Érdekes figura ez a József, akit a Fáraó egyik pillanatról a másikra fölemel, kiszedi a börtönből és megteszi alkirálynak. Ha belegondolunk, ez egy migráns, illegális bevándorló, priusza van, mindenféle abúzusos ügyekbe keveredett, rossz híre van. A Fáraó nem nagyon vizsgálja át az aktáit, egy dolgot néz: mit tud az álmokról? Tud-e álmokat fejteni? Jobban fejt álmot, mint bárki más, Egyiptom összes varázslója. Akkor legyen övé az egész ország, akkor mindent ő fog irányítani, senki nem fogja tudni felemelni a kezét vagy a lábát, így írja a Tóra, egész Egyiptomban, hogyha csak a József nem járul hozzá.
Mit tanít ez nekünk? Egyiptomban ez volt a fontos, ez volt a helyi értékrend. Mindig vannak helyi értékrendek, és mindig van örök érték. A Tóra megfogalmaz egy örök értéket, ami már több ezer év óta megy. Miközben a Tóra több ezer év óta megy, a helyi értékek jönnek-mennek, ami az emberek szemében értékes. De ebből azt tanítják, hogy ha nincsen liszt, akkor nincsen Tóra. Ha nincsen megélhetés, akkor nem tudunk működni mi se, nem tudjuk megélni a vallási életünket.
Ezért mit csinál az Örökkévaló? Időről időre küld Józsefeket, akik képesek arra, hogy elkapják a külvilágnak a frekvenciáját, és olyasmit csináljanak, amit ők értékelnek. Miért? Azt a József maga mondja: engem azért küldött az Örökkévaló, hogy én titeket tápláljalak. Ő látja el a családját később. Ezért küldi az Örökkévaló azokat az embereket, akik olyasmit csinálnak, ami a külvilág szemében fontos. Például a mai világban ez lehet akár az üzlet, vagy a kultúra.
Nem biztos, hogy a Tóra örök értékrendje szerint ez a legfontosabb, és az sem biztos, hogy aki ezt csinálja, az a Tóra értékrendje szerint a legnagyszerűbb. Furcsa később, ahogyan látjuk, hogy a József hogyan bánik a testvéreivel, szóval nem biztos, hogy a legnépszerűbb ember lesz ez, aki ezt a megélhetést biztosítja, de ott van, kapja az áldást és továbbadja. Ez lehet Józsefnek a szerepe és az archetípusa, ahogyan a későbbi generációkban is megjelenik.