„Nem támadt Izraelben több olyan próféta, mint Mózes” (Mózes 5., 34:10) – ez a Tórában szereplő legutolsó gondolat. Mi az, hogy „Izraelben”? – teszik fel a kérdést bölcseink. A válasz az, hogy Izraelen kívül igenis támadt olyan próféta: a hetiszakaszunkban szereplő Bileám, akit Moáb királya, Bálák azért bérel fel, hogy átkozza meg a zsidó népet, hogy le tudja győzni a harcban. Bileám a hagyomány szerint prófétikus képességeiben igenis versenyre kelhetett Mózessel, mégsem lett az a nagy, történelemformáló egyéniség. A midrás szerint azért akarta így I-ten, hogy nehogy a nemzetek tiltakozni tudjanak, mondván: hogyha nekünk is lettek volna prófétáink, mi is elértünk volna olyan magas szintre, mint a zsidó nép!
Ez a midrás első ránézésre kissé érthetetlen. A nemzetek (elképzelt) vádja látszólag igen megalapozott. Kaptak prófétát, de milyet? Mózes egy kiváló ember volt, akinek szerénységét a Tóra szuperlatívuszokban dicséri. Bileám személyében viszont egy igazi kisstílű átlagember személyisége rajzolódik ki előttünk.
Amikor Bálák követeket küld Bileámhoz, arra kéri őket, várjanak, éjszaka I-ten álmában megmondja neki, mehet-e velük. I-ten azt mondja: „ne menj velük! Ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az!” (22:12) Másnap reggel Bileám egy kicsit módosítva adja elő a sztorit: „nem engedi I-ten, hogy veletek menjetek” (22:13). Egyrészt, kihagyja a mondanivaló második felét, ami azért érdekes, mert ez „felhívás keringőre”: ha valóban áldott a nép, nincs rajta mit átkozni, viszont így, hogy ezt Bálák nem tudja meg, újból próbálkozik. Másrészt, úgy néz ki, kihangsúlyozta azt a szót, hogy veletek – veletek nem megyek, viszont ha Bálák küld fontosabb embereket, velük talán mehetek! Persze, érthető, hogy számára hízelgő lett volna egy díszes küldöttség, különleges céges autóval és sofőrrel. A baj csak az, hogy ezzel I-tent is rossz hírbe hozza, úgy tünteti fel, mint aki áldását adja a prófétái ilyen típusú magánakcióira.
Bileám viselkedésében talán a legszembetűnőbb vonás az, hogy mennyire emberi. Minden húzása abszolút magyarázható és logikus, ugyanakkor érezzük, hogy „nem teljesen kóser”. Pontosan azokat a hibákat követi el, amiket bármelyik egyszerű esendő ember. Akár mi is lehetnénk a helyében. Ez az a fajta viselkedés, amit Mózesnél sehol nem találunk meg. Amikor Mózes történeteiről olvasunk, ezeket észre sem vesszük, természetesnek vesszük, hogy van egy cádik („igaz ember”) Mózesünk, aki mindig feddhetetlenül jár el.
Azt gondolom, pontosan ez a válasz a nemzetek kérdésére. A midrás valójában nem is a világ nemzeteinek van címezve, hanem bárkinek, aki így gondolkodik: „bárcsak lenne egy próféta, aki beszél I-tennel, akkor minden egészen másként nézne ki!” A midrás rávilágít, hogy ez mekkora tévedés. Bileám történetéből látjuk, hogy nem az a nagy dolog, hogyha valakinek „telefonos összeköttetése” van I-tennel. Ettől még lehet ugyanolyan „átlagos” ember, mint bármelyikünk. A nagyság titka az a kifinomult személyiség, ami megtanulta saját magán észrevenni és kontrollálni ezeket a fajta kis hazugságokat, csúsztatásokat. Ez egyben azt is megmagyarázza, hogy a zsidóságban miért olyan fontos az a sok kicsi, látszólag jelentéktelen apróság, mint például a tiszta szándék, vagy az alázatos személyiség.