A zsidó hit egyik alapja a szabad akarat. Az ember szabadon választhat jó és rossz közül, így érdemeket szerezhet és fejlesztheti magát, így I-ten jogosan ítélheti meg őt: megjutalmazhatja vagy megbüntetheti. Magától értetődik, hogy ha nincs szabad akarat, akkor sem a jutalom, sem a büntetés nem lehet jogos. Emiatt talán az egyik legnehezebben értelmezhető eset a Tórában a mostani hetiszakaszban szereplő eset a Fáraóval, amikor az Ö-való így szól Mózeshez: „És én megkeményítem Fáraó szívét...” (Mózes 2., 7,3)
Sok nagy tóratudós elgondolkozott már ezeken a szavakon. Ezek közül Szfornó (1475-1550, Olaszország) magyarázata szerint a Fáraó ezzel a „megkeményítéssel” nem elvesztette a szabad akaratát, hanem éppen ellenkezőleg: ezzel jutott hozzá! Képzeljük csak el, hogy első kézből, személyesen tapasztaljuk meg a történelem legnagyobb kinyilatkoztatását! A tíz csapás hihetetlen volt, hagyományunk szerint megfelelt a tíz mondásnak, amivel a világ teremtetett (Ávot 5,1), fordított sorrendben. Mindenki a Fáraó körül pontosan felfogta, hogy mi történik, kivéve a Fáraót. A Fáraót így próbálták győzködni az udvarában: „Hát nem tudod, hogy elveszett Egyiptom?” (10,7) Ilyen elsöprő erejű bizonyíték mellett nem számított volna szabad döntésnek a Fáraó részéről, ha beadja a derekát. Egyszerűen más opció nem is lett volna normális, nem lett volna valódi, létező alternatíva.
De ha ez így van, akkor ez valami egészen rendkívüli dolgot tanít nekünk a szabad akarat természetéről. A szabad akarat egyáltalán nem szükségszerűen valami plusz csodálatos képesség. Ha az állatokhoz hasonlítjuk magunkat, akik teljesen az ösztöneik szerint élnek, teljes egészében fizikai lények, akkor igen, hozzájuk képest többek vagyunk, és ebből a szempontból a szabad akarat egy plusz dolog. De az angyalokkal szemben, akik tökéletesen spirituális lények, és mindent pontosan tudnak, átlátnak és értenek, hozzájuk képest a mi szabad akaratunk negatív formában jelentkezik. Persze hogy elvileg egy angyal is szabadon eldönthetné, hogy holnaptól mondjuk nem szolgálni fogja I-tent, hanem fellázad ellene. Mégsem teszi ezt, mert tudja, hogy erre semmi esélye, I-ten az erősebb. Ez az az információ, ami hiányzik belőlünk.
Tehát a szabad akaratra úgy is lehet tekinteni, mint egyfajta hiányosságra, mint hályogra az ember szemén, ami mérnöki pontossággal kiegyensúlyozza a választási lehetőségeinket. Csak így lehetséges az, hogy a döntés valóban a mi önálló, szabad döntésünk legyen, ne pedig trivialitás. Ez azonban újabb kérdést vet fel: ezek szerint a szabad akarat célja végső soron a szabad akarat elveszítése lenne? Azaz azért kaptuk a szabad akaratot, hogy önként lemondjunk róla, és minden döntési helyzetben automatikusan azt válasszuk, amelyik a „főnöknek” tetszik? Valóban ennyire sekélyes lenne a cél?
Nem. Noha a cél ugyanaz, de az odavezető út lényegesen különbözik. Az ember ugyanis nem ér kevesebbet az angyaloknál, sőt, bizonyos értelemben többet ér náluk. Az emberben megvan a képesség, hogy önálló erejéből érjen el ugyanarra az angyali szintre. Az emberi élet egy izgalmas, állandó fejlődési út. A tökéletesen kiegyensúlyozott, 50-50%-ban vonzó kétféle választási lehetőségek mindegyike egy-egy csoda, melyet nap mint nap élhetünk át. Ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem természetes! Ha mindent pontosan értenénk, nem tudnánk a helytelent választani, ha pedig túl sok mindent nem értenénk, akkor a helyes választást nem lehetne jogosan elvárni tőlünk. Az i-teni tervezés csodája ez a világ, melyben a kiegyensúlyozott választás által saját érdemekhez és fejlődéshez juthatunk.