A Jitró hetiszakaszban három fontos betérési esemény kapcsolódik össze: Jitró saját betérése, Cipóra státusza, és a zsidó nép kollektív betérése a tóraadáskor.
Jitró betérése
Jitró betérését a Rási magyarázatából tudjuk meg. Mózes elmesélte apósának mindazt, ami történt: hogyan mentette meg az Örökkévaló a zsidókat. Rási szerint Mózes azért mesélte el ezeket a történeteket, hogy közelebb húzza Jitró szívét a Tórához.
Egy érdekes kérdés merül fel: ha Jitró már hallotta a híreket – az Amálék elleni csatát, a tenger kettéválását – akkor mit tudott Mózes ehhez hozzátenni? Biderman rabbi magyarázata szerint Mózes hozzá tudta tenni a saját szemszögét, a Talmid Chacham interpretációját. Ez más, mint amikor az ember elolvassa a baloldali vagy jobboldali híreket – a Tóra szemüvegén keresztül nézve a hírek más jelentést kapnak. Ez felveti a kérdést: szükséges, hogy a bölcseknek legyen saját narratívájuk az eseményekről, hogy azt nézzék, mit ír erről az Örökkévaló a Tórájában.
Cipóra státusza
Cipóra valószínűleg betért. Ezt a Szanhedrin Traktátus 82a alapján tudjuk, amely az alábbi esetet tárgyalja: amikor Zimri és Kozbi incidense történt, azt mondták, hogy szabad a nem-zsidókkal házasodni, hiszen Mózes is házas egy nem-zsidóval, Cipórával. Mózes válasza szerint azonban ő Cipórát betérítette.
A Talmud ezt a törvényt is leírja: ha valaki nem-zsidóval van, akkor a kanaim (a Pinchászhoz hasonló temperamentumú emberek) bíráskodnak felette. Amikor Zimri megkérdezte Mózest, hogy szabad vagy tilos, és ha tilos, akkor Jitró lányát (vagyis Cipórát) ki engedte meg neked, a Talmud szerint „eltűnt előle a halacha” – Mózes elfelejtette a helyes választ.
Rási magyarázata szerint ez még a Tóraadás előtt volt. Amikor pedig átadatott a Tóra, mindenki nem-zsidó státuszú volt, és beléptek a micvák kategóriájába – micva alanyai lettek. Cipóra is ott volt a Tóraadásnál, így ő is betért.
Ez a magyarázat feloldja azt a kérdést is, hogy mi volt az érév ráv (a gyülevész nép) státusza, akik Egyiptomból jöttek a zsidókkal. Mivel ott voltak a Tóraadásnál, automatikusan zsidók lettek.
A Cipóra-probléma
Van azonban egy probléma ezzel a magyarázattal. Ha a mostani hetiszakaszt egyszerűen olvassuk, az azzal kezdődik, hogy Jitró hozza Cipórát, és utána van a Tóraadás. De Rási megfordítja a sorrendet, azt mondja, hogy ez előbb volt. Ha azonban ez előbb volt, akkor Cipóra lemaradt a Tóraadásról – és a betérésről is.
Ez a probléma Rásin belül merül fel, a Rási rendszerén belül. Aki nem úgy érti, mint Rási (például Rámbán), azoknak ez a probléma nem probléma, számukra a sztori pontosan úgy áll, ahogy a szövegben van.
A zsidó nép betérése
Minden zsidó betért zsidónak a Tóraadáskor. Erről részletesen ír a Rámbám, ahol leírja a betérési törvényeket. Három dolog által lett a zsidó nép a szövetség fia:
-
Brisz (milá) – körülmetélés
-
Tvilá – megmerítkezés
-
Korbán – áldozat
Ha ma valaki be szeretne térni, akkor a mostani hetiszakaszban a Jitró résznél kell megkeresni, hogy a zsidókkal mi történt, és azt az algoritmust kell követni. Ennek komoly talmudi alapjai vannak, a Kritut 9a-ban van erre egy rövidebb utalás.
A Rut könyve és a háromszori elutasítás
A Rut könyvét is Sávuótkor olvassuk, amikor a Tóraadást is. Ahogyan Sávuótkor mi betértünk, ugyanúgy Rut is csinált egy individuális betérést. A Rut könyvében azonban Naomi nem bátorította Rutot a betérésre – háromszor visszaküldte.
A Midrás rögzíti ezt a háromszoros visszautasítást, és ebből származik az a gyakorlat, hogy háromszor elküldik az embert.
A háromszori elutasítás problémája
Ez a szabály azonban nem ennyire egyértelmű, mert:
-
A Rut könyve fontos, de nem Tóra
-
A Midrás fontos, de nem Talmud és nem Sulchán Áruch
-
A Talmudban és a Sulchán Áruchban nem található meg ez a kritérium
-
A Rámbám sem szól róla
-
Semmilyen halachikus könyvben nincs ennek nyoma
Mit mond a Talmud?
A Talmud azt írja: „Megpróbálják eltántorítani szándékától” – de nem háromszor. Sőt, úgy tűnik, inkább csak egyszer kellene.
A Talmud a következő esetet írja le: ha jön egy betérni szándékozó ebben a mostani időben, azt kell mondani neki: „Mit láttál, hogy be akarsz térni?” – felhívva a figyelmet az antiszemita atrocitásokra és a szenvedésekre. Ha azt mondja: „Tudom, de én nem vagyok erre érdemes”, akkor azonnal elfogadják.
Az „azonnal elfogadják” természetesen értelmezés tárgya. Talmudi időben úgy néz ki, ez gyorsabban ment. Ma a tapasztalatok fényében elővigyázatosabbak vagyunk.
„Szeresd a jövevényt”
A Rámbám egyik magyarázata szerint a „szeresd a jövevényt” parancs már akkor érvényes, amikor valaki kifejezte a szándékát a betérésre – még a betérés előtt. Ez egy kötelezettség: bátorítani és segíteni kell. Ez nem azt jelenti, hogy magasabb polcra helyezzük, hanem hogy betérés nélkül is érvényes rá ez a parancs.
Rabbi Yonah Reiss véleménye
A Chicago Rabbinical Council (CRC) Av Bét Dínje, Rabbi Yonah Reiss írt erről egy esszét: „Rules and the Three Time Rejection Rule”. Ő is feketén-fehéren írja:
„Interestingly, the Talmud does not seem to record” – a Talmudban nem szerepel ez a háromszoros visszautasítás.
A Sulchán Áruchban és a Rémónál sem szerepel. A 13. századi Németországban Rabbénu Gershom Hagózér ír róla először, és van még néhány midrási kommentár.
A Talmud látványosan kihagyja ezt a háromszor szabályt. Bár 13. század óta ez kialakult, de a Sulchán Áruch és a Rémo (15-16. század) nem hozza. Ha nekik ezt kellett volna jelezni, hogy „halló, itt van Rabbénu Gershom szer szabálya”, akkor ezt valahol meg kellett volna tenniük.
Rabbi Reiss esszéjéből úgy tűnik: a háromszori visszautasítást legfeljebb engedélyként lehet értelmezni – szabad ezt tenni –, de nem mint kötelező rendszerszintű követelményt. Ahhoz masszívabb halachikus alap kellene.
Gyakorlati kérdések
Felmerül a kérdés: hogyan is kell ezt közölni a betérni szándékozóval? Ha valaki úgy érzi, hogy ez a törvény, nem mondhatja azt: „Most játszunk, ezt azért mondom, mert nekem ezt kell mondani.” Ugyanakkor problémás lehet, ha az ember úgy érzi, hogy a rabbi elutasítja őt, miközben ez valójában csak egy próba.