A mai tanítás középpontjában a kidus Hásém fogalma áll, amely az Emor hetiszakaszban szerepel.
Az előző hetiszakasz, a Kedosim, a szentség parancsát tartalmazta:
„Szentek legyetek, mert én is szent vagyok.”
Ez a fogalom – noha a Tóra nem magyarázza meg részletesen – a koraközépkori kommentátorok, a Rishonim segítségével mégis megközelíthető: Rási szerint a parancs előtt álló erkölcsi és szexuális tilalmak (arajot) adnak kulcsot a szentség mibenlétéhez, a Rámbán pedig más megközelítést javasolt. Mindkét értelmezésben közös, hogy a Kedosim lényege valamiféle elválasztódás – a néptől, a bűntől, a hétköznapiságtól.
A mostani hetiszakaszban egy hasonló gyökerű, mégis egészen más természetű fogalom jelenik meg: a kidus Hásém, az Örökkévaló nevének megszentelése. A vonatkozó vers így hangzik:
„Ne szentségtelenítsétek meg az én szent Nevemet, és meg fogok szentelődni Izrael fiai között. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentelt titeket.”
Meglepő módon tehát az előző hetiszakasz (Kedosim) és a mostani (kidus Hásém) azonos szógyököt használ, mégis egészen eltérő talmudi tárgyalást kaptak: a Kedosimhoz a Talmud alig szól hozzá, míg a kidus Hásém kapcsán azonban látszólag összefüggéstelen, több különböző témát is tárgyal.
A kidus Hásém a Talmudban – négy traktátus, négy megközelítés
1. Bráchot és Megila traktátus: a minján kérdése
A Bráchot és a Megila traktátus hasonló irányból közelít: a kidus Hásém előírja, hogy bizonyos szent dolgokat – káddist, bárhut, kedusát – kizárólag minján jelenlétében, tíz zsidó felnőtt férfi előtt szabad mondani. Az alap a vers: „meg fogok szentelődni Izrael fiai között” – ehhez tehát kell „Izrael fiai”, azaz a tízes közösség. A magyarázat szerint ezért csak zsidók és csak férfiak számítanak bele a minjánba: mert a vers kifejezetten „Izrael fiai közepette” határozza meg a megszentelés keretét.
2. Szóta traktátus: a rejtett kidus Hásém
A Szóta traktátus egészen meglepő irányba viszi a fogalmat: azt tanítja, hogy József titokban szentelte meg az Örökkévaló nevét (kides sém sámájim beszéter) – vagyis rejtetten, senki által nem látva. Ez Potifárné esetére utal, ahol József elutasította a csábítást anélkül, hogy bárki látta volna.
Ez az értelmezés első pillantásra ellentmond mindannak, amit a kidus Hásémről általában hallani: hogy az nyilvános cselekedet, tíz ember előtt zajló esemény. A Szóta traktátus mégis azt mondja: igen, a rejtett, privát hűség is lehet kidus Hásém. Ez önmagában is rendkívül megnehezíti a fogalom egységes meghatározását.
3. Joma traktátus: a nyilvános kidus Hásém és Hilul hasém
A Joma traktátus a nyilvános dimenzióval foglalkozik, és bevezeti a fogalom ellentétét is: a Hilul hasémet, az Örökkévaló nevének megszentségtelenítését. Ráv azt mondja: ha elmegy a henteshez és nem fizet ki azonnal, az már Hilul hasém – mert rossz képet alkot a tudós emberről, és ezáltal a Tórát is rossz színben tünteti fel.
Több talmudi bölcs is felsorolja, mi számít Hilul hasémnek a saját esetére nézve. Különösen figyelemre méltó Rábbi Jochánán megállapítása: „Nekem az a Hilul hasém, ha négy ámányi utat teszek meg Tóra és tfilin nélkül” – azaz, ha nem gondolkodik Tórán. Azonban ez csak az ő szintjére vonatkozik. Minél magasabb valaki szintje, annál magasabb mércét kell önmagával szemben alkalmaznia.
Ugyanebben a traktátusban szerepel a kidus Hásém pozitív leírása is: ha valaki jól tanul Tórát és Talmudot, a bölcseket szolgálja, és kedvesen bánik az emberekkel, akkor azt mondják róla: „Boldog az apja, aki Tórára tanította, boldog a mestere, aki Tórára tanítatta!” – és idézik rá Jesájá próféta 49. fejezetét:
„Izrael, te az én szolgám vagy, akiben én büszkélkedem.”
4. Szánhedrin traktátus: mártíromság mint kidus Hásém
A Szánhedrin traktátus a kidus Hásém leghíresebb és legradikálisabb értelmezését tárgyalja: amikor valaki inkább életét áldozza, minthogy megszegje a Tóra tilalmát. Ez a klasszikus mártíromság fogalma: megkérdezik, hogy leborulsz-e a bálvány előtt, és ha azt mondod, hogy nem, és ezért megölnek – ez a kidus Hásém alapjelentése a Talmudban.
A traktátus emellett azt is tanítja, hogy aki a zsidóságáért hal meg, az – korábbi életétől függetlenül – automatikusan magasabb szintre lép. Ez az a gondolat, amely sok szempontból meglepő: nem az illető tette, hanem a halál ténye, illetve az, hogy miatta ölték meg, hordoz önmagában spirituális súlyt.
Összefoglalás: a fogalom sokrétűsége
A kidus Hásém tehát nem egyetlen jól körülhatárolt cselekedet, hanem egy rendkívül szerteágazó fogalom, amelynek a Talmud legalább négy különböző dimenzióját tárja elénk:
- Liturgiai-közösségi: a szenteket csak tíz ember előtt lehet kimondani
- Privát-rejtett: József titokban is megszentelte Isten nevét
- Nyilvános viselkedésbeli: a tudós ember mindennapi magatartása, amilyen benyomást kelt a Tóráról
- Mártíromsági: az élet feláldozása a hitért
Figyelemre méltó, hogy míg a Kedosim – „szentek legyetek” – mindig valamiféle elválasztódásként értelmezhető, addig a kidus Hásém nem írható le egyetlen ilyen közös nevezővel. Ez a fogalmi gazdagság egyszerre teszi a témát mélységesen izgalmassá és nehezen megragadhatóvá.