A tanítás középpontjában a Brachot Traktátusban található fogalom, a szchár pesziá (a menés jutalma) és a szchár halichá (a járás jutalma) áll. A Talmud azt tanítja, hogy bizonyos esetekben csak a menés jutalma létezik, és semmi más.
Ez azért különösen fontos kérdés, mert bár az emberek eljönnek tanulni, nem biztos, hogy értik a tanítást, és ha értik is, előfordulhat, hogy elfelejtik. A Tóra tanításainak végtelen gazdagságával kapcsolatban a Jób könyvét szokták idézni: „szélesebb a bölcsessége, mint a tenger”. Azokat az embereket, akik képesek ezeket a tanításokat megjegyezni, nagy tiszteletben tartjuk. Ma már könnyebb az életünk, mert könnyebben tudunk információt keresni, bár a modern eszközök (például a ChatGPT) válaszait is ellenőrizni kell.
Rási magyarázata
Rási azt írja, hogy az emberek azért kapnak jutalmat a tanulásért, mert odamentek – a jutalom legnagyobb része az odamenés miatt jár, különösen ilyen hóban, mint amilyen most van. Nem azért kapnak jutalmat, mert jól megjegyezték a tanítást, hanem mert megtették a fáradságot és elmentek tanulni.
Az irigykedés tilalma – Baba Mecia 107a
A Baba Mecia 107a oldalán található egy tanítás arról, hogy amikor a gyümölcs átlóg a szomszéd oldalára, kinek is tartozik. Ennek kapcsán merül fel egy bölcsesség: „Ne vegyél olyan földet, ami közel van a városhoz.”
A Talmud azt mondja: „Tilos az embernek állnia a barátja mezejénél akkor, amikor telis tele áll a kévék.” Ez az ájin hará (rossz szem) témakörével kapcsolatos. A tanítás azt jelenti: ne nézegesd a másik ember pénzét, vagyonát! Ne okozd kárt az irigykedéssel! Ez egy gyönyörű érzékenység: ne irigykedj, ne kívánd meg a másik vagyonát, de még csak ne is hozd magad olyan helyzetbe, hogy irigykedni fogsz.
Hiszünk abban, hogy ennek hatása van, mert az Örökkévaló figyelembe veszi ezt. A Tóra arra tanít minket, hogy az Örökkévaló sajnálja a szegény szerencsétlent is, aki irigykedik. Ez a filozófia áll az ájin hará mögött.
A vita: közel vagy messze legyen a zsinagóga?
Ráv álláspontja
A Brachot Tractátusban vita folyik arról, hogyan kell értelmezni a bibliai áldást: „áldott vagy a városban, és áldott vagy a mezőn” valamint „áldott vagy, amikor jössz, és áldott vagy, amikor mész.”
Ráv szerint:
-
„Áldott vagy a városban” – legyen a házad közel a zsinagógához
-
„Áldott vagy a mezőn” – legyenek közel a vagyontárgyaid a városhoz
-
„Áldott vagy jöttödben” – amikor hazaérkezel, ne legyen kérdés a feleségeddel való együttlét tekintetében (tisztaság törvényei)
-
„Áldott vagy mentedben” – akik tőled születnek, legyenek olyan rendesek és érdemesek, mint te
Rabbi Jochanan álláspontja
Rabbi Jochanan viszont pontosan fordítva gondolkodik: szerinte minél messzebb van a zsinagóga, annál jobb, mert akkor van a szchár pesziá, a menés jutalma.
Az özvegy története (Szóta 22)
Rabbi Jochanan álláspontjának alapja egy történet a Szóta 22a oldaláról: „Tanultunk Isten félelmet egy szűztől, és jutalmat kapni egy özvegytől.”
Az özvegy közel lakott a zsinagógához, mégis mindig Rabbi Jochanan zsinagógájába ment, bármilyen messze is volt. Amikor Rabbi Jochanan megkérdezte, miért nem megy a közelebbi zsinagógába, azt válaszolta: „Kapok jutalmat azért, hogy jövök.”
Történelmi példa: a három falu problémája
Amram Blum (Berettyóújfalú főrabbija) responzum gyűjteményében szerepel egy érdekes esettanulmány három faluból: Géderlak, Dunaszentbenedek és Uszód (amelyek Paks és Kalocsa közt találhatók a Duna mentén).
A helyzet
A három falu közössége számára problémát jelentett, hogy szombaton hogyan tudnak együtt imádkozni, hiszen a távolságok miatt (érúv techúmin – szombati menethatár, amely kb. egy kilométer a lakott terület szélétől) nem mindenki tudott eljutni mindenhová. Dunaszentbenedeken az út közepén volt egy hely, ahol együtt tudtak imádkozni szombat reggel.
Az uszódiak kérése
A géderlakiak azt kérték, hogy Dunaszentbenedeken építsenek zsinagógát, mert:
-
Ha Uszódon építenék, a géderlakiak nem tudnának eljutni
-
A legtöbb szombaton elveszítik a minjenben imádkozás micváját
Az ellenérv
Az uszódiak érvelése: ha Benedeken építenek zsinagógát, akkor ugyan szombaton lesz minjenjük, de hétköznap (hétfő és csütörtöki tóraolvasás miatt) nem fognak tudni Benedekig elmenni. Ha lenne helyi zsinagógájuk Uszódon, akkor péntek este, délután, és hétfőn-csütörtökön is tudnának imádkozni.
Felmerült egy érv: „vétkezz azért, hogy mást érdemesíts” – vagyis az uszódiak vétkezzenek (ne imádkozzanak bizonyos napokon), hogy a géderlakiak tudjanak minjenben imádkozni.
A rabbi döntése
A rabbi lesöpörte az asztalról ezt az érvet és azt mondta: építsenek csak zsinagógát. A géderlakiak nem tudják megakadályozni a zsinagóga építési projektet.
Érdekes módon a rabbi Ráv véleményét vette alapul – vagyis azt, hogy áldott dolog, ha közel van a zsinagóga a lakóhelyhez, és ezt a közösség így megszerezheti magának.
A halachikus döntés kérdése
Ez azért különösen érdekes, mert a Mágén Ávráhám és a Misna Berura Rabbi Jochanan álláspontját vette alapul. Felmerül tehát a kérdés: ez egy eldöntött vita? Melyik álláspontot kell követni?
Miért nem probléma elmenni más zsinagógák előtt?
Ráv logikája szerint van egy elv: nem megyünk át a micvákon. Ha útba esik egy zsinagóga, akkor ott kell megállni. Ezért úgy rendezzük el a dolgokat, hogy ez ne legyen probléma. Például a tefilinnél: ha két tefilin van előtted, és a fejre valót veszed előbb kézbe, akkor azt kell feltenni először, hiába szoktuk a kézre valót előbb feltenni.
Rabbi Jochanan logikája
Rabbi Jochanan szerint viszont előnyösebb, ha van a lépések jutalma (szchár pesziá). Érdekes módon a Menachot Tractátusban az Ómer áldozat kapcsán (amikor az új búzából mutatnak be kévéket) szintén van egy hasonló tanítás: direkt a közeli helyről kell hozni az áldozatot.