Ebben a hetiszakaszban írja le a Tóra a pusztai Hajlék építésének részleteit. Minden egyes részlet pontos méreteit leírja: a függönyt, az asztalt, a gyertyatartót. Bölcseink észrevették, hogy csak a bizonyság ládájánál, amiben a Tóra van, egyik méret sem egész szám: két és fél ámá hosszú, másfél ámá széles, másfél ámá magas. A Hajlék összes többi részében legalább az egyik méret egész szám, kizárólag a ládánál találjuk ezt. Miért van ez így?
A Kli Jákár (Slomó Efráim Luntschitz, 1550-1619, Csehország) ad egy igazán frappáns összefüggést. Mivel a ládában volt a Tóra, ezért az megfelel a tudásnak, a tanulásnak. Azért nem egész szám egyik mérete sem, mert a tanulásban nincsen teljesség. Nincsen az az ember, aki mindent tudna. Írja mindezt a Szentély építéséről szóló részben, azaz a legszentebb tárgyaknál! Ha még ezek a tárgyak is, amik Isten és ember kapcsolatát a legmagasabb szinten jelenítik meg, a nem-teljességet hangsúlyozzák, mennyivel inkább igaz ez a mi életünkre!
Olyan világba lettünk teremtve, ahol minden pillanatban és minden helyen megvan a lehetőségünk a továbblépésre, a továbbfejlődésre. A továbblépés egyaránt lehetősége és kötelessége a legnagyobb tudású rabbinak és a legkisebb gyereknek. Igaz, mindkettő a maga szintjén lép tovább, de magasabb szemszögből nézve mindkettejük továbblépése teljesen egyenértékû. Ez a gondolat teljesen kitisztítja az ember hozzáállását saját életének céljához. Aki ezt megérti, nem úgy fog gondolkodni a céljáról, hogy el akar érni egy magas szintet, ahol már jól érzi magát, hanem egy folyamatosan fejlődő embernek képzeli el magát.
Rabbi Shalom Srebrenik ezzel kapcsolatban tanítja, hogy minden megszülető gyereknek természetes módon szembe kell néznie egy nagy traumával. Az a szülő, aki az ő szemében Istenhez hasonló, táplálja, kedves vele, jó hozzá, egy idő után elkezd "rosszul" viselkedni. Kiderül, hogy ő is ember, gyakran fáradt, türelmetlen, bántó is tud lenni. A gyerek ebből azt tanulja, hogy mégsem olyan jó ez az "isten". Ez megveti az alapjait sok kialakuló szülő-gyerek konfliktusnak. Ennek vehetjük elejét azzal, ha a gyerek szemében nem akarunk "istenként", tökéletes tudásúként feltûnni, hanem úgy viselkedünk, és ezzel olyan példát állítunk a gyerek elé, mint aki maga is folyamatosan fejlődik. A saját viselkedésünk a legjobb nevelés, sokkal jobb és hatásosabb mint bármilyen szóban mondott jótanács. Ezért a legjobb minél korábban elkezdeni eszerint élni, és még jóval a gyermekünk megszületése előtt olyan szentnek és olyan fél(kész)nek érezzük magunkat, mint a pusztai Hajlék ládája.