Nicávim-Vájélech: Újratervezés

Az életet és a halált tettem eléd, az áldást és az átkot - válaszd az életet, hogy éljél te és a te magod.” (30:19)

Ez a mondat a hetiszakaszunkból az, amit hagyományosan a szabad választás tórai forrásaként szoktunk említeni: „válaszd az életet” - az embernek szabad választás adatott. Szabad választás nélkül nincs értelme a jutalomnak és büntetésnek, így az életnek sem, ami megpróbáltatásaink színtere. Ennek több gyakorlati következményét ismerjük meg a Talmudból, pl. az ember nem kap olyan megpróbáltatást, amiben nem tud helytállni, a vétkezésre kényszerítettet felmenti az Ö-való (Ávodá Zárá 54a). Ugyanakkor filozófiai mélységei is vannak ennek a kérdésnek, amit például a Pirké Ávotban ebben a formában találunk (3:18): „hákol cáfuj veháresut netuná” - minden előre láttatik, de a választás megadatik. Zsidó és nem zsidó gondolkodókat egyaránt magával ragadott ez a gondolat.

Mindezzel együtt valami mégiscsak furcsa ebben a mondatban. Mi újat akar mondani nekem? Ha választanom kell valami nagyon jó és valami nagyon rossz dolog között, akkor válasszam a jót? Ezt eddig is tudtam. R. Moshe Feinstein (1895-1986) figyelmünket a mondat vége felé irányítja: „hogy éljél te és a te magod”. Azaz: ne mindig csak magadra gondolj. Gondolj a hosszútávra, a jövőre, a leszármazottaidra is, hogy nekik mi a jó.

Ha visszagondolunk az elmúlt napunkra, azaz chesbon nefes-t (a „lélek számadását”) csinálunk, találhatunk benne 2-3 pontot, amikor teljesen szabadon hozhattunk egy döntést. A döntés akkor jó, ha hosszútávon jó. Gondoljunk bele 1 nap távlatából: kívülről nézve magamat, ha ismét döntenem kellene, ugyanezt tenném? Jól tettem? Ha nem, miért, mi motivált? Milyen erők irányítanak és hogyan állíthatom be azokat a megfelelő irányba?

Így egy héttel Ros Hásáná, a zsidó újév előtt ez egy különösen aktuális üzenet. Egész évben intézzük ügyeinket a rutin szerint, az ünnepek idejére azonban megpróbálunk lelkileg felülemelkedni, és kívülről szemlélni magunkat. Talán kiestünk a szerepünkből, fontosat csináltunk a lényegtelenből, elvesztettük azokat az értelmes célokat a látóterünkből, amiket egykor fontosnak tartottunk. Azt kívánom, a mi újévi számadásunk szóljon erről, érdemeljük ki, hogy szabadon és értelmesen választhassuk meg, merre haladjon tovább az életünk.