Jákob ősatyánk fiának, Lévinek három fia volt: Gerson, Kehát és Merári. Tudjuk, a Tóra külön tiszteletet rendel ki az elsőszülött (esetünkben Gerson) számára. Mégis, aki figyelmesen követi a Tóraolvasást, észrevehetett egy csavart. Kehát fiainak feladataival fejeztük be a múlt heti olvasást, Gerson és Merári pedig az e heti felolvasás elejére maradt. A második fiú, Kehát előbb következik mint az első? (Még a hetiszakaszok részekre osztása is felhívja a figyelmet erre a furcsaságra!)
Mindhárom család különleges feladatokat kapott a Szentély szállításával, szét- és összeszerelésével kapcsolatban. Kehát családja kapta a Tórát, a tanulást szimbolizáló Áron Hákodes, a Bizonyság Ládájának szállítását. A Midrásból megtudjuk, hogy ez a oka annak, hogy Kehát előbb van említve a Tórában mint Gerson, mert a Tóra tisztelete előrébb való mint az elsőszülött tisztelete (Bámidbár Rábá 6:1).
A Kli Jákár (Slomó Efráim Luntschitz, 1550-1619) nincs megelégedve ezzel a válasszal. Miért nem adja az Ö-való a Tóra hordozásának feladatát a Gerson családnak? Akkor tényleg minden oka meglenne rá, hogy elsőként említse! A válasz az, hogy éppen azért, hogy ezt a leckét megtanulhassuk. Ha ugyanis Gerson lenne az elsőszülött és a Tóra hordozója egyben, akkor nem tudnánk, hogy kinek jár a nagyobb tisztelet: a Tórának vagy az elsőszülöttségnek. Sőt, azt gondolhatnánk, hogy a Tórához „születni kell”, az elsőszülöttnek a Tórából nagyobb része van.
Mi sem állhatna távolabb az igazságtól! A helyzet az, hogy nemcsak az elsőszülöttnek nincs nagyobb része a Tórából, hanem még a komolyabb szellemi adottságokkal rendelkezőknek sem. A Netziv (Naftali Cvi Jehuda Berlin, 1816-1893) mesélte amikor megjelent az első könyve, hogy amikor kisgyermekként egyik éjszaka ébren maradt, hallotta, amint szülei beszélgetnek: „sajnos, nem túl jó képességű a gyerek, ha továbbra sem halad jól a tanulmányaival, beadjuk szakmát tanulni, kiváló asztalos lehet belőle”. A gyermek ennek hallatára elkezdett sírni és imádkozni. Az eredmény: imája meghallgatásra talált, elkezdett fejlődni, míg végül korának kiemelkedő rabbijává vált.
Mi lett volna, ha a kis Netziv úgy áll hozzá, hogy a Tóra csak egy „belső klub” tulajdona lehet? Így mesélte: talán élete végén felkerült volna az Égi Bíróságra, ahol vaskos könyveket mutatnak neki, mondván, hogy „ezt mind neked kellett volna megírnod!” Ő pedig azt válaszolta volna rá: „mit akartok tőlem, én csak egy egyszerű asztalos vagyok?”