„Minden az ég kezében van, kivéve az ég félelmét” – hangzik a híres mondás, a zsidó hagyomány felfogása a szabad választásról. „Hákol bidé sámájim, chuc mijirát sámájim” (Bráchot 33b). Rási megadja az egyszerű jelentést: annyiféle dolog van, amire az embernek nincs hatása, hogy milyen családba születik, milyen neveltetést kap, gazdag-e vagy szegény, okos-e vagy szép (esetleg mindkettő). Azonban hogy ezekre a helyzetekre hogyan reagálunk, az a mi kezünkben van.
Ezt a gondolatot a hetiszakaszunkból tanulják bölcseink: „És most, Izrael, mit kér Ö-való I-tened tőled? Csak annyit, hogy féljed Ö-való I-tenedet [...]” (10:12) „Csak” annyit? kérdezik bölcseink. Az olyan egyszerű dolog? A „jirász somájim”, az istenfélelem a szolgálat legmagasabb szintje. Hosszú évek kitartó munkájával jut el az ember oda! A Talmud válasza (ugyanott): az istenfélelem valóban egy egyszerű dolog – Mózesnek.
A későbbi magyarázók feltették a kérdést: ez mind szép és jó, de mi lesz azzal, aki nem Mózes? Mi lesz az egyszerű emberekkel? Mi hogyan teljesítsük ezt az egy kérést? A Vilna Gáon (Rabbi Elijáhu Kramer, Litvánia, 1720-1797) válasza: ha egy egyszerű ember minél több időt tölt Mózessel (vagy az ő szellemi örököseivel, a tóratudósokkal), akkor az ő hétköznapi viselkedéséből, reakcióiból megértheti, mi az az istenfélelem.
Banketteken szokás, hogy a pezsgőspoharakat piramis formájúra elrendezik, és a legfelső poharat teljesen teletöltik itallal. A felső pohár túlcsordul, és megtölti az összes körülötte lévő poharat is. Hasonlóan, egy egyszerű, átlagos ember is részesedhet abból az áldásból, a tudásból és életbölcsességből, amit egy tóratudós felhalmoz, feltéve, hogy él a lehetőséggel és rendszeresen időt szakít rá, hogy kommunikáljon vele.
Az összes jelentős középkori Tóramagyarázó egyetért abban, hogy a 613 tórai parancsolat egyike ez: ragaszkodni, „tapadni” a tóratudósokhoz (szintén a mostani hetiszakaszból tanuljuk – 11:22). „Porozódj be lábaik porával és idd szavaikat szomjasan” hangzik a Pirké Ávot (1:4) kapcsolódó tanítása. Mit jelent ez napjainkban? A legkézenfekvőbb első lépés egy heti rendszerességű tanulás beiktatása. Hála az Ö-valónak, már Budapesten is óriási a kínálat. De akinek ez nem elég, az interneten is bőséggel érhetőek el a különféle témájú tanulások, mindenféle tudásszinten. Bármelyiket is válasszuk, ezzel megtettük az első lépést abba az irányba, amit a Pirké Ávot úgy fogalmaz meg: „Csinálj magadnak rabbit” (1:6).
Ezután kérdéseket tehetünk fel a tanítónak, akár magánúton, az előadások témájához akár csak lazábban kapcsolódót is. Sokan tétováznak, nem mernek kérdezni, azt gondolják, ezzel gyengeséget árulnak el. Pedig az ilyen kérdések gyakran mély, személyre szabott diskurzust indítanak el, melyek megvilágítják az ember számára saját életútjának egyéni vonásait. Szintén a Vilna Gáon írt arról, hogy amikor régen egy próféta ránézett egy emberre, egyből meg tudta mondani, hogy mik az erősségei, mik a gyengeségei, és mi az életfeladata. Valahol a Tóra és a tóratudós feladata is ez. Hadd ajánljak egy részletes, komplett előadást ebben a témában az internetről: TheShmuz.com - #118: Da'as Torah.