A hetiszakasz: specifikus áldozatok és eskük
A tórai szöveg általánosan arról rendelkezik, hogy ha valaki szándékosan követ el egy bűnt, amelyre a Tóra „kárét” (kiirtás) büntetést ír elő, akkor véletlenszerű elkövetés esetén egy hatát (bűnáldozat) hozatalával jóváteheti tettét. Ezek az általános, széles körű áldozattípusok.
A mostani hetiszakasz végén azonban rendkívül specifikus esetekkel is találkozunk. Az egyik ilyen eset az, amikor valaki megesküszik arra, hogy „jót tesz, vagy rosszat tesz” — vagyis hogy eszik-e valamit, vagy nem eszik, alszik-e, vagy nem alszik. Ha ilyen eskü megszegése véletlenül következik be, a Tóra szintén meghatározott áldozatot ír elő.
Hasonló a názirnál is: ha a názirsági fogadalom ideje alatt véletlenül tisztátalanná válik, és ezért újra kell kezdenie a fogadalmát, áldozatot kell hoznia. Erre a szöveg azt mondja, hogy „vétkezett a lélek” — holott csak véletlenül vált tisztátalanná. A kérdés tehát: milyen értelemben vétett a lelke? A psát (szó szerinti) válasz az, hogy abban vétkezett, hogy nem figyelt eléggé oda, hogy ne váljon tisztátalanná. Ez a részlet arra figyelmeztet, hogy mindig vissza kell keresni az eredeti szövegkörnyezetet, nem elég a verset önmagában olvasni.
Noam Elimelech tanítása: a kétféle cádik
Noam Elimelech — a lizsenszki rebbe — Sávuot traktátussal kapcsolatos fejtegetéseit különös módon az eskük helyett a korbánokkal (áldozatokkal) kezdi, ami kiváló párosítás a mostani hetiszakaszhoz. Ott vezeti be a kétféle cádik fogalmát:
Az első típus azok a cádikok, akik kínozzák, sanyargatják magukat — böjtölnek, lemondásban élnek —, és ezáltal megtörik a gonosz ítéletek erejét. Ők mások helyett szenvednek.
A második típus azok a cádikok, akik nem sanyargatják magukat, hanem szentségben és tisztaságban finomakat esznek, jól élnek — és ezáltal áldás és megélhetés jön a világra. Az ő jó étkezésük tikunt (javítást) végez, és a konjunktúra, a jólét az egész világra kisugárzik.
Mindkét típusú cádiknak különleges ereje van: tudnak végzést hozni, és azt az Örökkévaló be is tartja. Ezt az erőt a rabbi a svuá (eskü) szóval jelöli, mintegy költői névként. Bizonyítékként hozza, hogy Ácháv király is azáltal tudta megesketni az egész föld kerekségét — vagyis azáltal tudott felette uralni —, hogy valóban hatalma volt felette. Ugyanígy a cádik: azért tud végzést hozni és azt be is tartatni, mert valódi lelki uralma van a világ felett. Ez a cádik lényegi ereje.
A misna magyarázata: kettő, ami négy
A misna bevezető szerkezete — „kétféle van, ami négy” — visszaköszön a Sávuot traktátus nyitányában is (ahogy a Sábát traktátus is így kezdődik). Noam Elimelech ezt a struktúrát alkalmazza a kétféle cádikra: mindkettő hozzájárul az Örökkévaló négy betűs nevének (a Tetragrammatonnak) a tikkunjához, ezért mondható, hogy ami kettő, az valójában négy.
Az eskü tárgya — „eszik és nem eszik” — pontosan a kétféle cádikra utal: az egyik jól él és eszik, a másik böjtöl és nem eszik.
Az önkritika mint közös vonás
A két cádiktípust összeköti az önkritikai szemlélet:
- Az evős cádik azért sajnálkozik, mert tudja, hogy nem mindig élt ilyen magasrendű szentségben. Senki nem születik cádiknak.
- A böjtölő cádik azért sajnálkozik, mert tudja: „Jaj de kár, hogy nem ettem!” — vagyis elmulasztotta a tikun egy másik formáját.
Ehhez kapcsolódik a Vilnai Gaon esete: amikor megkérdezték tőle, miért nem böjtöl annyit, mint régebben, azt válaszolta, hogy a böjtölés annyival csökkentené a tanulási képességét, hogy számára az igazi tikun a tanulás. Ez is az önismeret és az önkritika mélységét mutatja.
A böjttel kapcsolatban fontos megjegyezni — ezt a Rambam is hangsúlyozza —, hogy a böjtnek valóban lelki célt kell szolgálnia: ha valaki böjtöl, de közben egyéb módokon kárpótolja magát (sétál, alszik, szórakozik), az megfosztja a böjtöt eredeti szándékától.
Ráva tanítása: ne örököljetek kétszer gehennemot
A tanításban szerepel Ráva arámi nyelvű felhívása tanítványaihoz:
„Kérem tőletek: ne örököljétek kétszer a poklot!”
Ez azt jelenti: aki úgy tanul Tórát, hogy nincs benne istenfélelem (jirát sámájim), az nemcsak az eljövendő világot nem érdemli ki, hanem ebben a világban is elveszíti a tóratanulás örömét és lelki hasznát — tehát kétszeresen veszít. Ezzel szemben a helyesen, szent célra végzett tóratanulás kétszeresen nyereséges: ezt a világot és az eljövendő világot egyaránt megnyeri.
Összefoglalás
A tanítás magja: a cádiknak — akár az evős, akár a böjtölő — megvan az ereje arra, hogy végzést hozzon és azt be is tartassa. Ez az erő a tikkun végzésének képességéből fakad. A kétféle cádik egyaránt az Örökkévaló nevének teljességét állítja helyre, csak különböző úton. Az önkritika, az istenfélelem és a szándék tisztasága mindkét út esetén elengedhetetlen feltétel.