Ez a heti szakasz arról szól, amikor Jákob elhagyta az otthon melegét és kiment a nagy világba. Ebben benne volt a feleségkeresés, a családalapítás és a megélhetés keresése. Addig tanulta a Tórát, ami a zsidó hagyományban a Yeshivában történik – ez egy ideális környezet, ahol csak a Tórát tanulják, és semmi más nincs. Csak a szentség van, és a szentség veszi körül az embert.
Jákob ezt hagyta el. A híres látomásról, amelyet ekkor látott, a bölcsek sok mindent mondanak: ott volt, ahol a Szentély lesz majd, megalapította az esti imát, elmondta az első esti imát. Mindez kapcsolódik ehhez az első nagy kalandhoz. Megfogadta, hogy tizedet fog adni az Örökkévalónak, ha megússza ezt az incidenst. A heti szakasz hátralévő része arról szól, hogy ez nem volt a világ legegyszerűbb dolga, de Jákob helytállt benne.
Rási magyarázata: a Cadik nyoma
Rási azt mondja: „Kiment” – nem kellett volna írni. Kiment Beér Sevából? Ment Háránba. Ahhoz, hogy menjen Háránba, ahhoz bizony ki kell menni Beér Sevából. Ez lényegében minden földrajzi hely elhagyására igaz, úgyhogy ez tényleg nem nagyon informatív.
Miért volt mégis megemlítve a Tórában? Miért tartja fontosnak, hogy a kijövetelét megemlítse? Rási ezt tanítja: „Amikor a cadik kimegy a helyről, az egy nyomot hagy. Ő a fénye, ő a dísze, ő a szépsége. Amikor kimegy onnan, elhagyja a szépsége, elhagyja a dísze, elhagyja a fényessége.”
A három kifejezés jelentése
Három szint jelenik meg itt: hód, hadar és ziv. A hód és a hadar gyakran ismétlődik a zsoltárok könyvében, az imákban, és erősen kapcsolódnak egymáshoz – az egyik hód, a másik hadar, egyetlen betű különbség van közöttük. A Malbim magyarázta korábban a hód és hadar közötti különbséget.
A ziv érdekes kifejezés, mert arámisan hangzik. A héberben a vav-ra végződő betűk nagy többség szerint patah-ra végződnek, az arámiban pedig vav-ra. A héberben a fény „or”, de a ziv valószínűleg arámi szó. A Tanach gyors átvizsgálása ezt igazolja: Királyok könyvében „ziv hónap” szerepel (egy hónapnév), Dániel könyvében pedig, amely főként arámul íródott, szintén megtalálható.
A cadik és a hasid
Amikor elmegy a cadik a városból, akkor elmegy a város fényessége. A cadik az igaz ember. Héberül van olyan ember, aki igaz (cadik), és van olyan, aki hasid. A hasid nem csak igaz, hanem túlmutat azon. A cadik mindent úgy csinál, ahogy kell. De a hasid még túl is megy azon, amit kellene.
Ez az, amit célként kitűz a Messilát Jesárim, hogy először legyünk cadikok, aztán legyünk hasidok – ilyen sorrendben haladjunk végig a lépcsőfokokon.
Ez a magyarázat azt mondja, hogy már a sima cadik, már az egyszerű igaz ember is – még ha semmi extrát nem csinál, csak egyszerűen szépen mindent jól, korrekt csinál – már az világít.
Jákob és a munkaetika
A heti szakaszban két pont jelenik meg, amikor Jákob és a korrektség témája előkerül:
Első pont: A pásztorokat találja
Amikor Jákob idegenekkel találkozik, azt kérdezi: „Testvéreim, honnan valók vagytok ti? Ismeritek-e Lábánt?” Majd azt mondja, hogy még nincs ideje beterelni, itassátok meg a juhokat. Beszól nekik, hogy dolgozzanak rendesen. Nekik van egy kifogásuk: „Nem tehetjük, míg össze nem gyűlnek a nyájak.” Végül Jákob az, aki elgördíti a követ a kút szájáról.
Itt az első olyan pont, amikor Jákob és a munkaetika megjelenik. Kritikát mond gyakorlatilag idegeneknek, de nem úgy önti rájuk a kritikát, hogy testvéreinek hívja őket, érdeklődik létük felől, kedves velük. Ez nagyon fontos lecke: nem úgy öntjük rá a másikra a kritikát, még akkor sem, ha az jogos, mert az nem a Tóra útja. A Tóra útja, minden útja békesség – ahogy Salamon király mondja.
Második pont: Lábánnal való leszámolás
Amikor Lábán üldözi Jákobot, akkor Jákob elmondja, hogyan viselkedett, hogy semmit nem lopott, és bármi baj történt, azt mindig ő kompenzálta:
„20 évig voltam nálad. Juhaid nem vetéltek. Kosokat nem ettem meg. Széttépettet nem hoztam hozzád. Én bűnhődtem érte. Kezemből követelted.”
Mi az, hogy „én bűnhődtem érte”? Az azt jelenti, hogy ő viselte a felelősséget. Hiába valaki ellopta, akár nappal, akár éjjel elloptak egy bárányt Lábántól, azt szépen kiszámlázta és levonta a fizetéséből. Hőség nappal, fagy éjjel, nem aludt. Nagyon keményen dolgozott neki – ez is Jákob és a munkaetika.
A nyom, amit hagyunk
Ha csak az ember semmi más nem csinál, csak azt, amit amúgy is kell, akkor ő már cadik. Nemcsak hogy cadik, hanem nyomot is hagy. Az emberek megérzik azt, ha ő elmegy.
Hálásnak kell lenni mindenkinek, aki segíti a közösség életét, munkáját. Amikor már ott van, nem kell elmennie ahhoz, hogy megérezzük, hogy itt egy cadik van, aki tényleg nagyon becsületesen végzi a munkáját, mint egy Jákob. De ha elmegy, akkor még azok is megérzik, akikben nincs meg ez az úgynevezett hakarat hatov – a jó felismerése, ami egyébként követelmény lenne.
Héberül a hála nem is hála, hanem a jó felismerése, mert a hála azzal kezdődik, hogy felismerjük a jót, hogy egyáltalán észrevesszük, hogy ott van.
Ha úgy tekintünk erre a világra, hogy mit vehetünk el belőle, akkor az egy nagyon rossz hely. De ha úgy tekintünk a világra, hogy mit adhatunk bele, akkor az egy nagyon jó hely. Úgy tudunk hozzájárulni a világhoz, hogy a világból való elmenésünk 120 év után egy érzékelhető hiányt hagyjon maga után. Ha így fogjuk fel, akkor érdemes fáradozni.
Halachikus kérdés: Davar se lo ba le’olam
Az első szülöttség eladása
Jákob kéri, hogy Ézsau adja el neki az első szülöttségét. Ézsau azt mondja, hogy ennek semmi akadálya nincs, mert az első szülöttség őt nem érdekli. Erre Jákob nem azt mondja, hogy köszönöm szépen, tessék itt a lencsefőzelék, hanem azt mondja: „Esküdj meg nekem!”
Miért mondja, hogy esküdj meg nekem?
Az első szülött kétszeres része
A Tóra azt mondja, hogy az első szülöttnek kétszeres része van. De hol írja ezt a Tóra? Nem ott, ahol az ember várná – nem a Mispátim részben, az öröklési, pénzügyi törvényekben, hanem egy speciális esetben:
„Lesz egy férfinak két felesége, az egyik szeretett, a másik gyűlölt, és szülnek neki fiúkat, és az első szülött lesz a gyűlölté. És örökségül adja – nem teheti első szülöttnek a szeretett fiát.”
Egy mellékes ügyben hozza be az egészet. Nincs külön téma erről, hanem ebbe a speciális esetbe fűzi bele, hogy köteles az első szülöttnek adni, még akkor is, ha az a gyűlölté, és el akarná venni tőle.
A probléma: Davar se lo ba le’olam
Mi volt az az első szülöttségi jog konkrétan? A kétszeres örökség. Ézsau azért adta el, mert rövid távon gondolkozott – azt mondta: jobb ma egy lencsefőzelék, mint holnap egy kétszeres öröklés.
De hogyan adhatta el Ézsau az első szülöttségét, amikor ez egy olyan dolog, ami még nem jött a világra? Egy dolgot, ami nem jött a világra, azt nem lehet eladni.
A Rós magyarázata
A Rós azt válaszolja, hogy úgy, hogy megesküdött, és ezért kellett megesküdni. A Netziv idézi a Rós magyarázatát: mivel az első szülöttség olyan dolog, ami nem jött a világra, nem lehet eladni. Ezért tette hozzá, hogy esküdjön, hogy ne visszakozzon.
A Netziv (Rabbi Naftali Tzvi Yehuda Berlin, 1816-1893) azt írja: „Ha valaki elad valamit a barátjának, amit igazán nem is lehetne eladni, mert nem lehet gyakorlatban megvalósítani az eladást – amit apától örökölök vagy más ilyen dolgot – de megesküszik, az működik. Az esküvel ki lehet javítani. A Jákob példáját lehet követni.”
Sőt, még ha ez nem is lenne, akkor is pusztán azért, mert a Jákob ezt megtehette, mi is megtehetjük. Miért ne tanuljunk Jákobtól?
A Ribás ellenvetése
A Ribás (Rabbi Yitzhak bar Sheshet, 1250 körül) azt válaszolja: a Jákobtól nem tanulhatunk semmit, mert Jákob a Tóra-adás előtt élt.
A Ribás azt mondja: „Hallottam én is ezt – Ézsau, Jákob, első szülöttség, eskü, Rós stb. – szerintem az egész egy humbug. Szerintem ilyen dolog nincs. Ezt mondják a nevében, de nem mondta ezt se ő, se az apja, mert ez annyira értelmetlen, mert nem fogunk ilyeneket onnan tanulni, mert ez egy Tóra-adás előtti dolog.”
A Ribás szerint nincs mire támaszkodni. Igaz, hogy Jákob ezt csinálta, de ez nem érdekes, mert Jákob a Tóra-adás előtt élt.
Elgondolkodtató kérdések
Ez elgondolkodtató. Mi az, hogy Jákob a Tóra-adás előtt élt? Eleve Jákob betartott mindent – az ősatyák mindent betartottak. És még egy: mi köze ennek a Tórához egyáltalán? Vagy működik egy ilyen előadás, vagy nem? Ez egy zsidó vallásos rituális törvény, vagy ez a Noé fiainak hét törvényébe tartozik, amelyek egyike, hogy ne lopj? Ha valamit olyat veszel el a másiktól, ami nem a tiéd, az lopás – miért ne lehetne azt mondani, hogy ez benne van?
A Netziv forráskeresése
A Netziv arról híres volt, hogy megmondja, ezek a koncepciók honnan vannak: ez egy tórai dolog, egy vallási dolog, vagy egy elvi dolog? Van valahol a Tórában erre forrás?
A Talmud beszél róla, de nem mindig érzi szükségét annak, hogy ezt a szánkba rágja. Ráadásul ahol a Talmud beszél róla, az egyik rabbi azt mondja, hogy így van, a másik rabbi azt mondja, hogy nem így van. Mi azt a rabbit követjük, amelyik azt mondja, hogy így van. De az a rabbi, aki azt mondta, hogy nem így van, az is a Tóra-adás után élt.
Mit mond a Netziv, hogy honnan van ez az elv, hogy davar se lo ba le’olam?
„Asher yihye lo” – ez pont az a vers, amit az előbb néztünk! A két feleségről: az egyiket szereti, a másikat nem, amelyiket nem szereti, azért lesz az első szülött. „Azon a napon, amikor örökül hagyja a fiainak, asher yihye lo” – azt, ami az övé lesz.
A Netziv azt mondja: fölösleges szavak! „Ami az övé lesz” – hát persze, hogy azt örökíti, ami az övé lesz. Hát ami nem lesz az övé, azt hogy tudná örökül hagyn? Miért van odaírva, hogy „asher yihye lo”?
A Netziv azt írja: hallotta valamely gaontól, zseniális embertől – Vilna város vezetője, főrabbija, Mohárit Lipman rabbi – „Innen lehet, hogy davar se lo ba le’olam.”
Érdekes: ez lehet a forrása annak, hogy davar se lo ba le’olam. Pont az első szülöttséges rész a forrása annak, hogy az első szülött duplát örököl. És ez a forrása annak, hogy davar se lo ba le’olam – miközben Jákobnál pont ezt kérdezzük, hogy hogyan adhat el olyat, ami davar se lo ba le’olam. Ez egy elképesztő összefüggés.
A vita folytatása
Vitatkoztak rajta a későbbi bölcsek, hogy miért is van ez, miért nem lehet eladni egy davar se lo ba le’olamot.
Az egyik csapat azt mondta: azért, mert nem lehet és kész, mert ami nincs, azt nem tudod eladni. Igaz, hogy a tőzsdén gyakorlatban ezt teszik, de ők tévednek. Ez egy abszolút tilalom.
A másik csapat azt mondja: nem, ez nem egy abszolút tilalom. Itt csak arról van szó, hogy nincs szándék. Hiába mondom azt, hogy megveszem a fa összes gyümölcsét, amit fog teremni – valójában, ha a fa kevesebbet fog teremni, nem fogod kérni; ha meg többet fog teremni, akkor meg nem fogom akarni eladni. Ez a tudatban egy hiányosság.
Ha ez valóban a tudatban hiányosság, akkor értjük a Róst, mert a Rós azt mondja, hogy esküvel ezt meg lehet oldani. De ha ez nem a tudatban hiányosság, hanem vagy hiányosság magában az eladás műveletében, vagy hiányosság a birtoklás módjában – ahogy a többi rabbi kifejti, hogy ez egy abszolút tilalom – akkor megértjük a Ribást, aki azt mondja, hogy az eskü nem fog segíteni.
Összefoglalás
Ez áll ennek a Jákob esketési dolognak a hátterében halachikus szempontból, és ez a későbbi rabbinak a vitája a témában.