A mai tanítás témája a mehuszár begadím fogalma, amelynek szó szerinti jelentése: akinek hiányzik egy ruhája. A beged szó héberül egyszerre jelent ruhát és becsapást – ez az összetett jelentés is jelzi, milyen mélyen gyökerezik a ruha szimbolikája a héber gondolkodásban.
Ez a téma a Tecave heti szakaszhoz kapcsolódik. Sokan úgy tartják, hogy a Truma szakasz kizárólag a Szentély (Miskán) épületének részeiről szól, míg a Tecave a papi ruhákról. Ez a felosztás azonban nem egészen pontos: a Truma ugyan valóban az épületről szól, de a Tecave sem foglalkozik kizárólag a ruhákkal. A 28. fejezet teljes egészében a ruhákról szól, ám a 29. fejezet már nem erről szól: a pap felszentelésének szertartásával folytatódik, amely lényegében egy áldozati szertartás – és ez a tény önmagában is különös, hiszen az áldozati szertartásoknak a Tóra harmadik könyvében lenne a helyük, nem a másodikban.
Érintőlegesen szóba kerül a Jom Kipur szertartása is, amely szintén nem ott szerepel, ahol „illik” lennie. Ehhez kapcsolódó gondolat a Tikkuné Zóhár megjegyzése: a jom kipurim szó azt is jelenti, hogy „olyan, mint a Purim„. Purimkor ugyanis minden a feje tetejére áll, amit a halacha is tükröz – például a bor ivásának kötelezettsége, amely egyébként ellentmond az imádkozásra vonatkozó szabályoknak. Az ellentmondást úgy oldja fel a hagyomány, hogy aki annyit ihat, hogy ne tudja megkülönböztetni Hámánt Mordechájtól, az azért teheti, mert az imája annyira benne van, hogy azt jobban tudja, mint a kettejük nevét. A purimi örömünnepen ejtett véletlen és kisebb mértékű károkozást szintén el kell engedni, mivel aki erre a mulatságra eljött, tudatában volt, hogy ilyen könnyedség előfordulhat.
A ruha nélküli kohén – a három tórai forrás
A tanítás fő kérdése: mi a jogi következménye annak, ha a kohén ruha nélkül, vagy nem teljes öltözetben lép be a Szentélybe?
Első forrás: a csengők és gránátalmák
A Tóra a Tecave szakaszban a főpap köntösének szegélyén elhelyezett csengők és gránátalma-díszek kapcsán írja: „Legyen Áronon, amikor szolgál, és hallatszon a hangján, amikor bejön a szentségbe az Örökkévaló elé, és amikor kijön, és ne haljon meg.”
Ezt a verset általában a Jom Kipuri szertartásra szokták vonatkoztatni, és úgy magyarázzák, hogy a csengők azért kellettek, hogy védjék a főpapot, és jelezzék, hogy él-e még odabent. Ha a csengő csengett, még élt; ha nem, akkor nem.
Ugyanakkor a Neciv (Naftali Cvi Jehuda Berlin) magyarázata szerint ez a vers nem a Jom Kipuri szertartásra vonatkozik, mivel a főpap Jom Kipurkor nem viselte ezt a köntöst.
Rási magyarázata
Rási a vers logikájából a következtetést fordítva olvassa ki: „a nemből hallod az igent” – abból, amit a vers tagad, azt értjük meg, ami fennáll. Ha a ruhák rajta vannak, akkor nem köteles meghalni; ha viszont valamelyik hiányzik, akkor az égből jövő halál (mitá bidjé Sámájim) fenyegeti. Fontos megjegyezni, hogy ez az ige eredetileg csak erről az egy ruhadarabról, a csengős köntösről szól. Rási azonban általánosítja a szabályt: bármelyik ruha hiánya ugyanezt a következményt vonja maga után – noha a szöveg szó szerint csak erre az egyre utal.
Második forrás: a nadrág
A Tóra ugyanezt a gondolatot a papi nadrág kapcsán is megjeleníti. A szöveg szerint csináljanak lenvászon nadrágot, amely befödi a szemérmüket a csípőtől a combokig, és legyen Áronon és fiain, amikor belépnek a találkozás sátrába, vagy amikor közelednek az oltárhoz, hogy szolgáljanak a szentségben – mert különben vétket hordoznának és meghalnának.
Ez a szöveg szinte szó szerint ugyanazt mondja, mint a csengős köntösnél szereplő szakasz. Tehát két tórai forrás is egyértelműen kimondja: ha hiányzik ez az egy ruhadarab, halálbüntetés jár.
Harmadik forrás: a Talmud általánosítása
A Szanhedrin traktátus 83. oldala a Misna szintjén sorolja fel, hogy kik érdemelnek égből jövő halált. Ezek között szerepel az idegen (zár), aki a Szentélyben szolgál, és az is, akitől hiányzik a ruháinak valamelyike (mehuszár begadím).
A Talmud egy harmadik forrásból igyekszik levezetni ezt az általános szabályt. A forrás az avatási szertartás leírása: „Tedd rájuk az övet, tedd rájuk a kalapjukat, és legyen rajtuk ezekhez. Ha a ruhájuk rajtuk van, a kohénságuk rajtuk van; ha a ruhájuk nincs rajtuk, a kohénságuk nincs rajtuk.”
Ebből a Talmud azt vezeti le, hogy ha valaki nem viseli a ruhákat, olyan, mintha nem is lenne kohén – és mivel egy nem-kohén szentélybeli szolgálata égből jövő halált von maga után, ugyanez vonatkozik a ruhátlan kohénra is.
A levezetés feszültsége
A Talmud ezért ezt a harmadik forrást választja az általánosításhoz: azért, mert ez az összes ruhát lefedi egyszerre – míg az előző két forrás csak egy-egy konkrét ruhadarabra vonatkozott. Az általánosításnak azonban ára van: a szöveget valamiképpen meg kell „erőszakolni”, hogy ez a következtetés kijöjjön belőle, hiszen az avatási szertartás szövege eredetileg nem halálbüntetésről szól, hanem arról, hogy mikor érvényes a kohén státusza. A kohén attól még kohén marad, ha nem veszi fel a ruhákat – a szöveg tehát nem valóságos kohénságról és nem-kohénságról beszél, hanem egyfajta jogi fikcióként kezeli a ruha viselésének kérdését.
Ez az ellentmondás, hogy a Talmud egy ilyen közvetett forrást választ az általánosításhoz, és ehhez kompromisszumot kell kötnie a szöveg szó szerinti értelmével, önmagában is figyelemre méltó és további elmélyülésre érdemes kérdés.