A Talmud azt tanítja, hogy ha elbúcsúzunk egy barátunktól, egy kész törvénnyel búcsúzzunk el egymástól. Egy konkrét dologgal, hogy mit kell csinálni, hogy mit tanít nekünk a Tóra, hogy hogyan éljünk.
Például: mielőtt befejezünk egy lakomát, előtte leöntjük a kezünket vízzel. Vagy mielőtt elbúcsúzunk egy vendégtől, előtte kísérjük egy pár lépést. Egy konkrét, egyszerű cselekedettel.
Azt mondja a Talmud, hogy ha így teszünk, emlékezni fogunk rá. Összeköti a két embert, akik egymástól elválnak és külön utakon járnak, és ez a konkrét cselekedettel való emlék összekapcsolja őket.
Többen mondták nekem, hogy szeretek filozófiai dolgokat mondani, pedig mennyivel jobb az, ha valami konkrétat mondok. És ez a tanítás is pontosan ezt mondja, hogy ilyennel váljunk el egymástól.
Azonban olyan érzésem van, hogy mindig ilyen konkrét dologból nagyon kevés van, és filozofálni valóból nagyon sok. Az egy nagy tenger, amiből könnyebben tudunk meríteni, de az igazság az, hogy én is valóban mindig igyekszem törekedni arra, hogy találjunk ilyen konkrétumot, amiben nagyon könnyű belekapaszkodni és nagyon könnyű emlékezni rá.