Szigorú kóser étkezésen élőként gyakran találkozom jószándékú kívülállók gondolataival, miszerint a pusztában érthető, hogy nem fogyaszthattak sertést a zsidók, hiszen az a meleg éghajlaton hamar megromlik. Az ilyen és ehhez hasonló racionális megközelítések előtt gyakran állok tanácstalanul, mit is mondhatnék nekik, miért szükségesek ezek a törvények? Az egyik legelfogadottabb hagyományos magyarázat szerint a kóser táplálék nem annyira a testi, mint inkább a lelki egészség miatt fontos. A nem kóser eledel beszennyezi a lelket, megnehezíti a Tóra mély gondolatainak pontos megértését.
Nagy-Britannia főrabbija, Sir Jonathan Sacks egy további szép magyarázatot idéz Rabbi Elie Munk (1900-1981) nevében, a hetiszakaszunk kapcsán. A Tóra második könyvének közepétől kezdve egészen a harmadik könyvben található mostani hetiszakasz közepéig a téma: a Szentély építése, működése, felavatása. A mostani hetiszakaszban ez a téma befejeződik és egy hirtelen váltással megkapjuk a kósersági törvényeket, a kóser és nem kóser állatok felsorolását. Mi a kapcsolat?
Rabbi Munk idézi a Talmudot, ami a Szentély építését a Teremtés hat napjához hasonlítja: „aznap [a Szentély felavatásának napján] olyan öröm volt a Szent, Áldott Ő, előtt, mint föld és ég teremtésének napján” (Megilá 10b). Mi az első törvény, amit a Teremtés után kap az ember? Az, hogy ne egyen a tiltott fa gyümölcséből. Akárcsak itt, egy új időszámítás kezdetét étkezéssel kapcsolatos rendelkezés jelöli ki.
Mi az összefüggés az új teremtés és az étkezési korlátozások között? Rabbi Sacks kifejti, hogy ahogy az étkezés, úgy a nemi funkciók is kulcsszerepet töltenek be egy vallás definiálásában. Az étkezés az egyén, a szex a faj fenntartását szolgálja. Bizonyos vallások aszkétikusak, megtiltják a szexet és minimális étkezést írnak elő. Más világnézet hedonisztikus, minél több testi élvezetet tart előnyösnek. Ezekkel szemben a zsidóság filozófiája sem nem aszkétikus, sem nem hedonisztikus, hanem „transzformatív”: formáljuk át természetes szükségleteinket és fejlesszük szentséggé azt. A szentté fejlődés hosszú út, ennek első lépése a kásrut és táhárát hámispáchá (családi tisztaság, mikve) törvények betartása.