A tanítás az új hold megszentelésének (Kidus Levana) halakhikus szabályaival foglalkozik, elsősorban a Sulchan Aruch Orach Chaim 426. fejezete alapján.
Az első micva és a hold megszentelése
Az első micva, amelyet a Tóra említ, hogy „ez a hónap legyen nektek az első a hónapok közül”. A bölcsek értelmezése szerint ez a hold kihirdetésére vonatkozik. Ma, amikor már nem hirdetjük ki a holdat, megszenteljük azt.
A Sulchan Aruch Orach Chaim 426. fejezete tartalmazza ezeket a törvényeket. Ez a fejezet a Misna Berura legvékonyabb, negyedik kötetében található, amely főként az éruvról szól – ez egyébként a legbonyolultabb téma a Misna Berurában. A ros chodes témái ennek a kötetnek a legvégére vannak elrejtve.
Az áldás szövege és időpontja
Amikor látjuk, hogy a hold megújul, áldást mondunk: „aki az ő szavára létrejönnek az egek, és minden égi sereg az ő szájának a fúvallatára”. Ez egy hosszabb áldás, amelyből a Sulchan Aruch csak egy rövidített részt ír ki.
Alapvető szabály: az áldást csak éjszaka lehet elmondani. Bár napközben is látjuk néha a holdat, napközben nem mondunk rá áldást.
A hold fényének élvezete
A Sulchan Aruch szerint „élvezzük a fényét”. Érdekes rabbinikus vita folyik arról, hogy pontosan mire vonatkozik ez az áldás. Némelyek szerint arra mondunk áldást, hogy a Teremtő megteremtette a holdat. A Maharsa ezzel szemben azt tartja, hogy az élvezetért van ez az áldás.
A Misna Berura magyarázata szerint: amikor sötét van a Földön, akkor láthatjuk a hold fényét. Ha felhős az ég, de csak egy finom kis felhő van, és a felhők mögött látjuk a hold fényét, amit élvezni lehet, akkor áldást mondunk.
Párhuzam a havdala gyertyával
A havdala gyertyájánál szintén hasonló logika érvényesül. Ott is van egy olyan előírás, hogy meg kell nézni a körmöt. Van olyan vélemény, amely szerint csak akkor érvényes az áldás, ha látod, hogy megnézik a körmüket, azaz használták a fényt – volt egy hanaa [haszonélvezet].
Vannak köztes véleményt képviselők, akik szerint nem kell ténylegesen élvezni a hold fényét. Elég, ha potenciális szinten lehet élvezni – vagyis pusztán az a tény, hogy ezt meg tudnánk csinálni, az elég. Nem arról van szó, hogy valóban kell élvezni a fényét, de ha közel állnánk, akkor élveznénk a fényét.
A felhők problémája
Ha csak finomak a felhők, az nem akadály. Ha azonban túl vastag a felhő, akkor nem mondunk áldást.
Mi a helyzet, ha az áldás közben jön felhő? Ha elkezdtük mondani az áldást, és akkor jön egy felhő, akkor be kell fejezni, amennyiben úgy számítjuk, hogy a felhő majd elmegy. Van egy toch kedé dibur időtartam – három szó kimondásának az ideje. Ha ennyi időnk van, hogy ki tudjuk mondani, az tökéletes.
Ha úgy kezdte valaki, hogy tiszta volt az ég, és az áldás közben jöttek a felhők, akkor fejezze be. De ha eleve úgy kezdi el, hogy látja, hogy jönnek-mennek a felhők, akkor inkább ne csinálja – bár vannak olyan vélemények is, amelyek szerint igenis érdemes elkezdeni.
A gyakorlati megfontolás: miért lenne érdemes elkezdeni felhős időben? Azért, mert ha felhős az évszak (őszies, télies), és várunk, akkor leronthatjuk magunknak a lehetőséget, hiszen kifuthatunk az időből. Bár elvileg bármelyik este mondható az áldás, amikor sötét van, de van egy preferencia: szombat este még jobb. Szombat este azonban nincs sok lehetőség – egy vagy kettő, három semmiképpen nem lesz, mert van első ideje és utolsó ideje.
Időbeli korlátok
Első idő: Az első időpont akkor van, amikor megújul a hold, de nem lehet azonnal, mert akkor nagyon kicsi. Várni kell minimum három napot.
Utolsó idő: A teliholdat (15.) nem lehet megáldani, mert utána már „kirepült az ablakon”.
Így matematikailag körülbelül két opció marad.
Három nap vs. hét nap
A Sulchan Aruch azt írja a 426:4 pontban: „Hét napnak el kell telni.” Érdekességként: általában a szefárdok a Sulchan Aruchot követik, az askenázok pedig a Rémát. Ebben az esetben azonban nem ez a helyzet – a Sulchan Aruch hét napot várat, mi mégis három napot várunk, és a Réma ebben a kérdésben hallgat.
A Misna Berura megjegyzi, hogy a későbbi rabik többsége vitatja ezt a hétnapos limitet, hiszen ez jelentősen bekorlátozná a lehetőségeinket.
A szombat preferenciája
A Sulchan Aruch 426:2 szerint: „Nem szabad áldani, csak szombat kimenetelekor”, mert akkor illatosítva van az ember, és szép ruhái vannak, finom parfüm van rajta. De ezt csak akkor tesszük meg, ha ez a tizedike előtt megtörténik. Ha később van, akkor nem várunk a következő szombatra.
A lényeg: Amilyen lehetőséget meg lehet ragadni, azt megragadjuk arra, hogy elmondjuk az áldást.
A három nap pontos számítása
Három napot várni azt jelenti, hogy megnézzük a naptárban, mikor van a molád (az új hold születésének pillanata), és attól számítunk háromszor huszonnégy órát. Meg kell nézni, hogy ez megvan-e estére, mert lehet, hogy pont úgy jön ki a lépés, hogy például 21 órakor lesz a molád, és akkor ne mondjuk 20 órakor, hiába van már sötét. Akkor már elég érett a hold ahhoz, hogy élvezzük a fényét. Ne halogassuk a micvát.
Hol mondjuk az áldást?
A Réma azt írja: „Nem mondjuk a tető alatt az áldást”, hanem az égbolt alatt. Az egyik magyarázó szerint ez olyan, mint az Örökkévaló jelenlétét fogadni – kiszaladunk elé, ahogy kiszaladunk a király elé a mezőre, hogy fogadjuk. Ez egy tiszteletadás. Nem szép dolog, hogy egy tető alatt áll.
Kivételek: Mindez csak egy ideális eset. Ha bármilyen aggodalma van valakinek, hogy nem fog tudni kimenni valamilyen oknál fogva – nem elég tiszta a hely, vagy más ok miatt – akkor akár az ablakon keresztül is meg lehet mondani, vagy olyan ajtó előtt állva, ami kinéz az utcára.
A gang jó kompromisszum lehet abban az esetben, ha az utca bármilyen hiánytól szenved.
Vak személy esete
Érdekes kérdést tesz fel Slomo Zálman Auerbach: mi van, ha egy vak zsidó megkér valakit, hogy mentesítse az áldási kötelezettségétől, de az már mondott egyet? Mondhat-e még egyet?
Ez egy jó kérdés, mert alapvetően van egy elv: „Kol jiszráél arévim ze ba-ze” – minden zsidó felel a másikért. Amíg a másik nem teljesítette a kötelezettségét, addig nekem én se teljesítettem a kötelezettségemet, mert én is köteles vagyok elmondani az ővét. De itt az a kérdés eleve, hogy ő nem be tudná mondani magának. Ez egy szürke terület, de végül is lehet csinálni – logikus, hogy még egyszer mondhatja.