„Így szólt az Ö-való Mózeshoz: szólj a kohénoknak, Áron fiainak, és szólj hozzájuk: halott által ne váljon tisztátalanná népében.” (Mózes 3., 21:1)
„Szólj a kohénoknak [...] és szólj hozzájuk”? Miért kell kétszer mondani? Bölcseink ezt úgy magyarázzák (Jebámot 114a), hogy az első „szólj” Mózesre vonatkozik, neki kell elmondania a kohénoknak, míg a második „szólj” a kohénokra vonatkozik, hogy ők is tanítsák meg gyermekeiknek.
Honnan veszik ezt bölcseink? Az eredeti tórai szövegben látszólag szó sincs gyermeknevelésről. Egy gyönyörű magyarázat szerint valóban, a második „szólj” szintén a felnőtt kohénoknak szól, és mégis, a gyerekek is érintve vannak benne: ti, felnőttek cselekedjetek, ezáltal járjatok elöl jó példával. Ez megmagyarázza, hogy miért kell kétszer említeni, hogy „szólj”: mert egyetlen cselekedetnek kétszer lesz haszna. Egyrészt, a felnőttek micvát teljesítenek, másrészt, a gyerek tanulni fog a jó példából.
Nincs jobb nevelés, mint a személyes példamutatás! Ezáltal megúszhatjuk a szóbeli fegyelmezés, prédikálás szülőnek és gyereknek egyaránt kellemetlen műveletét. Nem lennék meglepve, ha megtudnám, hogy ez volt az egyik érv, ami miatt az Ö-való az embert úgy teremtette, hogy gyereket kelljen nevelnie, hogy ezáltal is motiválja saját személyisége fejlesztésében.
Ennek az elvnek nemcsak a chinuch (gyermeknevelés), hanem a tocháchá (feddés) területén is van alkalmazása. A Tóra ugyanis kimondja (éppen a múlt heti szakaszban: Mózes 3., 19:17), hogy kötelesek vagyunk szólni a másiknak, ha egy micvát nem megfelelően vagy egyáltalán nem tart be, és úgy ítéljük meg, hogy hallgatni fog ránk. Akárcsak a gyereknevelést, ezt is nehezére esik megtenni a legtöbb embernek, pedig a Talmud figyelmeztet (Sábát 54b), hogy aki ezt elmulasztja, azon ezt úgy kérhetik számon az eljövendő világban, mintha ő maga lett volna a vétkes. A fentiek alapján azonban itt is van egy egyszerűbb út: csináljuk mi magunk jól azt, amit mások rosszul csinálnak! Meg fognak lepődni a példánkon, és azt fogják gondolni: „jé, nem is tudtam, hogy ezt így is lehet!” Ezáltal saját maguk fedezhetik fel, és szabad akaratukból választhatják a jót. Az ilyen választás sokkal mélyebben megmarad az emberben.