Források: A három ismertetőjegy – szimánim vagy mátánot?
A hetiszakasz így kezdődik:
„Ha meghallgatjátok ezeket a parancsolatokat, és őrzitek és megcselekszitek azokat, megőrzi nektek az Örökkévaló, Istenetek a szövetséget és a jótéteményt, amit megígért őseiteknek.” (5Mózes 7:12)
Mindig érdekelt, mit jelent pontosan: „megőrzi a szövetséget és a jótéteményt” (brit és cheszed). A Jeruzsálemi Talmud kicsit másképpen magyarázza ezt a verset mint a babilóniai.
A giboniták nem voltak Izrael fiai, és azért lettek eltávolítva, mert nem volt meg bennük három jó ajándék (shalosh matanot toivot), amelyet a Szent, áldott Ő adott Izraelnek: szégyenlősség (bájsánim), irgalmasság (ráchmánim) és jótékonykodás (gomlé chászádim).
– Szégyenlősség: innen tudjuk, mert a Tóra mondja: „Legyen rajtatok mindig Isten félelme, hogy ne vétkezzetek” (2Mózes 20:17). Ez a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál hangzott el.
– Irgalmasság: „Irgalmat ad neked, és irgalmaz rajtad…” (5Mózes 13:18).
– Jótékonykodás: a hetiszakaszunk első mondatából.
A gibonitákról tudjuk, hogy kánaániták voltak. A Tóra két lehetőséget adott nekik: békés távozás vagy háború. Ők azonban kitaláltak egy harmadik utat: messziről jött vándoroknak álcázták magukat, és szövetséget kértek Jehosuától. A szövetség megkötése után kiderült a csalás, de az esküt nem lehetett megszegni, mert az a Teremtő Nevének megszégyenítéséhez vezetett volna. Így maradhattak – amíg ki nem mutatták valódi természetüket egy erőszakos cselekedetben, és végül eltávolították őket.
Ez azért is tanulságos, mert a zsidóknak a Talmud szerint három ismertetőjegyük van – ha ezek hiányoznak, az már gyanúra ad okot.
A Babilóniai Talmud (Jevamot 79a) is említi ugyanezt a három tulajdonságot a gibonitákkal kapcsolatban, de más szóhasználattal: ott három ismertetőjegynek (szimánim) nevezi, nem „ajándéknak”. A „szimán” egy különös ismertetőjegy, mint egy talált tárgy pontos leírása. A Jeruzsálemi Talmud viszont „három jó ajándékról” beszél. Érdemes elgondolkodni, van-e különbség aközött, hogy valami ismertetőjegy vagy ajándék.
Források: Birkát hámázon érdeme és mértéke
A hetiszakasz különlegessége, hogy a Tóra egyetlen egyértelmű, tórai eredetű áldásparancsolata szerepel benne:
„Enni fogsz, jól fogsz lakni, és áldani fogod az Örökkévalót…” (5Mózes 8:10).
Bölcseink ebből tanulják a birkát hamazon – étkezés utáni áldás – micváját. Minden más áldás rabbinikus eredetű.
A Szefer Hachinuch a bencsolás micvájánál említi: ez különleges érdem a megélhetésre (szegulá lepárnászá). A Misna Brurá (Sulchán Áruch OC 185:1) idézi:
„Aki odafigyel a bencsolásra, annak tápláléka mindennap biztosítva lesz, és nem kell könyörögnie.”
Ezért is fontos, hogy szépen, figyelmesen mondjuk.
A Talmud (Beráchot 20b) hoz egy érdekes tanítást: a szolgálattevő angyalok „vádolják” az Örökkévalót, hogy részrehajló a zsidók iránt, hiszen a Tóra mondja: „Nem fogadsz el megvesztegetést”, mégis: „Fordítsa az Örökkévaló feléd az arcát” (kohénok áldása). Isten válasza: a Tóra csak a jóllakás utáni áldásra kötelez, de a zsidók már egy olajbogyónyi étel után is áldanak – ezért méltók a részrehajlásra.
Ez első látásra ellentmondásnak tűnik, hiszen aki jóllakás nélkül mond bencsolást, az látszólag „fölöslegesen mondott áldást” (bráchá levátálá), ami a „Ne vedd föl Isten nevét hiába” tilalmába ütközhet. Azonban a legtöbb vélemény szerint a fölöslegesen mondott áldás tilalma rabbinikus, és ha az áldás dicséret formájában történik, az nem számít hiábavalónak. A Tóra idézett mondata ilyenkor csak ászmáchtá – támaszték –, nem szó szerinti tilalom.