A mai tanulást a netilát jádájim – az ima előtti kézmosás – témájának szenteljük. Az alkalom apropóját az adja, hogy a zsinagógában sikerült beszerezni és felszerelni egy új, kényelmesebb csapot, amely megkönnyíti az ima előtti kézmosás elvégzését.
A Talmud: Bráchot 15a
Rabbi Jóchánán tanítása
A Talmud Bráchot traktátusának 15a oldalán Rabbi Jóchánán azt mondja: aki tökéletesen akarja magára fogadni az égi királyság jármát, az menjen el mosdóba, majd utána mosson kezet, vegye fel a tfilint, mondjon Smát, és imádkozzon. Ez a tökéletes elfogadás – és aki ezt a „checklistet” teljesíti, azt úgy számítják, mintha felépítette volna az oltárt és áldozatot mutatott volna be rajta.
A 26. Zsoltár idézete
Ehhez a talmudi helynek fontos a Zsoltárok 26. fejezetéből vett idézet:
„Megmosom tisztaságban a kezeimet – a tenyereimet –, és körülveszem az oltárodat.”
(A héberben a jád a kéz, a kaf a tenyér.) Rábi Chiját bar Ává megjegyzi, hogy a kézmosás és az oltár egyszerre szerepel ebben a versben – ezért mondható, hogy aki kezet mos, az olyan, mintha felépítette volna az oltárt.
Megjegyzi Ráva, hogy a „erchac” szó – amelyet a zsoltár használ – valójában inkább egész testének megmosását jelenti (visszaható alak: „megfürdöm”). Ez lehet az egyik talmudi eredete annak a szokásnak, hogy van, aki minden reggeli ima előtt mikvébe megy.
Rási magyarázata
Rási szerint az erchac szó azért szerepel ebben az alakban, és nem a kezekre utaló egyszerűbb formában, mert abból valamit extra tanulnunk kell: a kezének megmosása annyit ér, mintha az egész testét merítette volna meg.
Honnan ered a kézmosás kötelezettsége?
Felmerül a kérdés: miért szükséges épp a kéz az imádkozáshoz? Az előkép a kohénok (papok) gyakorlata: ők a Szentélyi szolgálat előtt kezüket és lábukat mosták meg a kiyor nevű rézmedencéből (2Mózes 30). Mi, akik nem vagyunk kohénok, beérjük a kézmosással.
Ravina és Rava párbeszéde: mi van, ha nincs víz?
A Talmudban Ravina megkérdezi Ravát: hallotta-e, hogy egy fiatal tóratanuló Izraelből azt mondta, hogy ha valakinek nincs vize, törölje meg a kezét porba, kőbe vagy fába? Rava helyeselte ezt a véleményt, mert a zsoltár sem azt mondja, hogy „vízben mosom meg”, hanem hogy „tisztaságban mosom meg” – a tisztaság tehát nem kizárólag víz általi.
Azt is megemlíti a Talmud, hogy Rav Chiszda gúnyolódott azokon, akik az imaidőben vízért szaladnak – mert az imaidőben imádkozni kell, nem rohangálni. Vagyis ha valaki nem intézte el előre a kézmosást, inkább törölje meg gyorsan a kezét, és menjen minjenbe, mintsem vízért fusson és elmulassza a közös imát.
A távolsági szabály
A Talmud konkrét mértéket is ad: ha vízért előre kell menni, akár négy kilométerig (párszá) is megéri. Ha viszont visszafelé kellene menni (vagyis letért az útjáról), akkor már egy mil – körülbelül egy kilométer – sem szükséges visszamenni.
A Rámbám összefoglalása
A Talmud nem fogalmaz meg egyértelmű végeredményt – ez a Rámbám és a Sulchán Áruch feladata. A Rámbám szerint öt dolog akadályozza az imát akkor is, ha eljött az ideje:
- A kézmosás (netilát jádájim)
- A meztelenség elfedése (kiszuj ervá)
- Az imádkozás helyének tisztasága (tohárat mákóm)
- Zavaró körülmények
- Az odafigyelés (kaváná)
A kézmosás módját illetően a Rámbám azt mondja: vízzel kell megmosni, a csuklóig. A fa, kő, por lehetőség megmarad szükséghelyzetben.
A Rámbám nem szól arról, hogy az ima előtti kézmosásra kell-e áldást mondani. Ebből egyesek azt következtetik, hogy kötelező, mások szerint épp azért nincs áldás, mert a kézmosás kötelezővé tétele nem teljesen egyértelmű a Talmudból.
A Sulchán Áruch összefoglalása (4. fejezet, 7. háláchá)
A Sulchán Áruch szerint helyes, ha a reggeli imára való kézmosásnál minden feltételre odafigyelünk, mint a lakomán előtt mosott kéznél. Ha van edény (kli) – az ideális. Ha nincs víz vagy edény, akkor is érvényes a törlés kőbe vagy porba (a fa már nincs a listán). Ha attól fél valaki, hogy elmúlik az imaidő, törölheti meg a kezét, de áldást ne mondjon.
A Sulchán Áruch külön tárgyalja a délutáni imát is: ha van víz, mosson kezet; ha a keze nem szennyezett, szintén mosson kezet – de áldás nélkül.
Gyakorlati következtetések
Úgy tűnik, az ima előtti kézmosás akkor is szükséges, ha az ember tudja, hogy a keze nem tisztátalan – ez nem csupán a tisztátalanság eltávolításáról szól, hanem önálló vallási cselekményről. Ez egy nagyon fontos dolog, ha valaki rendszeresen elvégzi.