A hetiszakaszban Ábrahám unokaöccse, Lót segítségére siet, akinek országa háborúba keveredik. Ábrahám segítségével a háborút megnyerik, melyet követően megtörténik a Tóra talán egyik legérdekesebb jelenete: Málkicedek, Sálém királya megáldja Ábrahámot (14:18). Sálém városát hagyományosan Jeruzsálemmel azonosítjuk (pl. Zsoltárok 76:3 alapján).
A sálém héber szó jelentése: teljes. Ugyanazok a gyökbetűi, mint a sálom, vagyis béke szónak. Manapság furcsán hathat, hogy éppen az egyik legvitatottabb területét a világnak hívják úgy, hogy a „béke városa”. Azt tudjuk, hogy a zsidóság számára fontos érték a béke, olyannyira, hogy a Talmud legutolsó Misnájában ezt találjuk: „nem talált a Szent, Áldott Ő jobb edényt, ami megfogja az áldást Izraelnek, csak a békét” (Ukcin 3:12). Mégis, a béke nem abszolút érték és a vita nem abszolút rossz, ahogyan ezt is megtaláljuk hagyományunkban: „Minden vita, ami jó célért van, végül megmarad [...] ilyen Hilél és Sámáj vitája” (Pirké Ávot 5:20).
Vannak idők, amikor a konfliktuskerülés a jó politika, és van, amikor a konfliktust fel kell vállalni. Amikor Németországban voltam egyetemen, a külföldi hallgatók számára tartottak egy előadást a kulturális különbségekről. A nyugati és keleti ember gondolkodásbeli különbségeit egy egyszerű ábrával szemléltették: egy piros kör, amit jó nagyívben, kacifántos úton megkerül egy vonal - ez a nyugati ember. Egy piros kör, amin teljesen egyenes úton pont keresztülhalad a vonal - ez a keleti ember. Magamra ismertem: valóban sokszor inkább „kertelünk”, csak konfliktusba ne keveredjünk.
Talán ez a motivációja a tolerancia nyugati felfogásának is. A másik értéke, felfogása is lehet éppolyan értékes számára, mint számomra az enyém. Talán neki van igaza, talán nekem. Mi több, ha valakinek, nekünk, zsidóknak mindenképpen megtanította a történelem, hogy a mások elfogadása lehet az egyetlen út, ha a saját legitimitásunkért, túlélésünkért harcolunk egy számunkra idegen diaszpórában.
Azt gondolom, hogy ez a felfogás ellentétes azzal, amit a zsidóság kiindulása óta képvisel. Amikor Ábrahám felismerte az egy igaz I-tent, teljesen egyedül volt a véleményével egy ellenséges világban, ez mégsem tántorította el őt attól, hogy 100%-ig meggyőződjön a saját igazáról. A Tanach, a zsidó Biblia sem a politikailag korrekt fogalmazásáról híres, például: „a népek minden hatalmassága csak bálvány, de az Ö-való az eget alkotta” (Zsoltárok 96:5). Az igazság az, hogy a minket körülvevő társadalom bizony sokféle bálványban hisz és bízik, a technológiától kezdve az orvostudományon át a gazdasági stabilitásig, és a legtöbb ember értékrendjét is ilyen külső, kézzel jól megfogható bálványokkal határozza meg, mint például egy plazmatévé, egy okostelefon, vagy egy hőn áhított nyaraló, és ez mind-mind szemfényvesztés csupán, mert az igazi érték az ember belső értéke, amit neki magának kell megszereznie és felépítenie.
Mi, zsidók, mindenféle ellenérzés nélkül nyugodtan gondolhatjuk azt, hogy ez a nyugati világkép teljesen hibás és félrecsúszott. Nem kell a politikai korrektség és a „béke” jegyében azt gondolnunk: „talán van benne valami, ez is egy álláspont”. A tévedés az tévedés, az igazság pedig igazság. Természetesen a toleranciának van helye, türelmesnek kell lennünk az egyes emberekkel, nem helyes, ha azonosítjuk őket csoporthovatartozásukkal, és ezzel megfosztjuk őket a személyiségüktől. De ez sosem jelentheti azt, hogy az igazság keresését feláldozzuk a „tolerancia” oltárán.