Józsefet eladták a testvérei Egyiptomba, ahol rabszolga lett, majd néhány esemény után ő lett az alkirály. A testvérek jöttek hozzá, és nem ismerték meg őt. Később, amikor felfedte magát, először teljesen megrettentek, és nem tudtak semmit felelni neki.
Miért nem mondták a testvérek, hogy tényleg, hát ez a József, hát ez a mi testvérünk, hát ismerjük, beszéljünk vele? Miért nem ez történt?
Egy magyarázat szerint, amikor eladták Józsefet, meg voltak róla győződve, hogy ez egy veszélyes ember, ez bajokat csinál, ez nem jó valaki. El kell távolítani a családból, mielőtt még nagy bajt csinálna.
Most, hogy találkoztak vele, és nem gondolták, hogy ő a József, csak megismerték őt úgy, ahogy van, és látták, hogy miféle ember ő, és hogy miket ér el és miket csinál, lehántották róla az előítéleteiket. Amikor így látták, ez nem ugyanaz volt, mint az a József, akit ők megismertek. Lehet, hogy félreismertük? Lehet, hogy nem voltunk képesek meglátni benne a jót?
Ilyen módon, hogy nem fedte fel magát, kicselezte őket, és kénytelenek voltak látni az ő valódi, belső lelki nagyságát.
Nekünk pedig ebből a tanulság, hogy ha képesek vagyunk arra, hogy más szemszögből nézzük azokat az embereket, akiket ismerünk, akkor talán jobbak lehetünk ilyen szempontból, mint a testvérek, és elejét vehetjük annak, hogy hasonló szembesítésen menjenek majd keresztül.
Az eljövendő világon az Örökkévaló megmutatja nekünk, hogy milyen szinten vannak azok az emberek valójában, akiket ismerünk, és képesek lehetünk már itt és most meglátni bennük a nagyságot.