik az Örökkévalóban.”
Ez az igaz emberről szól. Figyelemreméltó, hogy egy mondatban szerepel a félelem hiánya és a bizalom – összekapcsolva a két fogalmat.
Hillel története
A Talmud tanítja: Történt Hillellel, amikor ment az úton és hallott egy kiáltást a városban. Biztos volt benne, hogy nem az ő házában történt, és így alkalmazta: „Nem fél a rossz hallománytól, mert erős a szíve és bízik az Örökkévalóban.”
Rava értelmezése
Rava azt mondja: ezt a mondatot lehet oda-vissza olvasni.
Egyik irány: Miért nem fél a rossz hírtől? Mert a szíve erős és bízik az Örökkévalóban. (A hit okozza a félelem hiányát.)
Másik irány: A szíve erős és bízik az Örökkévalóban – és ezért nem fél a rossz hírtől. (A félelem hiánya vezet a hithez vagy erősíti azt.)
A félelem és a hit viszonya
A félelem mint visszajelzés és lehetőség
A félelem tulajdonképpen egy jó dolog lehet. Egyrészt egy feedback, egy visszajelzés arról, hogy valami baj van a bizalommal, valami hiány van a hitedben. Ha érzed, hogy félsz, akkor tudhatod, hogy a hited nem teljesen tökéletes.
Másrészt a félelem lehetőség arra, hogy edzd a hitedet. Félsz? Akkor itt a lehetőség, hogy megerősödj a hitben. Pontosan ez volt az 55-es Zsoltárban is – Dávid király rettegett, majd megnyugtatta magát. Ez a szituáció adott egy megerősödési lehetőséget neki.
Ez lehet Rava visszafordításának az értelme: a félelem lehet az, amely a hitet erősíti és a hitre visszahat. Nyilvánvaló, hogy aki hisz, az nem fél. De ha félsz, akkor is a hitedet tudod erősíteni – ez az oda-vissza kapcsolat.
Jákob esetében
Jákobra is vonatkozik ez. Jákob félt és imádkozott. Ez egy lehetőség volt arra, hogy erősítse a hitét. Néha az embernek olyan erős a hite, ahogy a Hovot HaLevavot leírja, hogy soha nem fél semmitől. Néha ez nincs meg – de az is lehetőség arra, hogy erősítsd a hited.
Jákob jól tette, hogy aggódott és félt Ézsautól, mert így tudott olyan jól imádkozni – az aggodalom tette lehetővé a mély imát.
A Chazon Ish álláspontja
Kérdés és bizonyíték
Kérdezték: volt-e bárki, aki úgy értelmezte a bitachont, mint a Chazon Ish? Vagyis hogy a bitachon nem azt jelenti, hogy mindig minden jó lesz, hanem azt, hogy mindent az Örökkévaló irányít, és ha rossz lesz is, azt is Ő irányította?
A Baal Shem Tov biztosan nem így értette – a chaszidizmus alapítójának tanítása teljesen más volt.
A Hovot HaLevavot bizonyítéka
A Hovot HaLevavot, az egész bitachon-tan nagy őstanítója, aki a leginkább a bitachon fontosságát hangsúlyozza, valójában nem vitatkozik a Chazon Ish-sal, hanem bizonyítja az álláspontját.
A Hovot HaLevavot írja, hogy még akkor sem lesz baj, ha elveszíti a vagyonát az, aki bízik az Örökkévalóban. Tehát ha valamilyen csapás éri azt, aki bízik, ő még akkor is kemény marad.
Ebből következik, hogy a bitachon nem azt jelenti, hogy nem fogja semmi baj érni – mert ha elveszíti a vagyonát, az baj. Az a lényeg, hogy ő annyira erős, hogy ezzel is együtt tud élni. Ez jelenti azt, hogy van bitachonja.
Összegzés
A bitachon egy másik univerzumban való létezést jelent: igen, ezek vannak, de nem baj, nem érdekel, ezzel is együtt tudok élni. Természetesen vigyázni kell, hogy ez ne csapjon át közönybe.
A végkövetkeztetés: Jákob jól tette, hogy aggódott és félt, mert így tudott igazán imádkozni. A bitachon nem a félelem teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy még a félelem és az aggodalom közepette is erősek maradunk a hitben, tudva, hogy minden az Örökkévaló kezében van.