„Ezek a dolgok, melyeknek a gyümölcsét az ember ezen a világon élvezi, de tőkéjük megmarad az eljövendő világra: […] békét vinni ember és embertársa közé, férj és feleség közé.” (Sábát 127a)
A fenti talán az egyik legnagyobb „slágere” imakönyvünk szövegének. Reggel, felkelés után áldást mondunk arra, hogy az Ö-való megparancsolta nekünk, hogy Tórát tanuljunk. Mivel ez egy olyan kötelezettség, mely egész nap érvényes, ezért csak a nap elején mondjuk el egyszer. Áldás mondása nélkül ugyanis tilos a Tórát tanulni. Viszont hogy ne legyen hiába az áldás, ezért rögtön tanulunk is egy kicsit. Ez a mini-tanulás hagyományosan így épül fel: Chumás (Mózes öt könyve), Misna, Gemárá (Talmud).
A legutóbbiból idéztem fent. Ebben olyan alapvető zsidó értékek fogalmazódnak meg mint például szülők tisztelete, jócselekedetek, a tanház látogatása, stb. Ezek közül az egyik ez: békét teremteni az emberek között. Kapcsolódik ez hetiszakaszunkhoz, mely egyebek mellett a házassággal kapcsolatos törvényekkel is foglalkozik (22:13-29). Ez egy kiváló alkalom arra, hogy a sálom bájit, az otthon békéje mindenki számára életbevágóan fontos témájával foglalkozzunk.
Történt egyszer, hogy egy fiatal pár első éjszakái egyikét töltötte együtt. Hallja a férj, hogy a felesége mondja a lefekvés előtti imát: „Az angyal, aki megváltott engem minden rossztól, ő áldja meg a gyerekeket”. Azaz: „hámálách hágoél oti mikol rá jeváréch et háneárim”. Viszont nem a megfelelő helyen választja el a két mondatrészt! A „mikol” és a „rá” között áll meg, így a szöveg jelentése: „Az angyal, aki megváltott engem mindentől, a rossz áldja meg a gyerekeket.” Egyből rárivall az asszonyra, mit művelsz? Ezzel nem megáldod, hanem megátkozod a gyerekeinket! Mi az, hogy a rossz áldja meg? Nem úgy kell elválasztani! A feleség ráhagyja.
Másnap este ismét lefekszenek, és ismét mondja a feleség az imát. A férj legnagyobb megrökönyödésére, megint a rossz helyen. Megmondtam tegnap, mondja, hogy ne ott válaszd el! Igaz, így a feleség, de nekem ezt anyukám így tanította! Csak nem akarod kétségbevonni őt? Ő egy igazi, istenfélő, vallásos asszony, az ő hagyománya biztosan helyes!
És ez így megy nap nap után, furcsamódon képtelenek túltenni magukat ezen a látszólag apró ügyön. Ugyanis a jécer hárá (rossz ösztön) egyik technikája éppen ez: kicsi apróságokat felnagyítani, ezzel egymás ellen fordítani az embereket.
Egy szép napon meghallja az ifjú pár, hogy egy nagytudású rabbi látogat a városba. Elmennek hozzá a kérdésükkel. A rabbi elmélyül, gondolkodik. Egyszer csak felcsillan a szeme: persze! Persze hogy helyes az a hagyomány, amit az asszony kapott az édesanyjától! Hiszen mindenki ismeri azt a talmudi történetet (Sábát 119b), hogy a zsidó embert két angyal kíséri: egy jó és egy rossz. Ha látja, hogy péntek este minden szépen meg van terítve, a gyertyák égnek, a jó angyal azt kívánja, bárcsak lenne a jövő héten is így, és a rossz angyal kénytelen erre áment mondani. Viszont ha nem szépen állnak a dolgok, akkor fordítva, a rossz angyal kívánja, hogy legyen így a jövő héten is, és a jó angyal kénytelen áment mondani. Pontosan erről éneklünk a péntek esti Sálom Áléchem dalban a kidus előtt. A te feleséged azért fohászkodik, hogy még a rossz angyal is megáldja a gyerekeiteket. Ennek hallatára a férj megnyugszik.
Erre a rabbi a feleséghez fordul: én azt gondolom, hogy nem véletlenül mondta így édesanyád a lefekvés előtti imát. Az egy nagyon nehéz időszak volt a zsidóság számára. Szükségesnek érezte ezt a változtatást, hogy különleges áldást hozzon a zsidó népre. Manapság már, hála a Teremtőnek, jobban mennek a dolgok, ő is beleegyezne, hogy az eredeti hagyomány szerint mondd a szöveget! Erre a feleség is megnyugodott.
A családi béke megteremtése nehéz feladat, sok érzékenységet, figyelmet és segítséget igényel. Figyeljünk oda a finomságokra, nehogy mi is a jécer hárá csapdájába essünk!