Hetiszakaszunkban Ábrahám vendégül lát három rejtélyes vándort. Mi tudjuk, ez a három vándor az Ö-való három angyala, akik három küldetést jöttek teljesíteni: gyógyulást hozni Ábrahám sebére (a brit, körülmetélkedés utáni 3. napon), bejelenteni Jichák születését és bejelenteni Szodoma pusztulását. Mi tudjuk - de vajon Ábrahám tudta-e a kezdettől fogva, kikkel (kivel) is áll szemben?
Bölcseink megmagyarázzák, hogy nem egy egyedi, elszigetelt történésről számol be a Tóra ilyen részletesen. Gyakori kifejezésmódja a Tórának, hogy egy konkrét eset alapján mutatja be a szereplő általános hozzáállását. Ennek az az oka, hogy a Tórát tanuló lelkileg akar fejlődni, ezért az általános karakter, személyiség bemutatása különösen hangsúlyos feladat. Tehát Ábrahám az egyszerű, sivatagi beduin vándorokkal is pontosan ugyanezzel az igyekezettel jár el: eléjük rohan, megmossa a lábukat, legfinomabb ételekért meneszti egész háza népét, sőt, ő maga is részt vesz az étel elkészítésében (hiába számított olyan tekintélyű embernek a korában, mint például ma egy fontos miniszter).
Persze, ha mi lennénk Ábrahám helyében, és nekünk jelenne meg az Ö-való három angyala, akkor részünkről ez lenne a minimum, ami elvárható lenne. Igen ám, de hogyan teljesíthetnénk ezt a micvát akkor, ha nincsen benne gyakorlatunk, ha egyébként nem minden vendéget ugyanezzel a buzgósággal fogadunk? Tehát Ábrahám nem kivételezett előkelő vendégeivel. Ahogy az illemtankönyvek írják, nem helyes azt gondolnunk, hogy elegendő csak az étteremben kulturáltan fogyasztanunk. Ha otthon nem eszünk illedelmesen, akkor ezek a mozdulatok természetünkké válnak, és nem tudjuk majd egyik pillanatról a másikra levetkőzni. Ugyanígy Ábrahámnál is: a vendégfogadás helyes mozdulatai természetévé váltak.
Másrészt viszont tekintsük a hetiszakasz legelső mondatát: „és megjelent neki az Ö-való” (Mózes 1., 18,1). Ha megjelent neki az Ö-való, akkor viszont feltételezhetnénk, hogy nagyon is tudatában volt a történéseknek. Lehetséges ezt a mondatot egy mélyebb szinten másképpen értelmezni? Igen. „Megjelent neki az Ö-való” annyit tesz, hogy volt egy tiszta, világos pillanata. A midrásból tudjuk, hogy az Ö-való helyes szolgálatának kérdése már gyerekkora óta foglalkoztatta. Ezen igyekezet eredménye lehetett, hogy újabb és újabb „titkokat”, vagy modernebb szemlélettel élve, törvényszerűségeket fedezett fel. Megértette, hogy az Ö-valót meg kell tisztelni legalább annyira, mint egy hús-vér királyt. Megértette, hogy ha Ő jót akar, akkor azt szeretné, ha a teremtményei egymással is jól viselkednének. Azaz olyan dolgokra jött rá, melyek ma, számunkra trivialitásnak tűnnek.
Van azonban egy probléma az ilyen „trivialitásokkal”. Ezeket mindenki jól ismeri, tudja, de sosem cselekszünk ezek szerint. Mire az ilyen típusú információk eljutnak a hétköznapi viselkedésünk szintjére, az gyakran hosszú évek folyamatos gyakorlásába, küzdelmébe telhet (egyes magyarázatok szerint éppen ez az a „küzdelem”, amiről a zsidó népet „Jiszráélnek”, I-tennel küzdőnek nevezik). Például, lehet, hogy valaki 2010-ben ismerkedik meg azzal a zsidó fogalommal, hogy minden hétköznapi cselekedetünknek a szentséget kell szolgálnia, de csak 2020-ra ér el oda, hogy ezt a fogalmat belülről is „érzi” és eszerint is tud élni. És az ilyen típusú, gyorsan meghallható, de lassan emészthető igazságokból meglepően sok van.
Ilyen értelemben számolhat be a Tóra Ábrahám egy tiszta pillanatáról, amikor ezek a lassan emészthető gondolatok összeálltak a fejében. Melyik ilyen „egyszerű” igazság lehetett az, amit éppen megértett? Szerintem ez: „Három dolgot tarts szem előtt, és akkor nem jutsz a bűn kezére, tudd, hogy mi van feletted: látó szem, halló fül, és minden cselekedeted Könyvbe van beírva.” (Ávot 2,1)
Ez az a különlegesen nemes, emelkedett magatartás az, amit a Tóra ezekkel a szavakkal ír le: „és megjelent neki az Ö-való”. Elért arra a szintre, hogy állandóan látta. A zsinagógákban is állandóan a „siviszi”-táblával vagyunk szemben, melyen ez áll: „Az Ö-valót helyezem magam elé mindig” (Zsoltárok 16,8). Ezen a szinten magától értetődően természetes az a kifinomult viselkedés, ahogyan Ábrahám megtiszteli a legegyszerűbb sivatagi vándort is.