Ebből a hetiszakaszból többek között azt is megtudhatjuk, hogy milyen elrendezés szerint vonultak őseink a pusztában. Középen vonult a szent sátor és a leviták, a négy égtáj felé pedig 3-3 törzs. Érdekes, hogy ennek is rögzített szabályai voltak (akárcsak a zsidóságban mindennek), nem keveredhettek, nem vonulhattak össze-vissza.
Jobban értékelhetjük ezt az elrendezést annak fényében, ahogyan Rámbán mindezt „dekódolja” a Tórához írt kommentárjában (2:2). Ebből kiderül, hogy minden egyes törzsnek megvolt a maga különleges szerepe, karaktere, képessége: Jehuda volt a királyság, Jiszáchár a Tóra, Zevulun a gazdagság, Reuvén a megtérés, stb. Az elrendezés segítette, hogy mindegyikük a lehető leghatékonyabban tudja kifejteni pozitív hatását.
Fontos, hogy az ember tudja, hol a helye! Az üzletstratégiából ismert SWOT-analízis is visszhangozza ezt az üzenetet: fel kell térképezni, mik az erősségeink (Strengths), gyengeségeink (Weaknesses), lehetőségeink (Opportunities), veszélyeink (Threats). A Misna leírja azt a 48 utat, ami a Tórához elvezet (Ávot 6:6), ebből a 26. út: tudd, hol a helyed. A Talmudból (Szánhedrin 37a) tudjuk, hogy a legfelsőbb zsidó vezető testület, a Szánhedrin minden tagja pontosan tudta, hol kell ülnie. Ha leült 1 tag a 71-ből, tudta, hogy aki tőle eggyel jobbra van, az nála nagyobb, aki eggyel balra, az kisebb. Ez a hajszálpontos önismeret a belépés feltétele volt.
Még egy fontos tanulsága van a törzsek elrendezésének. A közelmúltban volt szerencsém részt venni egy sokféle zsidó önszerveződő csoportot egyesítő beszélgetésnek, melyre a neves filozófust, Heller Ágnest is meghívták. Feltették neki a kérdést: nem baj, hogy mi zsidók ennyire különbözőek vagyunk? Vallásos, nem vallásos, cionista, kultúrális, szekuláris, stb. Egyáltalán, mi dolgunk van egymással, miről tudunk beszélni, vitatkozni? Azt a választ adta, hogy a vita nagyon jó, de ne meggyőzni akarjuk egymást, hanem megérteni a másikat. Tanuljunk meg együttélni különbségeinkkel és egymást kiegészítve egységet alkotni.
Rabbi Dovid Gottliebtől hallottam, hogy a zsidók igen könnyen toleránsak távoli, idegen népcsoportokkal. A többi zsidóval toleránsnak lenni sokkal nehezebb kihívás. Az amerikai, környezettudatos zsidók például nehezen tolerálják, hogy vallásos testvéreik egy-egy lakoma alkalmával százával fogyasztják az eldobhatós étkészleteket. Fordítva, a vallásosak számára nehezen elviselhető a tudat, hogy felvilágosultabb testvéreik elenyésző energiát és időt fordítanak saját örökségük, hagyományuk tanulmányozására. Egy külsőbb szemszögből szemlélve magától értetődő, hogy mindkét követelés jogos, mindkét csoport értéke érték. Számomra a nagy tanulság az, hogy a különbözőségeket megőrizve, a másik értékeit tiszteletben tartva hallgathatunk egymásra. Ha a környezetvédők környezetkímélő étkészlet használatát segítik a vallásos közösségekben, a vallásosak pedig modern, emészthető formájú tanulási lehetőségeket biztosítanak, az híd lehet a sokszor ezerfelé szakadó, ugyanakkor sokszínű zsidó világban.