"És ezek Izrael fiainak nevei..." (1,1) - Rási kérdezi: az előző könyv végén már felsoroltuk Jákob fiainak neveit, amíg még éltek. Akkor most miért van szükség erre ismét, a kivonulásról szóló, második könyvnek rögtön az elején? Azért számolja meg ismét, mert értékesek számára, ahogyan a reggeli imában is említett zsoltár mondja: "Megszámolja a csillagok számát, mindegyiket a nevén hívja" (147,4). A zsidó nép az Ábrahámnak tett ígéret (Mózes 1., 22,17) óta a csillagokhoz van hasonlítva.
A zsidóság számos mély, ma is aktuális üzenetet, emelkedett gondolatot hordoz, melyek önmagukban is óriási vonzerőt képviselnek. Legtöbbünket azonban nem ez vonzza a közösséghez való csatlakozáshoz, hanem maga a közösség. A Zohár szerint három dolog van összekötve: a Tóra, az Ö-való és a zsidó nép. Ezt a kissé misztikusan hangzó kijelentést mai nyelven úgy is lehet értelmezni, hogy a zsidóságba három bejárat, három kapu van: a Tóra (azaz a zsidó moralitás és etika világa), az Ö-való (azaz a spiritualitás, imák világa) és a zsidó nép (azaz a közösség). Szeretnénk valahova tartozni, nem szeretünk egyedül lenni, és a születésünkkel örököltünk egy olyan közösséget, ahol otthonosan érezhetjük magunkat. Sokaknak ez az utóbbi az elsődleges motiváció, és később fedezik fel a másik két "kaput": a Tórát és az Ö-valót.
Ez a kapu, a közösség kapuja, noha igen vonzó, de nem veszélytelen. Sokszor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy valaki eljön egy közösségbe, de nem alakul ki mélyebb, hosszútávú kötődés. Az egyén nem mindig érzi jól magát a csoportban. Gyakran idegen, kívülálló marad. A "klikkesedés" is jól ismert akadály. Mint a Lativ Kolel lelkes tagja, azt is el kell mondanom, hogy mi többen is érezzük a hiányt, ha valaki, aki járt-járogatott, esetleg csak lenézett egy-két alkalommal, lemorzsolódik, és nem látjuk többet, pedig úgy érezzük, hogy itt lenne a helye, megtalálhatta volna saját identitását és a kultúrájában rejlő értékeket.
Tehát gyakran kialakul egy holtpont, amin át kell lendülni. Erre az átlendülésre az egyik legjobb út a személyes kötődések kialakítása. Általános tapasztalat, hogy az elsőre barátságtalannak tűnő emberekkel is jó viszonyunk tud kialakulni, amint közelebb kerülünk hozzájuk. Hányszor hallunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: "megismertem, és tök jó fej!" Ahogy Rási mondja hetiszakaszunk első mondata kapcsán: a zsidók "nimselu lákochávim", azaz a csillagokhoz hasonlóak. Mi a hasonlóság? A csillagok távolról kicsinek látszanak, de amint egyre közelebb kerülünk hozzájuk, felfedezzük a bennük rejlő nagyságot.
Innen látjuk, hogy a harmadik kapu, a közösség kapuja csak látszólag olyan egyszerű. Ugyanis nemcsak az lehet, hogy valaki távolról kicsinek látszik, és közelről nagynak, hanem az ellenkezője is. Sőt, az a jelenség igen gyakran felfedezhető, egy másik értelemben vett "csillagok", a sztárok világáeban, ahol gyakran a külső nagyság belső nem-nagysággal párosul. Talán azért, mert a külső nagyságot egyszerűbb kialakítani, mint a belsőt felépíteni. Viszont ebből az is látszik, hogy ha hosszútávra keresünk társaságot, ahol épülni, fejlődni tudunk, akkor nem elég a külső nagyságot keresnünk. A kitartó keresés jutalmaként igazi értékre lelhetünk.
Köszönet az alapötletért Domán Sijének