Az előző alkalommal arról esett szó, hogy királyokról és diktátorokról mondunk áldást. Mózsesnek meg lett parancsolva, hogy tisztelettel viseltessen a fáraó iránt, hiába volt bármilyen gonosz is ő – akkor is tisztelettel kellett iránta viseltetni. Ez kapcsolódik ahhoz, hogy áldást mondunk a királyokra.
A Chászám Szófer, a nagyszerű magyar rabbi Pressburgból, ezt a tanítást hozza. Érdekes módon itt a Chászám Szófer ugyanazt mondja, amit a Radváz már korábban, aki a 15-16. században élt, míg a Chászám Szófer jó 100-200 évvel később. A Chászám Szófer magyarázza, hogy Mózestől tanuljuk, hogy viseltessen a fáraó iránt tisztelettel, és emiatt kell áldást mondani egy király meglátására még akkor is, ha gonosz.
A Radvász kimondja, hogy az a király, aki öl – őt lehet királynak nevezni, aki tud ölni.
A királyság békéjének jelentősége
A Pirkei Ávot tanítása szerint Rabbi Chanina, a főpap helyettese mondja: „Imádkozzál a királyságnak a békéért, mert ha nem lenne annak a félelme, egyik ember a másikat élve nyelné el.”
Ez egy nem kifejezetten optimista tanítás, és elgondolkoztató kérdéseket vet fel az anarchizmussal kapcsolatban. A zsidó emberek között a dolgokat a Tóra alapján kellene eldönteni, normális esetben. Még akkor sem szabad a nemzsidó törvényt alkalmazni vagy nemzsidó bíróság elé vinni egy ügyet, ha egy zsidó, vallásos ügyvéd pontosan tudja, hogy az adott ügyben ugyanazt mondja mind a tórai, mind a polgári törvény. Ez ugyanis azt az üzenetet közvetíti, hogy a Tóra nekünk nem elég.
Mégis, bármilyen komolyabb ügyekben ma nem lehet megkerülni az ügyvédeket. Ennek oka az, amit Rabbi Chanina mondott: a királyságnak a békéért kell imádkozni, mert a királyság az, akinek félelme van, hatalma van, és aki az erőszak-monopóliumot gyakorolja. Jelenleg az itteni törvények vonatkoznak ránk, azokat lehet érvényesíteni. Sajnos rászorulunk erre – ahogyan rászorulunk a királyság békéjére, úgy rászorulunk az ország törvényeire is ilyen szituációkban.
A testmozgás és a sport kérdése a tórai forrásokban
Egy rabbi tanítása vetette fel a kérdést: tényleg kell-e sportolni, vagy ez csak divat? Tórailag nem azt kellene gondolnunk, hogy az ember úgy lett megteremtve, hogy ha normálisan működünk és éljük életünket, akkor elég mozgunk? Vagy azért kell sportolnunk, mert többet eszünk, mint kellene?
Ma több gépünk van, és ami régen kemény munka volt, azt ma könnyebb elvégezni. Nem erre lettünk tervezve – arra lettünk tervezve, hogy kimegyünk a mezőre, kapálunk, mert ha nem tesszük, akkor este nincs kenyér.
A Talmud nem említi explicite a sportolást
A Talmud nem említi, hogy kellene sportolni. Azt találjuk, hogy a rabbik maguknak vágták a tűzifát, de ez nem sportolásról szól – a szombatról van szó, hogy hogyan tisztelték meg a szombatot. Különféle módon tisztelték meg: 13 féle henteshez elment valaki, hogy 13 féle húst szerezzen, sodorta a kanócokat, meggyújtotta a gyertyákat. Volt olyan rabbi, aki magának vágta a fát – de egy csomó olyan dolog is van, ami nem ilyen masszív fizikai munka. A kontextusból látszik, hogy nem sportolásról van szó.
A „nagyon vigyázzatok magatokra” mondás mindig bedobható az egészség témájában, de ennek ami az előnye, az a hátránya: ebben minden benne van, és ezért semmi nincs benne, mert semmi konkrétumot nem tartalmaz.
A Rambam explicit tanítása
Az első konkrét forrás természetesen a Rambam, aki orvos is volt és a görögséget is ismerte. A Misné Tóra törvénykönyvében, a Hilchot Deot negyedik fejezetének második halachájában ezt írja:
Ne egyél túl sokat, ne edd magad tele. Ne igyál sokat, csak egy keveset, és ahhoz is keverjen bort. Amikor elkezdődik az emésztés, akkor igyál.
Ez volt a korabeli „state of art”. Figyelembe kell venni, hogy amit a Rambam tükröz, az a korabeli tudományos álláspont. (Modern kutatások szerint egyébként nincs bizonyíték arra, hogy kerülni kellene az étkezés közbeni ivást – éppen ellenkezőleg, az elősegítheti az emésztést.)
A Rambam azt mondja: „Megyen addig, amíg el nem ment sétálni előttem. Vagy csinálja a munkáját. Vagy fáradozzon más fáradozással.” A lényeg: sanyargassa a testét. Minden reggel fáradozzon, gyakorlatozzon, amíg el nem kezd izzadni. És egy kicsit pihenjen, amíg meg nem nyugszik, és utána egyen.
Itt a Rambam igen explicite mondja, hogy reggel tornázni kell. Ezt a tórai törvényeket összesítő könyvébe írja, a Hilchot Deot részbe, amely többek között az Arany középút elvét is tartalmazza.
Korábbi források
Volt-e a Rambam előtt valaki, aki ezt tanította?
Galénosz „Az egészség megőrzéséről” című művében részletesen ír a testmozgásról – ez a főforrás. Hippokratész is írt erről. Ezek mind a Rambamot megelőző görög források.
Az Avot de-Rabbi Nátán (amely a Pirkei Ávot-ra épülő midrás-szerű szöveg, 650-950 között keletkezett, tehát legalább száz, de akár négyszáz évvel is megelőzte a Rambamot) így tanít:
Semája mondja: „Szeresd a munkát! Gyűlöld az úrhatnámságot, és ne ismertesd meg magadat a hatalommal!”
A Tóra is szól a munkáról: „Hat napon át dolgozz és végezd minden munkádat, a hetedik nap szombat az Örökkévalónak.” Ez nem csak azt jelenti, hogy hat napon át szabad dolgoznod, hanem hogy hat napon át kell dolgoznod.
Azt mondja: nem hal meg mástól az ember, mint a semmittevéstől. Amikor Jákob befejezte parancsolni a fiait, összeszedte a lábait az ágyra és begyűjtetetett népéhez. Mivel ő fáradozott, ezért róla nem áll, hogy meghalt.
A zarándoklat mint a sport és spiritualitás összekapcsolása
Régi köze van a sportnak és a spirituális létnek: ez a zarándoklat. Régen nem busszal vagy repülővel mentek Jeruzsálembe, hanem hajóval és gyalog. Ez azonban – bár szép dolog gyalogolni a zsinagógába – nem elég. A Rambam azt mondta: izzadni kell, valami olyasmit kell csinálni, amitől izzadsz is.
A fáraó és a kellemetlenség
Egy érdekes értelmezés szerint a fáraót mindenki antiszemitának tartja, aki gyűlölte a zsidókat. De ez nem igaz – nagyon szerette a zsidókat! Mózes felajánlotta, hogy elviszi őket, és a fáraó azt mondta: ne, ne, akarom, hogy maradjanak. Mózes megfenyegette őt a tíz csapással, bizonyította, hogy kellemetlenség lesz, ha nem engedi el a zsidókat. És mit mondott erre a fáraó? „Kellemetlenség? Nem baj, én a kellemetlenséget viselem, az nem rossz dolog. A kellemetlenség árában megtarthatom a zsidókat.”
Ezt kell tanulni a fáraótól: a sport is kellemetlen, de te is sportolj!
Tudományos eredmények
Kutatások mutatják, hogy aki sportol és aki nem sportol, annak másként működik az agya – hatékonyabban tud dolgozni és produktív lenni. A sportolás nem azt jelenti, hogy el kell venni a termékeny időből, hanem ez egy befektetés.
Jákob azért nem halt meg, mert fáradozott. Hogyha nem fáradozott volna, akkor meghalt volna a semmittevésbe. Azok az emberek, akik soha nem mennek nyugdíjba és állandó aktivitással élnek, könnyebben érik el a hosszú életet.
Záró gondolat: munka és szabadság egyensúlya
Érdekes paradoxon, hogy a fáraó a munka szimbóluma – „dolgozzatok!” –, míg Mózes, aki kihozza a népet Egyiptomból, a workaholic állapotból való szabadulást jelenti. Nem véletlenül a legnagyobb ünnepünk, az első ünnepünk, a Pészách a szabadság ünnepe: szabadulj ki a kényszeres mókuskerékből.
Végkövetkeztetés: Így mondták a görögök, így mondta a Rambam, így mondja a tóra a zarándokünnepekkel, és így mondják a tudományos eredmények is. Nagyon sok kifogás nem maradt a testmozgás ellen.