Ebben a hetiszakaszban találjuk az Egyiptomból való szabadulás történetét. Az utolsó éjszakán történik, hogy az Örökkévaló úgy rendeli, hogy a zsidók kérjenek egyiptomi szomszédaiktól értékes edényeket. A Tórából megtudjuk, hogy ez sikerrel jár, mert a történtek hatására az egyiptomiak felnéznek a zsidókra.
"És Mózes, a férfiú is igen nagy volt Egyiptom földjén, Fáraó szolgáinak szemeiben és a nép szemeiben."
(Mózes 2., 11,3)
A Mesech Chochmá nevû kommentátornak feltûnik, hogy Mózes "csodálói" kétféle csoportra oszthatóak: "Fáraó szolgái" és "a nép". Miért a két említés, mi a különbség a két csoport között? A válasz az, hogy kezdetben, amíg Mózes különleges csodáiról volt ismert, az egyszerû emberek körében tett szert a népszerûségre. Fáraó szolgái, a tudósok azonban (akik mai körülményekre lefordítva a helyi elitnek felelnek meg) azt gondolták: még egy bûvész, ugyanolyan, mint mi, csak ügyesebb, jobbak a trükkjei. ők csak attól kezdve tartották nagy embernek, hogy látták közelről a viselkedését, szerénységét, pozitív emberi tulajdonságait.
Ezt támasztja alá a tórai szöveg megfogalmazása is. Az itt használt héber kifejezés "háis Mose", azaz "Mózes, a férfiú" ezen a helyen kívül a Tórában csak a következő mondatban szerepel:
"És Mózes, a férfiú igen szerény, szerényebb minden embernél, aki a föld színén van."
(Mózes 4., 12,3)
Így a héber "is" szó nemcsak férfit, embert jelent, hanem a szerénységet is kifejezi. Ebből láthatjuk, hogy Fáraó szolgái, az egyiptomi elit Mózesben nem a nagy csodatevőt, hanem az emberségét, szerénységét tisztelték. A hagyomány alapján arra is következtethetünk, hogy viselkedésével kiemelkedett környezetéből, azaz ezek az egyszerû emberi tulajdonságok nem voltak jellemzőek Fáraó udvarában:
"Olyan helyen, ahol nincs férfi, igyekezz te férfi lenni."
(Ávot 2,5)
Hasonló gondolatot láthattunk a Minden6ó (Bruce Almighty, 2003) címû filmben. A főszereplő Bruce nem érti, hogy I-ten miért nem tesz csodákat, amivel jót okozhatna sok embernek. Ezért I-ten minden képességét ráruházza, hogy meglássa, mire jut vele. Első próbálkozásában szétválasztja a tányérjában található paradicsomlevest két részre, hogy kipróbálja a Nádas tenger szétválasztását. A film végére azonban rájön arra, hogy a csoda nem a látványos és hihetetlen történésekben van. "Egy egyedül élő édesanya, aki két mûszakban dolgozik, és van ideje, hogy a gyermekeit fociedzésre vigye. A tizenéves, aki nemet mond a drogokra, igent a tanulásra. ők a csodák."
Ha jobban meggondoljuk, a józan logika is így diktálja. Ha én lennék I-ten, és én teremtettem volna a világot, egy látványos varázslat produkálása nem állna számomra semmiből. Nem lenne nagyobb mutatvány, mint egy embernek a saját számítógépén elindítania egy programot. Az viszont, hogy a teremtményeim a szabad választásuk alapján a jó irányba mozdulnak, igazi csoda lenne, még számomra is. Ebből látszik, hogy mennyire téves az az értékrendünk, ami egy egyszerû, hétköznapi jócselekedetet képtelen olyan nagyra értékelni mint például egy meghallgattatott imát vagy egy régi vágy beteljesülését. A vágy beteljesülése nem rajtunk múlt, a jó cselekedetünkkel azonban igazi csodát tettünk. Olyat, ami még I-tennek is csodának számít.
Ennek tudatában el tudjuk dönteni, melyik csoporthoz tartozunk: az "elithez", aki számára a nagyság az embert, az emberséget jelenti, vagy a tömegekhez, aki a csodákban hisz és a csodákra vár.