Amikor József felfedte magát testvérei előtt, már nem tudta tovább türtőztetni magát. Azt mondta: „Én vagyok József, él még atyám?” A testvérek azonban nem tudtak neki felelni, mert megrettentek tőle, megrémültek.
Egy híres midrás ezt a pillanatot használja figyelmeztetésül: „Jaj nekünk az ítélet napján, jaj nekünk a feddés napján!” A midrás párhuzamot von Bileám és szamarának történetével. Bileám, aki a legbölcsebb volt a bálványimádók között, nem volt képes megállni szamarának feddését. A szamár azt kérdezte: „Valaha csináltam-e veled egy ilyen dolgot?” Bileám kénytelen volt elismerni, hogy még soha nem történt ilyen.
Az emberi viselkedés következetességének elve
Ez a történet egy fontos tanulságot hordoz: nem helyes feltételezni valakiről, aki eddig mindig jó volt hozzánk, hogy hirtelen rosszul fog viselkedni velünk, vagy fordítva. Az emberről azt kell feltételeznünk, hogy folytatja azt, amit elkezdett. Ha eddig jól viselkedett velem, nem feltételezem, hogy egyik pillanatról a másikra rosszul fog viselkedni. Ha mégis így tűnik, annak valószínűleg valami más oka van.
Ugyanez fordítva is működik. József esetében a testvéreknek gyanakodniuk kellett volna, hiszen eddig rosszul viselkedett velük – sanyargatta őket, mindenféle trükkeket talált ki ellenük. Amikor a Benjamin zsákjába rejtette el a poharat és azt mondták, hogy akinél megtalálják, az haljon meg, miért nem gyanakodtak? Kellett volna gyanakodniuk Józsefre. Nem az a szabály, hogy mindig jót feltételezzünk másokról – néha helyes rosszat is feltételezni, különösen akkor, ha erre okot adtak.
A Sém Mismuel magyarázata
A Sém Mismuel (Sochachov rabbi egyik alapvető hászid könyve) azt kérdezi: miért írja a szöveg, hogy „megrémültek tőle”? Mit jelent ez a „tőle” – az arcától vagy a színe előtt?
A magyarázat szerint a testvérek mentegetőzhettek volna azzal, hogy ők úgy ítélték meg, hogy József ártalmas, ezért büntették meg, dobták kútba, akarták megölni, és adták el. Az ő megítélésük, a szemük látása szerint ítélkeztek. Ez egyébként nem tekinthető vétknek – létezik egy alapelv: „Nincsen a bírónak más, csak amit a szemei látnak.” Tehát nem lehet abból kiindulni, hogy mit láttam. Ami azon kívül lehetne, azok csupán spekulációk és feltételezések, ezekkel nem kell és nem lehet számolni.
A különleges kivétel esete
Ha ez így van, akkor mi a probléma a testvérekkel? A Sém Mismuel szerint: ha a Tóra megszabja az ítélkezést, de van egy különleges kivétel. József eladása talán ilyen különleges kivétel volt – egy „rodef” (üldöző) esete. Mondhatták-e, hogy József üldözi őket, mert rosszakat mond róluk, és le akarja őket taszítani az ábrahami örökségből? Ez nem valószínű.
Az arc ragyogása
Amikor azonban meglátták József arcát – ami a Zóhar szerint nagyon-nagyon hatalmas volt –, akkor szégyellték magukat. Salamon király mondja: „Az embernek a bölcsessége megvilágosítja az arcát.” Attól ragyog az ember arca, hogy bölcs. Ekkor ismerték fel: ki volt ez a József, akiről ők gyanakodtak? Félreismerték őt, és ezáltal teljesen megtértek, teljes csúfot vallottak.
Amíg az ember még tud egy kicsit mentegetőzni, amíg azt mondja, hogy majd még elrendezzük, addig nem tud csúfot vallani. Ekkor kezdődik az, hogy be kell ismerni egy vétket.
A lényegi tévedés természete
A testvérek Józsefet egy kis bajkeverőként ismerték, akivel csak a baj van, aki veszélyt jelent rájuk, nincs semmi haszna, és nem a saját erejéből próbál érvényesülni, hanem mások kárán. Tökéletes meggyőződésük volt arról, hogy jogos minden, amit ellene tesznek.
Mit láttak most? Józsefet kiteljesedni. Egy új Józsefet láttak, akit eddig nem láttak, akiről nem tudtak elképzelni, akit nem voltak képesek belelátni. Nem csak az volt a lényeg, hogy hatalma volt, vagy hogy féltek tőle. Nem a prekoncepcióikkal közelítettek hozzá, hanem mint egy idegenhez. És ezt az idegent úgy értékelték: lehet, hogy nem kedvesen bánik velük, de vannak olyan dolgok, amiket nem lehet letagadni – ez mégiscsak valaki. És ezt ők nem gondolták Józsefről.
Az ítélet napjának tanulsága
Ez a „jóm ha-din”, az ítélet napja, a „jóm ha-tokhahá”, a feddés napja a jövőben, amikor az Örökkévaló megfedd minket. A midrás azt mondta, hogy minket meg fog feddeni „lefi mase’hu” – mindenkit aszerint, hogy ő micsoda.
De a Shemesh Muel rávilágít a dolog másik oldalára: mi a más emberekhez való viszonyunk? Képesek voltunk-e belelátni? Volt egy Microsoft reklám: „Mi már látjuk benne a potenciát” – egy gyerek játszik, nyomkod valamit, és odavetítik köré a zongorát, hogy már látják benne a zongoristát. Képesek vagyunk belelátni a nagyságot.
Az igazság az, hogy minden emberi lélekben benne van a nagyság – az Örökkévaló teremtményének munkája ez. Tehát beleláthatnánk. Amikor embertársainkat negatívan ítéljük meg, meg fog szólalni ellenünk ez a kritika: vajon képes voltál-e belelátni a nagyságot? Vajon csak egy szemszögből nézted őt? Tudod váltogatni, képes vagy kilépni ebből a saját dobozodból, skatulyádból, amibe te belerakted a másikat?
Igen, „nincsen a bírónak más, mint amit a szeme lát.” De vajon a szemét meg tudja-e nevelni a bíró úgy, hogy képes legyen látni a másikban akár a jópontjait, akár az erős oldalait?
A szekerek üzenete
A szöveg szerint a testvérek mondták Jákobnak: „József még él, és ő uralkodik egész Egyiptom országán.” De megdermedt Jákob szíve, mert nem hitt nekik. Miért nem hitt nekik? Lehetséges, hogy pont azért, mert azt mondták, hogy uralkodik egész országon – ez kicsit durva lett volna. Ha ő uralkodik egész országon, akkor csak szólt volna.
Érdekes kérdés: miért nem szólt vissza József? A legtöbb szavazatot (15 szavazatot) az az indoklás kapta, hogy József apja is megfedte őt az álma miatt, és József nem tudta, hogy Jákob megjegyezte ezt a dolgot és várta, hogy mikor teljesül be. Amikor eladták őt, azt gondolta, hogy apja is benne van, ezért nem gondolta, hogy érdemes tudtára adni. Amikor viszont meghallotta, mennyire zavarta az apját, akkor rájött, hogy ez tévedés volt.
Egy másik lehetséges magyarázat: Jákob azért nem hitte el, mert ha ez az ember, aki uralkodik egész országon, valóban József volt, vagy ha nem ő volt, de tudott erről – akkor ez nem lehet a József, akit ők ismertek. Ilyet ő nem csinálhat.
A szekerek jelentése
„És elbeszélték neki József minden szavát, és látta a szekereket, amiket küldött. Akkor feléledt az ő lelke.” A Rashi szerint József egy jelet küldött nekik: mivel foglalkoztak, amikor elvált tőlük? A „törötnyakú borjú” témájával, az „eglá arufá”-val.
Az eglá arufá törvénye (Mózes ötödik könyve, 24. fejezet) szerint: ha találnak megöltet a földön, kifelé, és nem tudják, ki öltette meg, akkor menjenek ki véneid és bíráid, mérjenek a városokig, és a város, amely legközelebb van a megölthez, vegyen egy marhaüszőt, egy borjút, amelyet még nem dolgoztak. Vezessék le egy kopár völgybe, amit meg nem munkálnak, és szegjék nyakát. A papok, a kohenek, a léviták és a vének odamennek, és „mossák meg kezeiket.”
A „mosom a kezeimet” kifejezés eredete
A „mosom a kezeimet” kifejezés valószínűleg innen származik, nem Poncius Pilátustól, aki később élt. Pilátus egyébként zsidó bibliai szimbolikát használt, amit hallgatósága értett. A héber nyelvi bizonyíték is ezt támasztja alá: hogyan van héberül „mossa a kezét”? „Rakhetz”. Hogyan van héberül „gyilkos”? „Rotzeach”. A gyökbetűk közül az utolsó kettőt fel kell cserélni, és megkapjuk a másik szót. Ez a szójáték azt mutatja, hogy ez nem lehet más kultúrából származó pogány szokás maradványa.
A szertartás során a vének azt mondják: „Kezünk nem ontotta ezt a vért, és szemeink nem látták.”
A búcsú és az emlékezés
A Báál háTurim pontosan ezt mondja: Heronig kísérte József Jákob. József azt mondta: „Köszönöm szépen, hogy eddig kísértél, apám. Most már térjél haza.” Az apja azt mondta neki: „Emlékezz arra, amit az eglá arufánál tanultunk, hogy a kezünk nem ontotta ezt a vért.” A bölcsek úgy magyarázzák: nem engedtük el kíséret nélkül. Ezzel eltávoztak egymástól. Ez volt az utolsó, amiről Jákob és József beszélgettek.
A Báál háTurim kiegészíti a Rashi-t és a midrás narratíváját. Nem csak azt mondja meg, hogy tényleg ezt beszélték utoljára, hanem azt is, hogy konkrétan melyik részletét. Ez a részlet tökéletesen illeszkedik történetükbe, és ami még szimpatikus benne: kizárja azt a negatív olvasatot, hogy Józsefnek panasza lett volna Jákobra. Nem volt panasza – ő maga mondta: „Menj el nyugodtan.”
A barátság és a Tóra kapcsolata
Erre mondja a híres talmudi mondás: „Ne váljon el az ember a barátjától, csak is halacha dolgával, mert ezáltal fog megemlékezni róla.” Ez pontosan a József és Jákob története a szekerekkel.
A Brachot traktátusban tanulják: nem szabad imádkozni úgy, hogy közben ítélkezünk vagy halachát tanulunk – csak lezárt halachát, egyszerű halachát. Miért? Mert különben elkezdenék azon filozofálni, tovább gondolkoznánk rajta. Az imádkozáshoz kell valami, ami beindít, elindít az imán.
Érdekes, hogy a Báál háTurim ezt nem mondja ki, de végül is használja, hiszen az eglá arufá, amit a Rashi és a bölcsek mondanak, az nem egy „halacha peszuka” (lezárt téma). De amit ő mond, az egy lezárt téma: nem lehet elengedni valakit kíséret nélkül. „Én is téged elkísértelek, és nem engedtelek el kíséret nélkül.” Ez egy nagyon konkrét dolog, ezen nem lehet tovább filozofálni.
Ez arra is jó, hogy megjegyezze az ember a barátját – legyen köztük egy kapocs, egy tórai kapocs kösse össze a két embert, aki egymástól elvált. Ezért volt fontos, hogy olyan halachát mondott, ami lezárt halacha: mindig el kell kísérni.