Jákob 12 fiát a rabbinikus „szakirodalom” úgy is emlegeti mint sevátim, azaz törzsek, mivel ez a 12 fiú az, aki kiérdemli, hogy Izrael népének 12 törzsének megalapítói legyenek. Jákobnak sikerült az, ami sem Ábrahámnak, sem Izsáknak: 12 kiemelkedő egyéniséget, cádikot felnevelnie, akik megalapozói lehetnek a megszületőben lévő zsidó népnek. Igaz, Ábrahám nevelte fel Izsákot, de ugyanakkor Jismáelt is, aki végül nem minden tekintetben lépett apja nyomdokaiba. Hasonlóan, Izsák fia lett Jákob, de ugyanakkor Ézsau is, aki sajnos szintén nem a sok jócselekedetéről vált ismertté.
Ezzel ellentétben Jákob fiai egytől egyig kiváló emberek voltak, akiknek a leszármazottainak büszkén vallhatjuk magunkat mind a mai napig. Mindennek tükrében nehezen érthető, hogy hetiszakaszunkban arról kell értesülnünk, hogy ezek a testvérek képesek voltak Józsefet, saját testvérüket kútba dobni, eladni, kis híján megölni.
(A történet pontos megértéséhez szükséges tudnunk, hogy a Tóra mindenkit a maga mércéjével mér. Egy nagyobb adottságú, magasabb szintű embertől lényegesen többet vár el, mint egy egyszerű átlagembertől. Ebből következik, hogy az apróbb félresiklásokat is nagy bűnként könyveli el. Ez a hozzáállás már önmagában is tanulságos a számunkra. Egy olyan iskolarendszer, tanítás, vagy akár nevelés, mely a gyereket saját magához viszonyítva méri, sokkal értékesebb annál, melyben fix ponthatárok és jegyek vannak.)
Jákob fiainak, a 12 törzsnek nagy küldetése, hogy a zsidó nemzetet megalapítsák, akik majd megkapják, megtartják és tanulmányozzák a Tórát, az isteni mércéjű erkölcsöt. Ennek a Tórának alapvető elvei szerepelnek a Tízparancsolatban, ezek közül is a legismertebb: „Ne ölj!” Ha ez így van, akkor hogyan lettek volna képesek ezek a szent alapító atyák ölni, ráadásul éppen saját testvérüket?
A válasz az, hogy még a legszentebb könyvnek, a Tórának, a legfontosabb része, legfontosabb parancsolata sem lehet általános érvényű. Ha jó okunk van rá, ölni nem csupán szabad, egyenesen kötelező. Ilyen eset például a halacha, a zsidó jog szerint a rodéf, azaz üldöző esete. Ha valaki veszélyezteti az életünket, kötelesek vagyunk önvédelemből megelőzőleg mi megölni őt. Ez az a szabály, ami alapján megengedett az abortusz egy olyan esetben, amikor a magzat veszélyezteti az anyát, amennyiben arra lehet számítani, hogy az anya a szülést nem éli túl.
Bölcseink megmagyarázzák, hogy a mi hetiszakaszunkban a testvérek nem első felindulásukból támadtak Józsefre. Szabályszerű bírósági tárgyalást (bét din) folytattak, pontos megfontolás szerint. Hogy mi volt a vád József ellen? A Szforno nevű kommentátor szerint Józsefet azzal vádolták, hogy rodéf, veszélyezteti a testvérek életét. Álmát ugyanis, melyben királyként uralkodik felettük, próféciaként értelmezték, és attól tartottak, hogy Jismáel és Ézsau sorsára fognak jutni mindnyájan, ha József egyedül akar kiemelkedni és továbbvinni az ábrahámi örökséget. Márpedig ez az örökség olyannyira értékesnek számít, hogy annak elvesztése egyet jelentett volna a halállal (az olám hábá, túlvilági élet elveszítésével).
Hogy akkor mégis, mi volt a testvérek bűne, az egy külön téma. A mi számunkra fontos tanulság az, hogy a Tóra, a moralitás rendszere azért fantasztikus, mert akkor is képes döntést hozni, amikor alapvető fontosságú értékek ütköznek. Magukban az alapértékekben mindenki egyetért. Fontos a család, fontos az egészség, fontos az emberi élet, fontos a vagyon védelme, stb. Azonban egy olyan szituációban, amikor dönteni kell két ilyen alapérték közül, a vélemények megoszlanak. József testvéreinek dilemmája ez volt: a túlvilági élet, a saját zsidóságunk a fontosabb, vagy testvérünk életének megkímélése? Az ilyen nehéz szituációkban nem hagyatkozhatunk saját megérzéseinkre.