Ebben a hetiszakaszban Mózes azt kéri az Ö-valótól, hogy jelölje ki utódját, a zsidó nép új vezetőjét, „hogy ne legyen az Ö-való gyülekezete olyan mint egy nyáj, aminek nincsen pásztora” (27:17). A zsidó közösségekben azóta is állandó a keresés: minden generációban találni olyasvalakit, aki azt a sok különböző álláspontot, ami a zsidóságon belül megtalálható, megérti, képviseli. Ez Rási magyarázata arra, hogy Mózes ebben az imájában az Ö-valót miért szólítja úgy, mint „minden test lelkének Istenét”.
Az Ö-való Jehosuát jelöli ki erre a feladatra. „Vedd Jehosuát”, mondja. Mi az, hogy „vedd”? Hogyan lehet egy embert venni? Rási azt mondja, „vedd rá, szép szavakkal”. Mondd neki azt: boldog lehetsz, hogy kiérdemelted, hogy a Mindenható fiait vezetheted! Micsoda megtiszteltetés! Ugyanakkor tudj róla: nem lesz könnyű dolgod. Nehéz velük, nyakasak, lázadozó természetűek. Rási még azt is hozzáteszi: csak azzal a feltétellel lehetsz a vezetőjük, ha ezt pontosan megértetted és elfogadtad! Emlékezzünk: Mózes eredetileg azt a feladatot kapta, hogy szép szavakkal vegye rá Jehosuát, hogy legyen ő a vezető. Ezek lennének azok a szép szavak?
Nehéz dolog kedvet csinálni bármihez is úgy, hogy az őszinte legyen. Ha el akarunk adni valamit, abba óhatatlanul belekeveredik a szépítés. Mózes abban a pozícióban volt, hogy az őszintesége volt a legjobb reklám, mindenféle színezés nélkül.
Egyszer egy fiatal párnak született egy gyereke egy ritka születési rendellenességgel. Az ezt követő néhány hónap műtétekkel, kórházlátogatással, orvosprofesszorok felkutatásával telt el. A gyermek szíve nem bírta, visszaadta a lelkét Teremtőjének. A párnak a fejében egyetlen, megállíthatatlan kérdés ismétlődött: miért? Megkérdeztek egy nagy bölcset. A bölcs így válaszolt: „néhány hónappal ezelőtt az Ö-valónak nagy dilemmája volt. Volt egy különösen értékes lélek, aminek egy testre volt szüksége. A lélek majdnem tökéletes volt, ezen a világon csak egy pár hónapra volt szüksége. Kire bízhatnám ezt az értékes kincset? gondolta az Ö-való. Ki az, aki figyelemmel, gondoskodással, szeretettel tudna törődni vele? Ki lesz az, aki el tudná viselni az elvesztésével járó fájdalmat? Annyi család közül éppen titeket talált az Ö-való érdemesnek erre a szent hivatásra.”
Jehosuá egy nagy vezető volt. A nagy embereknek nagy kihívásra van szükségük. Tudják, hogy a küzdelem az, amin keresztül fejlődni tudnak, és elérhetik azt a magas szintet, amire megvan bennük a képesség.