A hetiszakasz (Acharé Mot) ezekkel a szavakkal nyit:
„Szólt az Örökkévaló Mózesnek, miután meghalt Áron két fia, miután közeledtek az Örökkévaló elé, és meghaltak.”
Ez az indítás egyből megadja a szakasz tematikus keretét: Nádáv és Ávihu azért haltak meg, mert túl közel mentek a szentséghez, akkor járultak a szentek szentjébe, amikor nem lett volna szabad. A Tóra ebből következtet: a főpap sem mehet be a szentek szentjébe bármikor, csak egyetlen meghatározott napon, Jom Kipurkor.
A 16. fejezet azzal nyit, hogy Áron fiai túl közel jöttek — és mindjárt azzal folytatja, hogy te viszont ne jöjj mindig oda. Majd az egész fejezet végigveszi a jomkipuri főpapi szolgálatot (ávodát) a maga teljességében, és csak a legvégén derül ki, hogy mindez évenként egyszer ismétlendő:
„A hetedik hónap tizedik napján sanyargassátok lelketeket.”
Ez az egyik legérdekesebb szerkezetű szakasz a Tórában: a csattanó csak a legvégén hangzik el.
Az igazak halálának engesztelő ereje
A Móéd Katán traktátus 28. oldalán egy szemléletes párhuzam szerepel:
„Ahogyan a vörös tehén engesztel, úgy az igazak halála is engesztel.”
Mírjám igaz volt, halála pedig — csakúgy, mint a párá adumá (vörös tehén) szertartása — engesztelő erővel bír. Ezért szerepelnek egymás után a Tórában.
Ugyanott egy másik párhuzam is megjelenik:
„Ahogyan a kohénok ruhája engesztel, úgy az igazak halála is engesztel.”
Ez az összefüggés a bigdé kehunának (a papi ruháknak) és az igazak elhunytának azonos engesztelő funkcióját hangsúlyozza.
Ennek fényében az a kérdés vetődik fel: mi lehetne jobb bizonyítéka annak, hogy az igazak halála engesztel, mint Nádáv és Ávihu esete? Ők cádikok (igaz emberek) voltak, haláluk pedig közvetlenül a Tórában is Jom Kipur tárgyalása előtt áll. A midrás valóban hozza ezt a párhuzamot, míg a Talmud — jellemző módon — nem, annak ellenére, hogy az összefüggés kézenfekvő lenne.
A karét fogalma a Talmudban
A karét szó jelentése: „kiirtás” — valaki kivágattatik népe közösségéből. A Móéd Katán traktátus végén, ahol a gyászszokások tárgyalása a halál filozófiájába torkollik, a Talmud különféle halálnemeket sorol fel egy tannaitikus forrás (brájtá) alapján:
- Mét pitom — hirtelen halál
- Chátufá / dechufá — „elkapott” halál, elragadtatás
- Chólé jom echád — aki csak egyetlen napig betegeskedett
Rabbi Chananja ben Gamliél bizonyító szövegeket is hoz ezekhez.
Az életkor kérdése
A Talmud szerint az 50 és 60 év közötti elhalálozás a karét jelének tekinthető. Ennek egyik illusztrációja, hogy Rává — amikor elérte hatvanadik életévét — meghívta az összes rabbit, és nagy lakomát rendezett, örvendezve: „Már elkerültem meg a kiírtattatást.”
Ugyanakkor felmerül a kérdés: miért nem tárgyalják ezt a tannaiták kifejezetten? A válasz részben Smuél háRámátiból (Sámuel próféta) adódik, aki 52 évesen halt meg. Nyilvánvaló okokból a rabbik nem kívánták őt a karét kategóriájába sorolni, hiszen Sámuel fölkente Sault és Dávidot, és neve egy napon emlegettetik Mózessel és Áronnal.
A karét és a túlvilág viszonya
A Misnában (Szanhedrin, Pérek Hélek) az áll: „Egész Izraelnek van része az eljövendő világban” — majd felsorolja, kiknek nincs. Joggal várná az ember, hogy ott is megjelenik a karét fogalma. A Rambam (Maimonidész) valóban odaírja; a Talmud azonban nem teszi meg ezt nyíltan.
Ez azért figyelemre méltó, mert éppen ott, ahol a legjobban várnánk a karét tárgyalását — a túlvilágról szóló fejezetben —, a Talmud hallgat. Ezzel szemben a gyászszokások kapcsán tárgyalja, ahol kevésbé lennénk rá felkészülve. A Tóra ugyan maga is használ hasonló kifejezést: „kivágattatik a lélek” — ami szinte szó szerint a karét fogalmát idézi —, ám a Talmud ennek ellenére nem ezt az értelmezést emeli ki.
Összefoglalás
A tanítás három szálat fon össze:
- Szerkezeti kapcsolat: Áron fiainak halála azért nyitja meg a jomkipuri fejezetet, mert ők is — akárcsak a karét áldozatai — a szentség helytelen megközelítésével vétkeztek.
- Teológiai párhuzam: Az igazak halála engesztel — ezt a midrás Nádáv és Ávihu esetével, a vörös tehén szertartásával és a kohének ruhájával is párhuzamba állítja.
- A karét talmudi kezelése: A Talmud meglepő következetességgel éppen ott kerüli el a karét explicit tárgyalását, ahol a legjobban várnánk — és ott hozza elő, ahol kevésbé.